Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-227
A nemzetgyűlés 227. ülése 1924. október, november, december és január hónapokra 50-150.000 koronát. 1923 augusztus hó végén, vagy szeptember elején történt a felterjesztés a, ministeriumhoz, hog i y meg-felelő végkielégítési összeget kapjanak. Ez a végkielégítési összeg január 14-én érkezett és ebből vonják le az előbb kifizetett részleteket. Amikor ennek az ügynek érdekében a Budapesti Szülészek Szövetségének elnöke és igazgatója megjelentek az illetékes faktoroknál, akkor megtörtént az, hogy Hegedűs Gyula, ennek a szövetségnek az elnöke felment Wl assies báró főigazgatóhoz, aki kijelentette, hogy nincs a kasszájukban pénz. Ugyanakkor azonban 50 milliót adtak ki egy megbukott balettra, amely csak egyszer kerül betett szilire az Operában. (Zaj a szélsőbal-oldalon.) E helyett a hallatlan fényűzés helyett, amit egy ilyen rosszul sikerült és megbukott darab miatt az Opera elkövetett, bőségesen ki lehetett volna elégíteni ezeket a szegény embereket, és akkor nem ékeskednék egy ilyen intézet, mint a Nemzeti Szinház, ilyen szomorú esettel. Jobb gazdálkodást akarunk már végre látni itt is és minden személyi támadás nélkül «karom megállapítani azt, hogy akárhogy vezetik is — jól vagy rosszul — ezeket a színházakat, mindenesetre emberteleuül jártak el saját tagjaikkal szemben. Azt a választ pedig, amelyet mint hallottam, az egyik ílltékes vezetőember adott, hogy ezek, akikről beszélek, nem voltak elég tehetségesek, azért akart tőlük megszabadulni, nem fogadom el, mert ha 15—20 esztendőn keresztül igénybevette tehetségüket a Nemzeti Szinház, ez mái* elég bizonyiték arra, hogy igenis tehetségesek voltak, hogy arra valók voltak, hogy a nemzeti kultúrát szolgálják azon a területen, amelyet a Nemzeti Szinház foglal el a magyar kultúrtörténetben. A t. minister ur történettudós. Felhívom a figyelmét arra, — ha másként ez ügy iránt érdeklődést benne kelteni nem tudok — hogy a Nemzeti Szinház maga is történelem, egy történelmi fejezet a magyar nemzet történeté1 ben. Tessék tehát így fogni fel a dolgot, tessék felértékelni ezt az intézményt annyira, amilyen hallatlanul nagy jelentősége van a magyar nemzeti kultúra terén és tessék több szívvel nyúlni hozzá ezekhez a kérdésekhez. Szeretném már végre látni, hogy legyen egy minister ebben a szegény országban, aki kulturáis kérdésekkel több szeretettel és megértéssel foglalkozik, mert csakis ilyenformán lehet elérni a kulturális végcélt, amely felé törekszünk, hogy kulturális erőnkkel tudjuk lebírni azokat a veszedelmes erőket, amelyek nemzetünket idáig juttatták, amely veszedelmes erők okozták, hogy széttörték ezt az^ országot. Szörnyű, embertelen, igazságtalan és a törvénnyel szembehelyezkedő intézkedés történt ezekkel a szegény emberekkel szemben. Ez a levél, amelyet hozzájuk intéztek, csodálatosan prejudikál a létszámcsökkentési törvénynek, amely csak jóval később lett törvénnyé s ime, itt már előrelátták már előre akarták a létszámcsökkentést érvény esifeni, vagyis az egész eljárás rosszhiszeműségét meg lehet állapítani. Épen ezért a legsúlyosabb kritikával vagyok kénytelen illetni mindazoknak a tényezőknek eljárását, akik ezekkel a szeg'énv, kiszolgáltatott, emberekkel szemben erre a vakmerőségre ragadtatták magukat. Felkérem tehát a mélyen t. kultuszminister urat — és amennyiben nem hajlandó intézkedni, ezt a kérdést napirenden fogom tartani, évi január hó 23-án, szerdán. 