Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-227
A nemzet y [fül és 227. ülése 1924, évi január hó 23-án, szerdán. 355 tatni a mi segitségünkkel !) Nem akarok én kormányt buktatni, eszem ágában sincs. — (Zsirkay János : Tehát ha a tőzsde megbukik, a kormány is bukik 1 — Nánássy Andor : A kormányt akarja megbuktatni !) A tőzsdéi akarom. — (Baticz Gyula : A rendszert és ezt a pénzügyi politikát ! Nem fontosak a személyek !) Ideje volna már egyszer annak, hogy tiszta bort öntsünk a pohárba és levonjuk bizonyos dolgok konzekvenciáit. Egyszerű a dolog, hiszen nem _ borul fel a helyzet, legfeljebb más kormány jön. Volt már más kormány, lesz is más kormány, ez nem olyan nagy szerencsétlenség, azt hiszem. (Horváth Zoitán : Bár már látnám !) Azt hiszem, öniök t. kisgazda képviselő urak sem bánnák azt, ha egyszer már olyan politikát inaugurálnának ebben az országban, amely nem tenné ki önöket gyülölségnek ég amely használna a kisembereik millióinak. (Renczes János : Majd eljön antnak is az ideje S — Horváth Zoltán : Ne támogassák ezt a kormányt Î — Renczes János : Magát tegyük meg ministerelnöknek í Szépen nézne ki az ország Î — Horváth Zoltán : Micsoda zöld beszéd ez ! — Kuna P. András : Az októbristákat támogassuk ? — Horváth Zoltán: Aludjék, Andris bácsi!) Az a kivonatos ismertetés, összehasonlítás és azok a statisztikai adatok, amelyeket volt szerencsém feltárni, azt hiszem, minden kétséget kizárólag igazolják, hogy a földbirtok és a tőke jövedelemrészesedése a háború óta a munkabér rovására megnyilatkozó jövedelemmegoszlási arányt is messze tiílszárnyalta, de hangsúlyozom, hogy különösen a spekuláció képviselői, különösen a nagytőke szárnyalta túl azit az arányt, amely arány a háború előtt fennállott. (Nánássy Andor : Nekem beszélsz, vagy Andris bácsinak ?) Azt hiszem, tökéletesen mindegy, hogy önök közül kinek beszélek. (Nánássy Andor : Egységespártiak vagyunk! — Horváth Zoltán : Kellett ez ? — Renczes János : A pártjának nem beszélhet, nekünk kell beszélnie !) E tények^ mindenki előtt egyszerre világosan érthetővé teszik azt, miért van olyan rettenetes drágaság- ebben az országban és hogy ezt a rettenetes drágaságot miért érzik úgyszólván kizárólag a szellemi és fizikai munkából élők tömegei. Ha önök most már tovább kutatnak a jövedelemmegoszlás három tényezője között, rá kell iönniök arra. egyszerre érthetővé lesz önök előtt az. hogy a drágaság hazánkban: tulajdonképen nem más, mint a nemzeti jövedelemben való részesedés igazságtalansága és egyenlőtlensége. Mert ha »_ munkabérek:, a fizikai és szellemi munkások jövedelmei arányosan 1 , hűségesen: követték volna a földbirtok termékeinek áremelkedéseit, vagy a tőkeértékek emelkedéseit, akkor legfeljebb a számokban volnának eltérések, a lényegben azonban nem, és ez r a nyomasztó drágaság nem állott Volna elő. A dolgozók milliói nagy nyomorúságának tehát az igazságtalan jövedelemmegoszlás a legfőbb öka. így most arra a kérdésre kell áttérnem, hogy ennek az igazságtalan jövedelemmegoszlásnak mi az oka. Azt már volt szerencsém emliteni, hogy az igazságtalan jövedelemmegoszlás egyik oka a kormány közönye és tájékozatlansága ebben a kérdésben. (Zaj jobbfelől. Nánássy Andor tagadólag int.) Tisztelt képviselőtársam, ön^ csóválja a fejét, mihelyt a kormányról beszélek. (Nánássy Andor : Hát már azt sem szabad ? -— Derültség.) Felhatalmazom, hogy