Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-218
28 A nemzetgyűlés 218. ülése 1924. évi január hé 8-án, heâden. azt mondotta (olvassa) : »Mindegy az, hogv valami modern vagv nem modern, csak művészi legyen. Sokat foglalkoznak ma az úgynevezett modern rendezéssel, ami nagyon szép és amellett nagyon jó arra, hogy csapnivaló szineszek és darabok is tapsokat kapjanak. Bizony, majdnem ugv áll a dolog, hogy ma a rendezés fontosabb a darabnál és a színésznél. De ennek is meg van a maga előnve. Tudniillik a tegnap még siboló gyapjas hajú, ma a »lerendezés» mellett már az ország egyik legnagvobb művésze. Bizonv. higyiék el kérem, a színművészet prostituálódott. Elfordultak a klasszikusságtól, a modernet hibásan, vagy talán még inkább a zsebük javára értékelik és . . . és .. . elfordultak a nemzeti gondolattól is. Igen. ez a legszomorúbb. Engem sok, nagyon sok csalódás ért, különösen a Nemzeti Szinház utolsó évében. (Egy hang jobbfelöl: Ki volt az?) Bakó László, a magyar Nemzeti Szinház örökös tagi a ! Méltóztatnak nagvon iól tudni, az első nemzetgyűlésen a nemzetgyűlésnek különösen kisgazda tagjai sokszor kifogásolták azt, hogy a magyar királyi Operaház működése évente több száz millió korona deficittel zárul. Hogy ez miért következett be, annak megvan a maga egyszerű magyarázata. Egyetlen egy aktát mutatok be itt, amellyel bizonvitom, hogv ez az eset miért következett be. Eddigelé a régi, rendes világban az történt meg, hogy minden színháznak volt egy igazgatója, s az az igazgató felelt a színházért, egvik a Nemzeti Színházért, a másik felelt a Városi Népszínházért, a harmadik felelt a magvar királyi Operaházért. Jöttek azonban az uj idők, s a minister ur. — s minthogy az ország megkisebbedett, meg kellett sokasítani, meg kellett növelni a hivatalnokok számát — és felállított egy uj állást, a főigazgatói állást. Ki is nevezték erre ifj. báró Wlassich Gvulát, bizonyára azokért a nagy érdemekért, amelyeket az ő kiváló tudós édesatyja, a magyar királvi közigazgatási bíróság elnöki székében elért. (Lendvai István : Nem tehet róla, hogv az apja okos ember !) Azonban nem következett be az, hogy ez a főigazgató tényleg alábbszállitotta volna azt a sok-sok millió deficit-többletet, amit a magyar királyi Operaház, a Nemzeti Szinház és a Népopera mutatott fel az utóbbi években. Miért nem következett be ? Azért, mert épen a személyzetnél nehéz felállítani azt a tételt, hogy intranzigens keresztény alapon kell a művészeket és művésznőket kiválasztani, mert ha valaki művészien énekel, akkor a hangszálai nem aszerint működnek, hogy intranzigens keresztény-e vagy galíciai ! Ezt a szempontot tehát az énekeseknél érvényesíteni nem lehet. Azonban meg kell állapitanom, hogy megtörtént az egyik rezsim alatt az, hogy olyan művészeket, akik nacionalista üjuiepélyeken, március 15-én, október 6-án hazafias ünnepségek alkalmával karácsonyfaünnepélyeken stb. közreműködtek, beszéltek, szavaltak, előadást tartottak, ezeket az uj főigazgató ur valósággal mellőzni kezdte. (Lendvai István : Miért nem mentek Daruváryval a cseh-szlovák követségre ünnepelni ! — Mozgás jobbfelől.) Itt van a magyar királyi Operaháznak egy eredeti szerződése, amelyet a" főigazgató ur nagyságos Ferenczi Károly színművész úrral kötött