Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-227

382 .4 nemzetgyűlés 2'27. ülése 1924. évi január hó 23-án, szerdán. ügy minister, vagyis egy II. fizetési osztály jel­leg-évei biró minister. Teljes jóhiszeműséggel hajlandó vagyok azt is előrebocsátani, hogy felteszem, hogy az ország súlyos pénzügyi helyzetére való tekintettel ebből a jellegből az országra más megterhelés nem származott, — lehetséges ugyan, mert ma nagyon nehé>z el­igazodni a különböző közjogi fogalmakon és azok kezelésén, — felteszem, hogy ez a kine­vezés nem okozott több kárt az országnak, mint a papir és a tinta, amelyet erre használ­tak. Részemről azt is kijelentem, hogy ezt is soknak tarlom a mai cím- és rangkórságos vi­lágban, ha több kiadás ebből az országra nem származott. Tegyük fel azonban a legjobb esetet. Mi­lyen helyzet áll elő akkor, ha megjelenik majd Magyarországon az a pénzügyi ellenőr, aki, tegyük fel, jóhiszemű, józan, nyilteszü és nyílt­szívű ember és betekintést akar nyerni első­sorban az olyan balsikerrel vezetett pénzügyek adminisztrációjába? Ha csak egy kis betekin­tést nyer az 1918—14. évi költségvetési elő­irányzatba, s azután a legutóbbi költségvetési előirányzatba, akkor azt fogja találni, hogy 1914-ben volt a pénzügyministeriumnak 25 mi­nisteri tanácsosi rangban levő tisztviselője, inig ellenben most van ugyanennek a pénzügy­ministeriumnak, bár az egyharmadára csök­kentett ország pénzügyeit volna hivatva ren­desen vezetni, 122 ministeri tanácsosa, vagyis az V. fizetési osztályba sorozott méltóságos tanácsadója, azonfelül 13 újonnan kreált he­lyettes államtitkárja — ami szintén többletet jelent — továbbá a régi békebeli két államtit­kár helyeit van három államtitkár, mert ujab­ban még egy államtitkárt engedélyeztek a pénzügyministeriumnak. Most tehát van még egy pótministere, vagy II. fizetési osztályba sorozott államtitkára, úgyhogy — azt hiszem — az a külföldi ember, ha itt józanul akar be­szélni, azt mondhatja: uram, maguk elsősor­ban nagyzási hóbortban szenvednek, maguk itt olyan rezsivel dolgoznak, olyam címkórság van ebben az országban, hogy tessék először ezeket az igényeket ieszállitani. Azt hiszem, módja lesz majd meglátni azt is, hogy nálunk a fináncok nagyrésze lovassági karddal és sar­kantyúval sétál (Kiss Menyhért: Ez a részlet! — Derültség.), úgyhogy egy józan, normális eszű, külföldi ember mindenesetre kell, hogy az országot elsősorban arra figyelmeztesse, hogy ilyen hóbortos nagyzási mániával nem lehet itt bent rendezni, szanálni a viszonyokat. (Ugy van! balefelől.) Azt hiszem, hogy az, aki az országon segiteni akar, majd azt is figyel­mébe hozza az országnak, hogy ez a demokrá­ciának nem okvetlen következménye. Azért mondom, hogy »szükséges következménye«, mert utleirásokból ismerek demokráciákat, ahol körülbelül hasonló vagy rosszabb viszo­nyok vannak, mint nálunk. Ezek az országok demokrata országok. Haiti szigetén két köz­társaság van; az egyik néger, a másik mulatt. Egy utazó leírása szerint ezekben az országok­ban a hotelportások legalább is ezredesek és egyéb ilyen alsóbbrendű funkcionáriusok ís legalább mind tanácsosok (Peyer Károly: Fő­tanácsosok!), konziliáriusok, kormányfőtaná­csosok (Derültség és zaj.), uayhogy ott is, efv szerény köztársaságban, tulajdonkénen túl­zásba viszik a címekkel való visszaélést. Mindenesetre szeretném tudni, hoey mi­előt ezek a legjobb esetben tréfás kitüntetés­iellegü adományozások megtörténtek, meg­hallgatták-e azt a ministert, aki hivatott eb­ben, a kérdésben közjogi szempontból tanácsot adni és aki egyúttal pénzügyi és gyakorlati kérdésekben eddig mindig praktikus álláspon­tot foglalt el. Ezért a következő interpellációt terjesz­tem elő (Halíjuk! Halljak! Olvassa): »Interpelláció az igazságügyminister úrhoz. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy államtitkároknak, a szakminister előter­jesztésére és ellenjegyzése mellett a II. fizetési osztály jellege adományoz; atott? Kértek-e az illető szakministerek véleményt a minister úrtól? Tekintettel közjogunkra, sérelmes pénz­ügyi és gazdasági ( helyzetünkre és a nálunk már úgyis dühöngő cím- és rangkórságra, kí­vánatosnak tarija-e a minister ur, hogy ilyen adományozások, melyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a magyar közállapotokat nevetsé­gessé tegyék, megismétlődjenek!« Bátor vagyok megjegyezni, hogy többes számban beszéltem, vagyis államtitkárokról. A dolog ugyanis ugy áll, hogy aktiv államtit­kárnak a II. osztály jellegének adományozása — szerintem — most első izben történt meg. Ugy tudom, hogy októberben a földmivelés­ügyi ministeriumban egy nyugdíjazott állam­titkárt ugyancsak ilyen jelleggel ruháztak fel. (Zaj.) f Csakhogy egy aktiv államtitkárnak ki­nevezése érdekesebb, mert inig a nyugdíjazó,t államtitkárt elvonjuk a közéleti pályától, ad­dig itt az a tréfás helyzet áll elő, hogy van egy rendes minister és van egy majdnem ­minister. (Lendvai István: Rendetlen minis­ter!) Mindenesetre azért terjesztettem elő in­terpellációmat, hogy ezeknek a humoros, saj­nálatos — talán sok tekintetben leghelyeseb­ben ugy mondhatnám, hogy tragikomikus — dolgoknak elejét vegyük, vagy amennyiben segíteni lehet rajta, segítsünk. (Helyeslés bal­felöl) Elnök: Az interpelláció kiadatik az igaz­ságügyminister urnák. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Baticz Gyula ! Baticz Gyula: Tisztelettel kérem, méltóz­tassék hozzájárulni ahhoz, hogy interpelláció­mat a jövő héten mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: A nemzetgyűlés hozzájárul ahhoz, hogy a képviselő ur interpellációját a legkö­zelebbi ülésen mondja el. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Szeder Ferenc! (Nincs jelen!) Elnök: A képviselő ur nincs jelen, az inter­pelláció iöröltetik. Következik? Forgács Miklós jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Nemzetgyűlés! Méltóz­tassék megengedni, hogy az előrehaladott idő dacára röviden igénybe vegyem sziA^es türel­müket. Azt hiszem, az a kérdés, amelyről elő­ször beszélni akarok, olyan természetű, hogy ez.zel szemben az egyetlen helyes kezelési mód az, amit a németek Flucht in die Öffentlich­keit-nek neveznek, vagyis az egész kérdést a nyilvánosság előtt minél alaposabban tárgyal­juk meg egyrészt azért, mert a kérdésnek igen súlyos konzekvenciái, melyek annak helytelen elintézésével járnak, másrészt az a mérhetet­len anyagi erő és gazdagság, amely bizonyos bűnösöknek sajnos módon rendelkezésére áll, szükségessé teszik a lelkek megnyugtatása, és ennek a nemzetgyűlésnek tekintélve érdekében is azt. hogy ezek & kérdések itt eljes nyíltság­gal tárgyaltassanak. ,v 'Egy héttel ezelőtt már bátor voltam inter-

Next

/
Thumbnails
Contents