381 — méltóztassék ezt az ügyet orvosolni. E céiból a következő interpellációt intézem hozzá. (Olvassa): »Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a Nemzeti Szinház igazgatósága 1923. évi július hó 1-én 968/1923. számú felmondó-levélben a szinház 16 tagját erkölcsi és anyagi érdekeikben megkárosítva, milyen embertelen módon bocsátotta el? Van-e tudomása arról, hogy az elbocsátott művészek sokszoros ígérgetés ellenére e hónap 14-én olyan összegű végkielégítésben részesültek, amely a mai életviszonyok mellett még egyhavi szükségletnek fedezésére sem elégséges? Hajlandó-e a minister ur sürgősen intézkedni, hogy az ország első szinházának presztízséhez, kulturális rendeltetéséhez és erkölcsi hivatásához annyira, méltatlan s minden jogot, emberiességet meggyalázó elbánás orvosoltassék s az elbocsátott művészek, akik 10—15 évig álltak a szinház s a nemzeti kultúra szolgálatában, megfelelő és sürgős végkielégítésben részesittessenek?« Elnök: Az interpelláció kiadatik a vallásos közoktatásügyi minister urnák. Szólásra következik ! Forgács Miklós jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! A hivatalos lap 11. száma, amely január 13-án jelent meg, a következőket irja (Olvassa): »A m. kir. pénzügyminister előterjesztésére, dr. Vértesy Sándor pénzügyministeri államtitkárnak a II. fizetési osztály jellegét adományozom. Nevezetthez intézett kéziratomat idezárom. Kelt Budapesten, 1924. évi január hó 3. napján. Horthy s. k., Kállay s. k.« A másik kézirat a következő (Olvassa): »Kedves Vértesy ! A m. kir. pénzügyminister előterjesztésére Önnek a II. fizetési osztály jellegét adományozom.« Ugyanakkor történt ez, amikor a ministerelnök a pénzügyministerrel egyetemben külföldön jár, kölcsönért könyörög és a kölcsön elenértéke fejében hajandónak mutatkozik arra is, hogy pénzügyeinket ellenőrzés alá helyezze, ami tulajdonképen beismerése annak, hogy Magyarország pénzügyi helyzete teljesen lecsúszott (Zaj. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) ós hogy^ Magyarország pénzügyi heyzetének szanálásához szükséges az eddigi pénzügyi igazgatás gyámság alá helyezése. Én legalább ezt a konzekvenciát vonom le ezekből a tényekből. Ilyen körülmények között nekem különösen furcsának tetszik az, hogy a pénzügyminister kitüntetésben akarja részesíteni egy tisztviselőjét, olyan kitüntetésben, amelynek minemű ségére nézve jiekem közjogi kételyeim vannak s épen azért intézem interpellációmat az igazságügy min ister úrhoz, mert őt tartom hivatottnak arra, hogy közjogi kérdésekben meg is kérdem essék és tanácsaival a ministeriumnak szolgáljon. Mit jelent ugyanis ez a különös, hogy ugy nevezzem, hibrid alakulat, a II. fizetési osztály jellege. Tudjuk azt, hogy van címadományozás, van cím- és jellegadományozás. De igen jól tudja mindenki, akinek a közjog elemeiről csak fogalma van, hogy a II. fizetési osztályban a ministeri állások vannak rendszeresítve, továbbá az állami légfőbb számvevőszék elnökének állása. Erről törvény intézkedik. A költségvetési törvényben az állások esetleg szaporíthatok, de ez nem történt meg, úgyhogy de facto, címet ugyan nem adva, az a helyzet állott elő, hogy a pénzügyministeriumban van egy I. osztályú minister és van egy fiók-pénz-
