Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-227

$34 A nemzetgyűlés 227. ülése 1924. évi január hó 23-án, szerdán. arra nézve fokozottabb mértékben áll ez a kötelesség:. T. Nemzetgyűlés! Mi nem vállalhatjuk a felelősséget — és főképpen ezt hangsúlyozza a nyilatkozat is — azért, ha a leromlott anyagri viszonyok, a közömbösség; miatt népünk végső elkeseredésében a szociáldemokraták felé fordul. Ezt megakadályozni mindenkinek kötelességre, okos. szociális intézkedéssel, a népnek megerősítésével, a nép anyagi érdekeinek támogatásával. T. Nemzetgyűlés! Fáj nekünk látnunk azt, hogy a jelszavak hirdetése közben egyes főPapok, főurak továbbra is, ugy mint régen, földjeiket zsidóknak adják bérbe; fáj látnunk, hogy zsidókkal bonyolítják le a vállalkozássaikat; fáj látnunk, hogy egyes főurak, földesurak, birtokosok keresztényszocialista munkásokat ép ugy üldöznek, mint ahogy üldözték a múltban, és közömbösek az iránt, hogy vájjon szociáldemokratával cserélik-e fel a kidobott keresztényszocialistát, vagy továbbra is keresztényszocialista munkást alkalmaznak-e. Ez az, ami ellen mi küzdeni akarunk; ez az, amit mi, keresztényszocialisták, kötelességévé akarunk tenni a nagybirtoknak, főpapoknak, gazdagnak, vagyonosnak, polgári állásúnak, vagy az egyházhoz tartozónak egyaránt. Amikor mi, keresztényszocialisták, ezeket a kérdéseket felvetjük, akkor a válasz legtöbbször az szokott lenni, hogy keresztényszocialisták és szociáldemokraták között semmi különbség sincs, az egyik tizenkilenc, a másik egy hijján húsz. Ezek az urak az egész keresztényszocialista mozgalmat és az egész szociális mozgalmat semmi egyébnek sem tekintik, mint a mindennapi kény érért való küzdelemben vívott harcnak. És ha azt látiák, hogy ez a harc sokszor azonos; ha azt látják, hogy a harcot sokszor még azonos eszközökkel is vívják meg, akkor nem tekintenek mögötte semmit, nem nézik, hogy mi az egyiknek a végcélja s mi a másiknak végcélja. Akkor már nem fáj a nemzetköziség és nem kedvesebb a nemzeti felfogás; akkor már nem fáj az egyik oldalon az atheizmus, az istentagadás, s nem kedvesebb a másik oldalon a keresztény felfogás. Akkor az egyik tizenkilenc, a másik egy hijján húsz. Ezeknek a rövidlátó embereknek szeretném odakiáltani: értsék meg, hogy a keresztényszocializmus, mint ilyen, nem tagadhatja meg és nem is tagadja meg. mert nem lehet célja, hogy megtagadja a keresztény népnél szemben a vagyonnak, a kapitalizmusnak teljesítő kötelességét, sőt ellenkezőleg, felfogásunk az, hogy a kereszténység épen arra kényszerit bennünket, hogy igazán szocialisták legyünk, igazán szeressük a népet és a néppel, a dolgozókkal szemben teljesitsük kötelességünket. Mi nem hisszük azt, amit a Népszava ir» és nem akarjuk azt, hogy a Népszavának igaza legyen, amikor ugyancsak ezzel a kérdéssel kapcsolatban a következőket mondja (olvassa): »A főpapot, a főurat a keresztényszocialisták csak arra szerződtetik, hogy bizonyos mozgalom ne legyen se szociális, se keresztény. Hát, hogy gondolja a búsongó vezér, hogy a latifundiumos püspök és mágnás majd mozgalomba szervezi SL maga zselléreit és napszámosait, hogy ráébredjenek arra, hogy mi történik velük? A néppel, amely kifosztott, nincstelen, a latifundiumos. aki pólyában, stalummal szerzi meg zsákmányát, akarhat-e egyet, vagy a keresztényszociális kapitalista meri-e a bérmunkás szociális érzékenységét felvilágosító szóval, agitációval élesztgetni, hogy hadd