Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-227

368 A nemzetgyűlés 227. ülése 1924. évi január hó 23-án, szerdán. hogy maguk a nemzetgyűlés tagjai is pártkülönbség nélkül hozzájárultak ahhoz, hogy tiszteletdíjukból egy bizonyos összeg ezen a címen levonásba hozassék. A társadalom különböző rétegei, bankok, iparvállalatok, gazdag emberek, de a legszegényebb társadalmi osztályok is kivették ebből az akcióból a részüket, nem egy gyár munkássága szerepel ebben a gyűjtési akcióban és nem egy ipartelep van, ahol a hatóságok felszólítására gyűjtöttek a munkások és beszolgáltatták az ily módon gyűlt összeget a hatóság utján az illetékes vármegyék alapjaiba. A hatóság majdnem minden mulatság alkalmával kikötötte, hogy a jövedelemnek egy bizonyos összege erre a célra fordittassék. Még azoknál a mulatságoknál is, amelyek kifejezetten jótékony célúak voltak, mint pl. a beteg munkások segélyezése, vagy más hasonló címen tartott mulatságoknál is, ragaszkodott a hatóság ahhoz, hogy a Horthy-akcióra is adassék bizonyos összeg. Nem kifogásolta ezt annakidején senki, s mindenki örömmel látta és szívesen járult hozzá anyagi viszonyaihoz mérten, amenynyiben tudott, mert > abban a liiszemben volt, hogy ezzel sikerül majd enyhíteni azt a nyomort, amely a télen valószínűen be fog következni. Csak itt-ott hangzottak el kifogások, amidőn a hatóságok túllépve azt az intenciót, melyet talán maguk kezdeményezők képviseltek, közadók módjára vetettek ki pótlékokat és ezeket a megszavazott pótlékokat pótadók módjára végrehajtők útján hajtották be. Számtalan eset van rá, hogy az illető községek lakói — azt hiszem, a képviselő urak közül is többen kaptak erre vonatkozólag leveleket — panaszkodnak, hogy a Horthy-akció címén a vármegye vagy a község képviselőtestülete megszavazott bizonyos összeget — és ezt az összeget — tekintet nélkül az illető anyagi és vagyoni viszonyaira, behajtották. Nekem messze vidékről, valahonnan a Tiszántúlról, egy kereskedő özvegye irt levelet, amelyben közölte velem, hogy tőle elvették az üzletében volt mérlegét, mert nem volt hajlandó a Horthy akció címén rá kirótt járulékot befizetni. Mikor ez elle» tiltakozott és ellenállt, eljárást indítottak ellene hatóság elleni erőszak címén, és azt hiszem, később ezen a címen meg is büntették. Ez a keserű mellékize volt ennek az egész akciónak, mely, azt hiszem, semmi esetre sem szolgálta azt a célt, melyet szolgálni kivánt. Ugyanakkor — most nem emlékszem egész biztosan — ministeri rendelettel, vagy pedig más felhatalmazás alapján, a külföldről behozott áruk után is szedtek 1% vámfelpénz címén összegeket. (Bud János közélelmezésügyi minister: Félszázalékot!) Nem tudom határozottan, de tudom, hogy ilyen összeg szedetett azok után az áruk után, amelyek külföldről érkeztek. Mi is és mások is ismételten sürgettük ennek az alapnak elszámolását, mert mégis csak szerettük volna látni, hogy ezek az összegek milyen célra fordíttattak, különösen azért, mert mi, akik a szegény emberekkel érintkezünk és igen sokat járunk vidéken, nagyon kevés helyen láttuk ennek az akciónak nyomát, amely pedig ilyen széles mederben indult meg. Az előző években, amikor Huszár-akció címén indult meg hasonló mozgalom, mégis csak látni lehetett a fővárosban és vidéken egyes embereket, akik jelentkeztek és igazolták, hogy kaptak bizonyos összeget ebből az összegyűjtött pénzből, de itt nem láttuk ennek nyomát sehol. Hosszas sürgetés után a belügyminister ur beterjesztette a számadásokat, — itt vannak a Ház asztalán — mely számadások azonban csak azokról az összegekről szólnak, amelyek a belügymmister ur