Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-227

370 A nemzetgyűlés 227. ülése 1924 nem jutott, (ügy van ! jobb felől és középen.) hogy sok helyen» igen sok helyen sok százezer ember számára munkaalkalmak nyújtásával sikerült oly keresetet biztosítani, amely a legnyomasztóbb nyomortól megmentette a nép széles rétegeit. (K

una P. András: Nincs is ott más baj, mint hogy nem a szakszervezet utján osztották ki !) Elnök: Kuna képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni ! Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Ez az egyik akció, amelynek lebonyolítása a belügyminister ur kezében volt. Az ennek fedezetéről, azonkívül a kiadásairól szóló elszámolás is letétetett ide, a Ház asztalára, azért, mert társadalmi forrásokból befolyó jövedelmek is szolgáltak fedezetül; de azért is különösen, mert a nemzetgyűlés, ha jól emlékszem, egy határozati javaslat elfogadása alkalmával igy méltóztatott határozni; (Ugy van! jobbfelöl.) a belügyminister ur ennek folytán tehát a számadásokat letette a Ház asztalára. Mivel tehát nem az én resszortomba tartozik ez az úgynevezett Horthy-akció, hanem a belügyminister úréba, s mivel a számadások ide letétettek a Ház asztalára, ezzel a kérdéssel érdemben itt nem kivánok foglalkozni. (Helyeslés jobbfelöl és a középen.) A másik akció volt a fővárosi inségakció, amely élesen elhatárolandó az előbbitől, különösen azért is, mert a fővárost vette elsősorban figyelembe, értve Nagy-Budapestet, tehát Budapestet környékével együtt; de azonkívül bekapcsoltatott még, szintén Budapest környékén, ha jól emlékszem, tizenegy község s még egynéhány olyan városa az országnak — sajnos, csak kevés városunk van — amelyben nem agrár jellegű, nem sporadikus jellegű volt a jelentkező nyomorúság, hanem szociális jellegű a nép ipari vagy más niunkátlansága révén. Már most az a kérdés, hogy honnét vettük mi ennek az akciónak fedezetét! A fedezetet ez a nemzetgyűlés méltóztatott nyújtani akkor, amikor felhatatmazta a kormányt arra, hogy a fővárosi inségakció fedezésére szedjen először vámkezelés alá f kerülő és a határon ki- vagy befelé megforduló áruk értéke után fél percent sur-taxe-ot. Ez az első forrás. Másodszor az úgynevezett áruforgalmi irodában az áruengedéíyezések bejelentése alkalmával szedett 1 percenten felül, amely a kincstár javára szedetik, még egy

