Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-227

382 .4 nemzetgyűlés 2'27. ülése 1924. évi január hó 23-án, szerdán. ügy minister, vagyis egy II. fizetési osztály jelleg-évei biró minister. Teljes jóhiszeműséggel hajlandó vagyok azt is előrebocsátani, hogy felteszem, hogy az ország súlyos pénzügyi helyzetére való tekintettel ebből a jellegből az országra más megterhelés nem származott, — lehetséges ugyan, mert ma nagyon nehé>z eligazodni a különböző közjogi fogalmakon és azok kezelésén, — felteszem, hogy ez a kinevezés nem okozott több kárt az országnak, mint a papir és a tinta, amelyet erre használtak. Részemről azt is kijelentem, hogy ezt is soknak tarlom a mai cím- és rangkórságos világban, ha több kiadás ebből az országra nem származott. Tegyük fel azonban a legjobb esetet. Milyen helyzet áll elő akkor, ha megjelenik majd Magyarországon az a pénzügyi ellenőr, aki, tegyük fel, jóhiszemű, józan, nyilteszü és nyíltszívű ember és betekintést akar nyerni elsősorban az olyan balsikerrel vezetett pénzügyek adminisztrációjába? Ha csak egy kis betekintést nyer az 1918—14. évi költségvetési előirányzatba, s azután a legutóbbi költségvetési előirányzatba, akkor azt fogja találni, hogy 1914-ben volt a pénzügyministeriumnak 25 ministeri tanácsosi rangban levő tisztviselője, inig ellenben most van ugyanennek a pénzügyministeriumnak, bár az egyharmadára csökkentett ország pénzügyeit volna hivatva rendesen vezetni, 122 ministeri tanácsosa, vagyis az V. fizetési osztályba sorozott méltóságos tanácsadója, azonfelül 13 újonnan kreált helyettes államtitkárja — ami szintén többletet jelent — továbbá a régi békebeli két államtitkár helyeit van három államtitkár, mert ujabban még egy államtitkárt engedélyeztek a pénzügyministeriumnak. Most tehát van még egy pótministere, vagy II. fizetési osztályba sorozott államtitkára, úgyhogy — azt hiszem — az a külföldi ember, ha itt józanul akar beszélni, azt mondhatja: uram, maguk elsősorban nagyzási hóbortban szenvednek, maguk itt olyan rezsivel dolgoznak, olyam címkórság van ebben az országban, hogy tessék először ezeket az igényeket ieszállitani. Azt hiszem, módja lesz majd meglátni azt is, hogy nálunk a fináncok nagyrésze lovassági karddal és sarkantyúval sétál (Kiss Menyhért: Ez a részlet! — Derültség.), úgyhogy egy józan, normális eszű, külföldi ember mindenesetre kell, hogy az országot elsősorban arra figyelmeztesse, hogy ilyen hóbortos nagyzási mániával nem lehet itt bent rendezni, szanálni a viszonyokat. (Ugy van! balefelől.) Azt hiszem, hogy az, aki az országon segiteni akar, majd azt is figyelmébe hozza az országnak, hogy ez a demokráciának nem okvetlen következménye. Azért mondom, hogy »szükséges következménye«, mert utleirásokból ismerek demokráciákat, ahol körülbelül hasonló vagy rosszabb viszonyok vannak, mint nálunk. Ezek az országok demokrata országok. Haiti szigetén két köztársaság van; az egyik néger, a másik mulatt. Egy utazó leírása szerint ezekben az országokban a hotelportások legalább is ezredesek és egyéb ilyen alsóbbrendű funkcionáriusok ís legalább mind tanácsosok (Peyer Károly: Főtanácsosok!), konziliáriusok, kormányfőtanácsosok (Derültség és zaj.), uayhogy ott is, efv szerény köztársaságban, tulajdonkénen túlzásba viszik a címekkel való visszaélést. Mindenesetre szeretném tudni, hoey mielőt ezek a legjobb esetben tréfás kitüntetésiellegü adományozások megtörténtek, meghallgatták-e azt a ministert, aki hivatott ebben, a kérdésben közjogi szempontból tanácsot adni és aki egyúttal pénzügyi és gyakorlati kérdésekben eddig mindig praktikus álláspontot foglalt el. Ezért a következő interpellációt terjesztem elő (Halíjuk! Halljak! Olvassa): »Interpelláció az igazságügyminister úrhoz. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy államtitkároknak, a szakminister előterjesztésére és ellenjegyzése mellett a II. fizetési osztály jellege adományoz; atott? Kértek-e az illető szakministerek véleményt a minister úrtól? Tekintettel közjogunkra, sérelmes pénzügyi és gazdasági ( helyzetünkre és a nálunk már úgyis dühöngő cím- és rangkórságra, kívánatosnak tarija-e a minister ur, hogy ilyen adományozások, melyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a magyar közállapotokat nevetségessé tegyék, megismétlődjenek!« Bátor vagyok megjegyezni, hogy többes számban beszéltem, vagyis államtitkárokról. A dolog ugyanis ugy áll, hogy aktiv államtitkárnak a II. osztály jellegének adományozása — szerintem — most első izben történt meg. Ugy tudom, hogy októberben a földmivelésügyi ministeriumban egy nyugdíjazott államtitkárt ugyancsak ilyen jelleggel ruháztak fel. (Zaj.) f Csakhogy egy aktiv államtitkárnak kinevezése érdekesebb, mert inig a nyugdíjazó,t államtitkárt elvonjuk a közéleti pályától, addig itt az a tréfás helyzet áll elő, hogy van egy rendes minister és van egy majdnem minister. (Lendvai István: Rendetlen minister!) Mindenesetre azért terjesztettem elő interpellációmat, hogy ezeknek a humoros, sajnálatos — talán sok tekintetben leghelyesebben ugy mondhatnám, hogy tragikomikus — dolgoknak elejét vegyük, vagy amennyiben segíteni lehet rajta, segítsünk. (Helyeslés balfelöl) Elnök: Az interpelláció kiadatik az igazságügyminister urnák. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Baticz Gyula ! Baticz Gyula: Tisztelettel kérem, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy interpellációmat a jövő héten mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: A nemzetgyűlés hozzájárul ahhoz, hogy a képviselő ur interpellációját a legközelebbi ülésen mondja el. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Szeder Ferenc! (Nincs jelen!) Elnök: A képviselő ur nincs jelen, az interpelláció iöröltetik. Következik? Forgács Miklós jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy az előrehaladott idő dacára röviden igénybe vegyem sziA^es türelmüket. Azt hiszem, az a kérdés, amelyről először beszélni akarok, olyan természetű, hogy ez.zel szemben az egyetlen helyes kezelési mód az, amit a németek Flucht in die Öffentlichkeit-nek neveznek, vagyis az egész kérdést a nyilvánosság előtt minél alaposabban tárgyaljuk meg egyrészt azért, mert a kérdésnek igen súlyos konzekvenciái, melyek annak helytelen elintézésével járnak, másrészt az a mérhetetlen anyagi erő és gazdagság, amely bizonyos bűnösöknek sajnos módon rendelkezésére áll, szükségessé teszik a lelkek megnyugtatása, és ennek a nemzetgyűlésnek tekintélve érdekében is azt. hogy ezek & kérdések itt eljes nyíltsággal tárgyaltassanak. ,v 'Egy héttel ezelőtt már bátor voltam inter-