felálljon ; én leülök. Ha megNAPLÓ XIX. mutatná nekem azt, hogy ennek a kormánynak, a tisztelt többségnek csak egy tagja e másfél esztendei ciklus alatt a jövedelemmegoszlás problémájával foglalkozott és levonta az t igazságtalan és egyenlőtlen jövedelemelosztás konzekvenciáit, akkor nem tárgyalnám ezt a kérdést. De ebben a nemzetgyűlésben én még* nem hafilottam erről. (Nánássy Andor : Nem akarunk mi egyetemi tanárok lenni, mint te !) Ez az ország kérdése ; minden állami politika ebből kell, hogy kiinduljon. Addig, amíg egy kormány, a nemzetgyűlés és a nép nem lát, tisztán a jövedelemmegoszlás és a tehermegosztás kérdésében, addig lehetetlen egészséges politikát csinálni, addig csak olyan politikát lehet csinálni, amilyen itt van, hogy akkor, amikor arra nincs szükség, mert az ország romlását jelenti, a magyar miniszterelnök kimegy külföldre könyörögni külföldi kölcsönért. (Ellentmondások és felkiáltások jobbfe161 : Örüljünk, hogy szóbaállnak velünk ! — Renczes János : Maguk szerint baj, az ország 90 százaléka szerint nem baj ! — Horváth Zoltán : Majd önök is meglátják, hogy baj ! — Kuna P. András : Ön Károlyi Mihályhoz menne kérni ! — Horváth Zoltán : Aludjék már, András bácsi ! — Kuna P. András : Bár ti aludtatok volna 1918-ban !) Nem tudom, mi köze lehet önnek Károlyi Mihállyal, hogy anynyiszor veszi ajkára ; az én számból még nem is hallották ezt a nevet. (Kuna P. András : Én Horváthot küldtem oda, nem Dénes képviselő urat!) Engem is küldhetett volna egész nyugodtan, ugy, mint Horváth Zoltánt ; vállalom vele a szolidaritást. Mint emiitettem, a legfőbb oka annak, hogy itt ib r en állapotok vannak és hogy a jövedelemmegoszlás ilyen egészségtelen, az, hogy a kormány nemcsak közönnyel viseltetik a jövedelemül eg'oszl ás óriási kérdésével szemben, (Putnoky Sándor : Add oda jövedelmed feléi valakinek !) hanem aktive is beleavatkozik és aktive is előmozditja azt, hogy a nemzeti jövedelem igazságtalanul oszoljék meg. A kormánynak ezen aktiv közreműködése a nemzeti jövedelem igazságtalan megoszlásában, pénzügyi politikájában nyilvánul meg. Az állam szükségletei ugyanis egyre fokozódnak, tehát mindig több és több bevételre van szüksége az államnak. A modern állam bevételeinek legnagyobb részét adóztatás utján szerzi be az állampolgároktól, vagyis az f állam a nemzeti jövedelemből a maga szükségleteinek fedezésére bizonyos hányadot elvesz. A természetes és logikus, azt hiszem, az önök felfogása szerint is az volna, hogy a magyar állam a maga bevételeit szükség-léteinek fedezéséig azoktól vegye, akik önök szerint is zsebrevágják a nemzeti jövedelem 80 százalékát, vagyis a nagytőkétől, a kapitalista vállalatoktól, a spekulánsoktól, a siberektől, akik spekulációik révén lefölözik a nemzet jövedelmét. (Klárik Ferenc : Ugy van ! Progresszív adózás ! Az kell !) Az igazságos államnak a munkát, amely a földbirtokkal és a tőkével szemben amugyis inferiorisabb helyzetben van, védenie kellene. Védenie kellene azáltal, hogy az államterhek viselése alól jórészt felmentené és azok viselését, mint emiitettem, a nemzeti jövedelem 80 r százalékát zsebrevágó nagytőke vállaira rakná. Ha a magyar kormány hivatását elismerve igy járna el, a jövedelemmegoszlásnak a munkabér rovására fennálló igazságtalansága jelentékenyen korrigálódnék. Mindehelyett azonban fájdalom mit kell tapasztalnunk ! Azt, hogy az 49