Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-227

S8G A uemzetgynUs 227. ülése 19 2i korrektség sincs, internálási eljárás alá vonni! (Zaj.) És itt van Kiss Ede, az egyesület orvosa. Jónevü budapesti gyakorló orvos, becsületes munkából, tisztességes keresetből él. Szabad ilyen embert ilyen módon megrágalmazni és kompromittálni hivatalos eljárások folyamán? És nem az a fontos, tisztelt Nemzetgyűlés, hogy internálják-e őket vagy sem. Én fel sem merem tételezni, hogy már odáig sülyedtünk volna, hogy — amint a ministerelnök ur he­lyettese mondta — emigrálhatunk ebből az országból s egy ujabb Bécs vagy Szeged után kell néznünk. (Vass József népjóléti és mun­kaügyi minister, helyettes ministerelnök: Ugy látszik, nekünk kell elmenekülnünk az önök terrorja elől!) Bár már látnám! (Mozgás jobbfelől.) Elnök: A képviselő urat ezért a kifeje­zésért rendreutasítom! Eckhardt Tibor: Nekem nem elegendő az, hogy két tisztességes ember ellen internálási eljárás indul és végül a rendőrség igazolni fogja majd azt, hogy az illetők internálására eléfí ok nem találtatott. Lehet-e és szabad-e ilyen módon tisztességes emberekkel szemben eljárni? Lehet-e igy konszolidációt teremteni, ha az urak mindennap ujabb felfujt semmi­ségekkel izgalomba hozzák az országot, az or­szág' egész keresztény társadalmát, (Lendvai István: Azok miatt, akik embert csináltak belőlük 1919-ben !) az egész Ébredő Magyarok Egyesületét, amelyet én bizony emberfölötti erővel iparkodom a legbecsületesebb, a leg­igazibb és a legegyenesebb konszolidáció irá­nyába vezetni; ennek az egész egyesületnek nyugalmát s az én egész munkámat felforgat­ják most azzal, hogy egy talpig becsületes em­bert, az ügyvezető igazgatót ilyen módon kompromittálni akarják. Nem akarom itt a dolgokat tovább fesze­getni. Azt hiszem, tisztességes ember megérti, bogy miről van szó. Tisztességes ember meg kell hogy értse a tisztességes szándékot, ahol pedig ez a szándék nem talál viszonzásra, ott a szavaknak tovább szerepük nincs. (Zaj.) Én tehát a ministerelnök úrhoz a követ­kező kérdést vagyok bátor intézni (olvassa) : »Hajlandó-e a ministerelnök ur Turchányi Egon és Kiss Ede ellen folyamatba tett inter­nálási eljárást haladéktalanul megszüntetni, nekik az alaptalan meghurcolásért elégtételt szolgáltatni, (Élénk helyeslés a balközépen.) hajlandó-e gondoskodni arról, hogy a közhata­lom feddhetetlen jeliemii egyéneknek politikai célokból való kompromi ttálására felhasznál­ható ne legyen?« (Élénk helyeslés a balkö­zépen,) Ejuök : A népjóéti és munkaügyi minis­ter ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi mi­nister, heyettes ministerenök : Tisztet Nem-, zetgyüés ! Én erre az interpellációra nem kí­vánok felelni. Nem felelek azért, mert a do­log érdemét nem ismerem, végre is az a bel­ügy minister ur hatáskörébe tartozik. Én nem tudom, hogy Turchányi Egon igen tisztelt ur és azután a másik: Kiss Ede ur ellen van-e valami eljárás folyamatba téve vagy nincsen, s hogy vájjon, ha van folyamatba téve, rászol­gáltak-e arra vagy sem; végre is a hatóság dolga, hogy ezt bírálja el. Azt hiszem, hogy az interpellációnak erre a részére a belügyminis­ter ur meg fogja adni a választ. Van azonban valami, amire rá kell mutat­nom és ez az, hogy ilyen hangon, mint ahogy í. éri január hó 23-án, szerdán. az igen tisztelt képviselő ur '. . . (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. — Eckhardt Tibor: Aho­gyan megérdemlik! — Lendvai István: Stilisz­tikai kifogások! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Vass József népjóléti és munkaügyi mi­nister, helyettes ministerelnök: . . . jónak látta ebben a teremben beszélni,... (Eckhardt Tibor: Egy féléve hallgatok emiatt!) . . . egé­szen szokatlan dolog. (Eckhardt Tibor: Egé­szen más hangra vagyok feljogosítva a történ­tek után! Az Alföldi brigáddal engem vádol­nak! Arcátlanság! — Zaj.) A képviselő ur azt mondotta: arcátlanság. Rám vonatkoztatja ezt? (Eckhardt Tibor: Nem!) Rám vonatkoz­tatja ezt? (Zaj. — Eckhardt Tibor: Arcátlan­ság ilyen vádat hangoztatni! A vádra mond­tam!) Ha a képviselő ur azt gondolja, hogy itt keresztülgázolhat férfiakon, akkor téved! (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Végre is, tisztelt Nemzetgyűlés, én nemcsak minister vagyok, aki ugy látszik, a képviselő urnák lábakap­cája lehet, — hanem férfi is vagyok és nem tűröm ezt a hangot! Jegyezze meg magának a képviselő ur! (Eckhardt Tibor: Visszautasí­tom! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Vass József népjóléti és munkaügyi mi­nister, helyettes ministerelnök: Én arra kérem a nemzetgyűlés minden pártját, amelyeknek képviselői itt vannak, méltóztassanak nekem abban igazat adni, hogy a parlamentarizmus történetében bármely országban hallatlan, hogy ilyen módon, ilyen stílusban (Eckhardt Tibor: Megmondják az igazat!) lehessen ke­resztülgázolni egy kormányon, bizonyítékok nélkül per urak, per arcátlanság és nem tu­dom miféle kifejezésekkel. (Ugy van! jobb­felöl és a középen.) Én tiltakozom e hang ellen és azt visszautasítom. (Helyeslés jobbfelől.) És ha a képviselő ur fenyegetőzik, hogy nem tűri, — nem tudom, hogy mit nem tür a kép­viselő ur . . . (Eckhardt Tibor: További rá­galmakat nem tűrök!) Elnök: Kérem Eckhardt képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! Vass József népjóléti és munkaügyi mi­nister, helyettes ministerelnök: . . . azt fele­lem, hogy a polgár kötelességeinek keretén be­lül a tisztelt képviselő urnák is tűrnie keli, hogy a törvényeknek érvényt szerzünk. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ha pedig a képviselő ur azt hiszi, hogy bárki —- én, vagy a minis­terelnök, vagy ministertársam, vagy bárki ebben a kormányban — törvénytelenül jár el, (Eckhardt Tibor : Ugy van !) méltóztassék ide­jönni a Ház elé a bizonyítékokkal, de ne mél­tóztassék ilyen módon beszélni és mindenen keresztülgázolni. (Élénk helyeslés jobbfelől és a középen.) Eckhardt Tibor: Személyes kérdésben ké­rek szót! (Zaj.) Elnök: A szó a képviselő urat megilleti. Eckhardt Tibor : A ministerelnök ur he­lyettese kíváncsi tudni, mi az, amit nem tűrök. Én azt mondottam, hogy nem vagyok hajlandó hallgatagon tovább tűrni azokat a rágalmakat, amelyeket nap-nap mellett és hétről-hétre a kormány sajtója és hivatalos kommünikék állandóan reám szórnak. Nem vagyok haj­landó Alföldi Brigádokért a hátamat tartani, nem vagyok hajlandó a csongrádi bomba­merényletért, vagy a francia követség ellen elkövetett bombamerényletért a hátamat tar­tani. Ezért az önök sajtója felelős! (Vass Jó­zsef népjóléti és munkaügyi minister, helyet-

Next

/
Thumbnails
Contents