r másik percentet, amely szintén az érték után számittatik, amely azonban jelentékenyen kisebb csapadéknak felel meg azért, mert hiszen az áruforgalmi irodánál nem az egész érték számittatik, hanem limetekkel számitják az áruk értékét. Ezek a jövedelmek hová folytak be: ez volt egyik kérdése a tisztelt képviselő urnák. Befolytak az államkincstárba. Ennek következtében a jövedelembefolyásról rendes állami számvevőszéki elszámolás van az állam állami bevételei között. Most kérdés, hogyan kaptam én, népjóléti minister, a pénzt, ennek a fővárosi inségakciónak fedezésére? Miiiistertanacsi határozat alapján kaptam én rendes hitelkiutalásokat az államkincstár terhére. Ennek következtében az államkincstár utalt ki nekem pénzt, amit én azután elhelyeztem a Postatakarékpénztárban addig, amig az a különböző számlák fedezésére onnét felhasználtatott. Amint azonban a jövedelmeket rendes állami számvevőszék kezelte s az számol el róluk, épen ugy a kiadásokról rendes állami számvevőség felel és az kezeli őket. Abban a momentumban is, mikor az államkincstárból az én tárcám javára .átutaltatik, abban a momentumban is, amikor az én rendelkezésem szerint az inségakció céljaira a kiutalt összeg igénybe vétetik, tehát a második momentumban is állami számvevőség kezelte a pénzeket. . évi január hó 23-án, szerdán. Ennek következtében a tisztelt képviselő urnák arra a kérdésére, hogy hajlandó vagyok-e erről elszámolni, nem tudok válaszolni; mert a kérdés tulajdonképen feltehető volna ugy is, hogy: »Te minister, kapsz az állampénztárból, mondjuk, 30 milliárd koronát a kórházak fentartására. Hajlandó vagy-e elszámolni?« Én nem tudok elszámolni. Állami számvevőség számol el, tisztelt képviselőtársam ! Méltóztassék a számviteli törvény szerint berendezett állami számvevőség munkáját megnézni, utánanézni ott, hogy a könyvelés, számfejtés, kiutalás, ellenőrzés, szigorolás minő törvények, szabályok szerint megy, és akkor méltóztatik a legteljesebb felvilágositást kapni. (Ugy van! jobbfelöl és a középen.) Megjegyzem azonban, — hogy félreértés ne legyen — hogy társadalmi vonatkozású pénzben semmiféle pénz hozzám be nem folyt. Tehát ez az akció nem gyűjtött adományokat, nem kért, adományokat nem kapott; fedezetét az államkincstárból nyerte. Állami ellenőrzés alatt és mellett történt tehát minden. Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy ezzel élesen széthatároltam ezt a két kérdést (Ugy van ! jobbfelöl és a középen.) és nagyon természetes, hogy abban a pillanatban, amikor az igen t. Nemzetgyűlés azt fogja nekem parancsolni, hogy az erre vonatkozó összes aktákat, számadásokat tegyem le a Ház asztalára, akkor a számvevőségnek kiadom a parancsot, hogy ezt a nagy munkát végezze el, az iratokat emeljék ki a számvevőségi irattárból és a nemzetgyűlés határozata szerint ide fogom tenni az egész halmot a Ház asztalára. (Helyeslés jobb felől és a középen.) Addig azonban nem, t. képviselő ur! (Helyeslés jobb felől és a középen.) Ha a Nemzetgyűlés igy parancsolja, akkor megteszem. Méltóztatott a tisztelt képviselő ur kifogás tárgyává tenni a belügyminister urnák a Ház asztalára letett számadásaiból egynémely társadalmi egyesülésnek adott segélyeket. (Halljuk! a jobbközépen.) Én tisztelettel vagyok bátor felvilágosításul megjegyezni, t. Nemzetgyűlés, hogy ugy a Horthy-akcióban, valamint a fővárosi inségakcióban az alapgondolat az volt, hogy lehetőleg munkanélküli segélyt ne adjunk senkiuek. (Élénk helyeslés jobbfelől, a középen és a balközépen.), munkát adjunk, munkaalkalmat teremtsünk, (Helyeslés jobbfelől, a középen és a balközépen.) és hogy ennek következtében, miután az illető hatóságok a háziipari tevékenységet, a közmunkákat, ezeket a nagy nyilvános munkákat nem tudták fedezni, ezek is kiadassanak és igy munkaalkalmakat teremtsünk. Én meg vagyok győződve arról, hogy az igen tisztelt képviselő ur a saját programm-pontjával jutna ellentétbe, ha ezt a pontot kifogásolni kivánná, mert hiszen épen a szociáldemokrata programmban van benn az, hogy lehetőleg a munkára alkalmas erőket munkához kell juttatni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Nagyon természetes! Helyes!) Sőt most, amikor arról van szó, hogy munkanélküliség jelei mutatkoznak, mindig nagyobb mértékben épen a szociáldemokrata padokról hangzik fel e miatt a követelő kiáltás, hogy munkaalkalmat teremtsünk és munkaalkalmat juttasunk a munkára alkalmas erőknek. (Ugy van! jobbfelől.) Ezt csináltuk, tisztelt képviselőtársam, ebben az egész kétirányú inségakcióban, és én sok büszkeséggel, sok elégtétellel — ez a helyesebb szó — állapithatom meg, hogy amikor például a háziipari tevékenységet, különösen a szövőszékekkel a szövőipari tevékenységet (Helyeslés jobbfelől, a középen és a balközépen.) a földmivelésügyi minister urnák a kultuszminister urnák se-