Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-227

 nemzetgyűlés 227. ülése 1924. évi január hó 23-án, szerdán. 369 népjóléti és munkaügyi minister: Ingyen kenyeret adott érte ! — Ugy van ! jobbfelől.) Az a 3 millió korona abban az időben még tekintélyesebb összeg volt, mint ma. (Peidl Gyula : A jótékony egyesületeknek pedig eltiltották a gyűjtést.; Kívánatos volna a nemzetgyűlésnek megtudni, hogy azok az összegek, amiket ezek a szervezetek az összesen befolyt 193 millióból kaptak — még pedig 15 milliókat, 3 milliókat, 4 és fél milliókat az egy csoportban lévő egyesületek — mire fordíttattak. (Schandl Károly: Sok ezer asszonynak adtak munkaalkalmat szövés utján!) Ismerem ezt, amit méltóztatik mondani. Ha azonban ezt inségakeiónak tekintik, méltóztassék megengedni, hogy ezt kétségbe voojam, mert ezzel egyáltalán nem enyhítették a nyomort. — (Zaj és ellenmonmondások jobbfelől.) Nem munkaalkalmak teremtéséről volt szó, hanem arról, hogy egyes családokat — nem tudom, de feltételezem, hogy teljesen pártatlanul folyt le az akció (Kuna P. András: Bizony, nem a demokraták osztották szét!) — szövőszékekhez juttassanak ... (Kuna P. András: Ha a szakszervezet osztotta volna szét, semmi baj se volna ! — Egy hang a középről ; A gyermekbarát egyesület kapott!) Tudom, Esztergomban a sétányok útjait javitották. (Felkiáltások a középen : Az is szükséges!) Elismerem ezt a képviselő urnák és megállapitom. Ebből méltóztatik látni, hogy informálva vagyok az akció felhasználását illetően. Ne méltóztassék ebbe semmiféle tendenciát belemagyarázni. (Barthos Audor: Kár is!) Az akció megindult inségenyhitő akció címen. Ezen a címen adott mindenki ebben az országban rangra és társadalmi osztályra való különbség nélkül. Adta a gazdag bankigazgató és adta a maga fillérjeit az egyszerű munkás is. Az összeget tehát t nem lehetett ugy felosztani, hogy itt egyes társadalmi osztályokhoz tartozó hölgyeknek szövőszéket ajándékozzanak (Schandl Károly: Szegény asszonyoknak adtak!), hanem ugy, hogy a nyomorban lévő szegény embereknek adjanak munkaalkalmakat és segítséget. Az, ami a szövőszékekkel történt, komédia (Nagy zaj a középen és jobbfelöl.), mert abból senki sem tud megélni, abból senki sem keresett még semmit és egy hónap múlva vagy a jövő évre mindegyiket megvásárolhatják. (Héjj Imre: Ez a komédia! Lebecsüli a tisztességes munkát!) Az egész nem volt más, mint főúri hölgyek szórakozása (Nagy zaj jobbfelől.), amihez a szegény emberektől kérték a pénzt. (Zaj jobbfelől. — Lendvai István: Nem igaz! — Héjj Imre: Nem igaz! Ezt nem szabad szó nélkül hagyni a magyar parlamentben! A legbecsületesebb munkájuk ez a magyar hölgyeknek!) Ha a főúri hölgyek szórakozni akarnak, akkor csinálják ezt a saját pénzükből. (Lendvai István : Szégyelheti magát, kopaszfejü! — Zaj jobbfelől és a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! (Patacsi Dénes : A legszentebb, a legszebb munkát igy lemocskolni! Azt hiszi, ez is olyan butor, amit lopni lehet? — Peyer Károly : Kint mondja el ! Ha nem mondja el, elég gyáva! Elnök: Peyer képviselő urat rendreutasítom ! (Patacsi Dénes: Tudja mindenki, hogy a kommunizmus alatt mind bútorokat hordtak ! — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Peyer Károly: Ne általánosítson, maradjon a konkrét dolognál ! Ne bújjon el! (Kuna P. András: Még a parlamenttől is elhordták a bútort, a szőnyeget! — Ugy van! jobbfelől.) Mindenesetre kérem a kormánytól, adjon erre vonatkozólag felvilágosítást, mert azokból a számokból, amelyek rendelkezésre állanak, még az sem tűnik ki, hogy ez az összeg minő célra fordíttatott. Ebben csak az