utján a központi állampénztárba folytak be és azokról az összegekről, amelyek az egyes vármegyéknél folytak be. Hiányzik azonban ebből a kimutatásból az az összeg, amely ugy hiszem, a népjóléti minister úrhoz folyt be, akár vámfelpénzek címén, akár pedig más címen. Ezeknek az összegeknek elszámolása és kimutatása hiányzik. Annak idején, amidőn a belügyminister ur ezeket a számadásokat benyújtotta, már kifogásolni akartam ezt, mert ezeknek az adatoknak egyoldalú elbírálásából nem alkothat magának senki helyes képet. Elsősorban is hiányos tehát az egész elszámolás és kivánnám, hogy a népjóléti minister ur is tegyen le egy kimutatást a Ház asztalára az általa kezelt összegekről, s ezzel tegye lehetővé azt, hogy abba _ a nemzetgyűlés minden tagja betekintést nyerjen. Az az elszámolás, amelyet a belügyminister ur a nemzetgyűlésnek bemutatott, — mint emiitettem — két részre oszlik. Az egyik az, amely közvetlenül a belügyminister ur utján, vagy felügyelete alatt a magyar kir. állampénztárhoz folyt be, a másik pedig az, amely az egyes vármegyék pénztárainál kezeltetett. A belügyminister urnái az ittlévő számadások szerint befolyt 193,522.567 K készpénzben, 677.330 K értékpapírban, 175 dollár, 229 cseh korona és 2 svájci frank. Ebből az összegből készpénzkiadás volt 112.313.731 K, az értékpapírokból 6,502.600 K, 145 dollár és 150 cseh korona. Ez az összeg használtatott fel és erről az összegről vannak itt a kiadásokban kimutatásuk. Marad 230.419 K 79 fillér, 79 cseh korona és 2 svájci frank, amely összeg a belügyminister ur jelentése szerint a népjóléti ministeriumnak adatott át az ott kezelt alaphoz való hozzácsatolás céljából. Ezekből a számadatokból meglehetősen nehéz teljes áttekintést nyerni azért, mert hiszen nagyrésze ugy van elkönyvelve, hogy át van utalva az egyes vármegyék pénztárához. Hogy ott azután ezek az összegek miként használtattak fel, az csak hosszas utánszámitás és utánjárás után volna megállapítható. Vannak egyes tételek, amelyekre nézve mindenesetre felvilágosítást kell kérni. A vármegyéknél t. i. befolyt 398 millió. Ebből kiadtak 257 milliót, ugy, hogy ott még 147 millió korona maradt, amely az egyes vármegyék között oszlott meg. Ebből az összegből azonban, amely a belügyminister ur felügyelete alatt kezeltetett, kiadalott pl. a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének 15,080.738 K, (Baticz Gyula : Mi az ?), az Izabella Háziipari Egyletnek 3,600.000 K, a Túrán Magyar Nemzeti Háziipari Szövetkezetnek 2 millió korona, a MOVEnak 3 millió korona, (Baticz Gyula : Az is nyomorban szenvedett !) a Magyar Protestáns Nők Szövetségének egymillió, a Nagypénteki Református Társaságnak pedig 4,500,000 K. Nem tudom, hogy ezek a társadalmi egyesületek milyen módon kapcsolódtak bele ebbe a társadalmi akcióba, (Peidl Gyula: Nyomor címén !), amelynek hivatása a nyomorenyhítés volt, (Schandl Károly: Munkaikaimat adtak!) mert én nagyon sok olyan egyesületet ismerek, amelynek semmiféle politikai jellege nincs (Szomjas Gusztáv: Ennek sincs!) amelynek élén olyan elnökök állanak, mint pl. gróf Apponyi Albert és aminő pl. a Stefánia-Szövetség, amely a gyermekágyas nők nyomorát igyekszik enyhiteni. Látom, hogy ezek az egyesületek mind hiányoznak, de ezzel szemben szerepelnek olyan egyesületek, amelyeknek bizonyos politikai jellegük van. Mert hogy a Move-nak nincs politikai jellege, azt ne méltóztassék egy percig sem kétségbe vonni, Azt hiszem, az igazán nem lehet köztünk vitás, hogy nem politikai egyesület, nem politikai szervezet a Move, amely ebben az inségakcióban ugyancsak 3 millióval részesedett. (Vass József