tudja meg a proletár."hogy tőke és munkás szembenállf Tehát ha akad kereszténj-szocialista mozgalomban főpap, főúr, tőkés, az csak rosszat akarhat a népnek«. Ez az, amit mi nem akarunk igazolni, amit mi nem akarunk elhinni, hogy ha valaki főpap, főúr, vagyonos, az csak rosszat akarhasson a népnek. A mi felfogásunk az, hogy igenis, a tőke és munka közötti differenciát, érdekkülönbséget össze kell és össze lehet egyeztetni. Csak az a kérdés és az a fontos, hogy mindkettőben legyen megértés, szeretet és szociális érzék. (Ugy van! a balközépen.) Akkor nem fog előállani az, és nem lehet természetes dolognak tekinteni azt, hogy a munka és tőke csak ellenségei lehetnek egymásnak s hogy akinek vagyona van, aki munkaadó, az eo ipso ne lehessen más, mint ellensége a dolgozó munkásságnak, a népnek. Ezt a beállitást nem akarjuk a gyakorlati életbe vinni, ezt meg akarjuk akadályozni. Ha ebben segítséget találunk, ha ebben a tekintetben több megértésre fogunk találni, akkor hiszem, hogy a Népszavának tényleg nem lesz igaza, mert az élet, a gyakorlat fogja az ellenkezőjét bebizonyítani (Rothenstein Mór: Szeretném már látni!) Mi azt akarjuk, hogy akár püspök, akár mágnás, akár gróf, vagy bárki legyen az, aki mint munkaadó szerepel, ne álljon feltétlenül szemben a munkásával, a dolgozó néppel, mert nem lehet igaz az, hogy ezek egymásnak csak rosszat akarnak. Ha mindkettő magyar, ha mindkettő ember, mindkettő keresztény, akkor érezni fogja kötelességét és ezt a kötelességél teljesíteni is fogja tudni. Kötelesség ez azért, mert Krisztusban testvérek s mert a munkaadónak saját érdekében is meg kell becsülnie a munkást, hiszen a munkásnak megbecsülése nem egyéb, mint a tőkének, a vezetőszerepnek biztosítása. Amíg a munkaadó megbecsüli a munkást, addig nyugodt lehet, mert a megelégedett, kielégített munkás csak tisztelni és becsülni fogja munkaadóját is. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a Népszava felveti azt is, hogy vájjon mi, keresztényszocialisták, lehetünk-e ezekkel az urakkal egy pártban. Nyilatkozatunkban erről nem volt ugyan szó, de ha már felvetődik a kérdés, akkor erre is felelek. Azt mondom: miért ne? Ha a szociáldemokrata pártnak jő egy Károlyi Mihály, gróf, jó egy Batthyány gróf, jó báró Hatvany-Deutsch Lajos, jó Sándor Pál _és Vázsonyi Vilmos, mint szövetséges . . . (Peidl Gyula; 18-ban maguknak is jó volt! — Klárik Ferenc: Akkor máskép volt!) Nekünk nem volt szövetségesünk az előbb emiitettek közül egy sem, de a szociáldemokrata pártnak ma is szövetségesei ezek az urak, (Rothenstein Mór: Sándor Pál?) Sándor Pál, Vázsonyi Vilmos, a Gyosznak vezetője, Fenyő Miksa és jó nekik minden zsidókapitalista. (Klárik Ferenc : Hol kötöttük a szövetséget?) Ha —mondom — a szociáldemokrata pártnak jók ezek mint szövetségesek, — mert hogy ez igy van, az tagadhatatlan, hiszen láttuk a választások alkalmával, amikor a szociáldemokrata párt Fenyő Miksát támogatta, ezt nem tagadhatják le (Saly Endre: Hogy lehet ilyet mondani!) — Jánoshalmán történt — ha az igen tisztelt szociáldemokrata párt a fővárosi választási küzdelemben is együtt akar haladni ezekkel az urakkal, (Meskó Zoltán: Ahogy ők szeretik egymást, nem szeret ugy senki!) ha tehát meg tudják érteni egymást és a szociáldemokrata munkáspárt szövetségeseinek el tudja fogadni ezeket a grófokat: kérdem, hogy ha mi esetleg egy Zichy Gyula gróf, egy Zadravecz püspök, egv Ernszt prelátus, egy Prohászka, egy Czi-