és a következőképen szól (olvassa) : »Az 1921/22. színházi évadra Nagyságodnak Ábrányi Emil igazgató ur javaslatára a Városi Színházban 50 fellépés biztosításával fellépésenkint 2000 korona fellépési díjjal szerződést ajánlok fel. Jelen szerződés akkor lép életbe, ha a Városi Szinházat az állam bérbe véglegesen átvenné. A biztosított 50 fellépés után Nagvsáeod kötelezi magát, hogy 2000 koronás fellépési díj mellett továbbra is a szinház rendelkezésére áll. Kiváló tisztelettel báró Wlassics Gvula kormánybiztos, Budapest 1921 július hó 25-ikén.» Két tanú előtt rá van írva, hosrv »a biztosított 50 fellénésért még kijáró 50.000 korona kifizetendő». Tudniillik a szerződés megkötésekor kifizetett 50.000 korona akkor még nagy nénz volt, akkor egv korona 2 és fél centimeot ért. Most méltóztassék megállapítani, hogv hány millió koronát ér az mai pénzben, és azután, amikor nem lépett fel Ferenczi Károly, a kitűnő énekes, komikus egyetlen egyszer sem, újból kifizették neki a még hátralevő 50.000 korona felléuési díiat. Ez az. eset nem egvedül áll igen t. jobboldali képviselőtársaim, több olvan szerződés van művészekkel és művésznőkkel, hogv meglehetős nagy összeget állapítanak meg és kifizetnek anélkül, hogy egvetlen effvszer is felléptették volna őket a szinházban. (Kuna P. András : Nem került rájuk a sor !) Két alkalommal voltam bátor az igen t. kormánynak figyelmébe ajánlani a képzőművészeti főiskolai tanárok memorandumának történetét. Itt t. i. az az eset áll fenn, hogy két irány küzdött, egymással, az úgynevezett ni modern irányzat, amelynek jelenlegi vezetője Lvka Károly igazgató ur, aki az irányt tanáraival együtt képviseli, szemben a magyar Képzőművészeti Társulatba tömörült összes régi nagy művészekkel, Karlovszkv Bertalan, Zala Gvörgy és a hires többi művészekkel, Benczúr Gvula tanítványaival egyetemben. Most mi történt ? Itt egy nagyon rövid epizódot mondok el. Lyka Károly kineveztetése alkalmával nagyon nagv tevékenységet fejtett ki Pékár Gvula t. képviselőtársam, az akkori államtitkár is. Castagnetto, a most meghalt olasz követ elhatározta, hogy magát Budapesten lefesteti és elvitte Pékár Gvula az olasz követet Karlovszky Bertalan világhírű művészünkhöz és arra kérte őt, fesse le Castagnetto herceget, megfelelő tiszteletdíj mellett. Karlovszkv Bertalan azzal a szellemes kifogással "vágott elébe Pékárnak, hogy kedves barátom, néked a művészed Lyka Károly és Csók István, ha az igen tisztelt herceg urat le akarod festetni, minthogy őket te hoztad tanárnak a főiskolára, méltóztassál elvinni hozzájuk, fessék le ők a portréját, mert hiszen te őket ajánlottad be főiskolai tanárnak, nem engem, és az én felfogásomat 7 meg sem kérdezted. Nem untatom sem az igen t. jobboldalt, sem baloldali képviselőtársaimat azzal, hogy mi a művészet, abban mindnyájan egyetértünk, tudjuk, hogy a művészet fogalma a dekadencia kizárását jelenti. (Lendvai István : Inszocialis !) Még szocialista képviselőtársaim is mindnyájan egyetértenek velem abban, hogy a dekadensművészet inszocialis. Tehát szocialista"képviselőtársaimnak is az a felfogása, hogy a"művészetnek egészségesnek, erőteljesnek, karakterisztikusnak és tehetségesnek kell lennie, minden'érdek nélkül tetszetősét és tehetségeset kell produkálnia, ez