van, hogy a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége 15 milliót, a Háziipari Egylet 3 és fél milliót kapott és a többi összeget nem tudom, milyen egyesületek kapták. (Schandl Károly: Ötszáz szövőszéket adtak! — Rubinek István: Többet kellett volna adni !) Ami egyebet tudok, azt én is csak a lapokból olvastam, nem tudom, ilyen összesben adták-e a segítséget, vagy más összegben. (Lendvai István: Akkor minek beszél!) Azért, kérem, hogy a kormány erre vonatkozólag tájékoztassa a Házat és bocsássa azonkívül rendelkezésre azokat a számadatokat is, amelyek a népjóléti minister ur kezelésében vannak (Zaj és ellenmondások jobbfelől.), hogy tájékoztasson azokról a bevételekről, amelyek a vámok révén keletkeztek és amelyek egyéb címeken folytak be a népjóléti ministeriumba. (Lendvai István: Kis komolyság jó lenne!) Lendvai képviselő urnák estefelé már nehéz elképzelni a komolyságot. (Kováts-Nagy Sándor: Már megint személyeskedik! — Lendvai István: Milyen szellemes volt, kis kopasz ! — Derültség.) Mindezek alapján van szerencsém a következő interpellációt előterjeszteni (olvassa): »Hajlandó-e a kormány a nemzetgyűlést tájékoztatni, hogy az országos inségenyhitő mozgalom terhére egyes társadalmi egyesületeknek kiutalt összegek mily célra használtattak felt Hajlandó-e a kormány a népjóléti ministerium által az inségenyhitő akció céljaira befolyt összegekről a nemzetgyűlést tájékoztatni? Hajlandó-e kormány a nemzetgyűlésnek felvilágosítást adni

; hogy a külföldi áruk után fizetett vámok összegéhez számított és mindenki által fizetett összegek hová folynak be és mennyi volt ezen a címen a bevétel és a kiadás?« (Helyeslés a szélsőbaloldalon). Elnök: A ministerelnökhelyettes ur kíván szólani. (Schandl Károly: Dicséret lesz ez az egyesületekre! — Peidl Gyula: Akkor majd mi is el fogjuk ismerni ! — Felkiáltások jobbfelől: Dehogy fogják! Maguk sohsem ismernek el semmit!) Vass József munkaügyi és népjóléti minister, helyettes ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! Nagyon sajnálom, hogy ilyen hangon hangzott el az interpelláció, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. — Ehn Kálmán: Jótékonysági komédiát csinálnak!) mert abban a meggyőződésben vagyok, hogy az inségenyhitő akció kérdését egészen más. de mindenesetre a benne résztvevő társadalmi tényezők nobiíitásával arányos nobilitással illik kezelni, (Ugy van! Felkiáltások jobbfelől: Ahhoz érzék is kellene!) De sajnálom azt is, hogy az igen t. képviselő ur nem emlékezett vissza, vagy nem ment vissza oknyomozásában — a Napló segítségével ezt könnyen megtehette volna — azokra a nyilatkozataimra, amelyeket ebben a tárgyban az igen t. Nemzetgyűlés előtt ismételten volt szerencsém tenni, és amelyekből meggyőződhetett volna arról, hogy ami a múlt esztendőt illeti, kétféle inségenyhitő akcióról van szó. Az egyik az úgynevezett Horthy-akció, amely abból ered, hogy a kormányzó ur őfőméltósága látván az országban a gyenge termés nyomán mutatkozó nyugtalanságot és féltvén különösen a falusi népet a munkátlanságtól, keresetnélküliségtől kora tavaszi kenyértelenségtől, parancsot intézett a kormányhoz abban az értelemben, hogy a munkanélküliséget és a vidék nyomorát igyekezzék valami alkalmas módon enyhiteni. így indult meg az ugynevezet Horthy-akció, amelynek legfőbb irányitója a kormányzó ur őfőméltósága volt. (Élénk éljenzés és taps jobbjobbfelől és a középen.), aki az akció élén állott, és én nagyon szivesen és nagyon hálásan konstatálom minden irányban, hogy ennek az akciónak lehet köszönni azt, hogy a múlt esztendő, a múlttól folyamán népünk még nagyobb nyomorba