Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-227

Ä nemzetgyűlés 227. ülése 1924. pességét és igazságnak fogadja el a legnagyobb hazugságot is. Ma ép ugy gyűlöli már a mai kereszténynek csúfolt rendszert, mint ahogy gyűlölte a forradalmak idején uralkodó irányzatot. A gazdagok is elfelejtették a kommunizmust, elfelejtették elhatározásukat, fogadalmukat, és ma ép oly kapzsi, ép oly önző, ép ugy imádja vagyonát, mint a kommunizmus előtt, mint ahogy imádta a vagyont, a meggazdagodásra való alkalmat a forradalmak előtt. Egy szentséget megtanult, illetőleg egy szentséget, amely a katekizmusban nem is szerepel, kitalált és bevisz a közéletbe. Ez a szentségnek nevezett valami a magántulajdon. Ha valaki arról beszél, hogy a magántulajdon teljesitse kötelességét, ha valaki arról beszél, hogy a magántulajdon mellett még egy nagy érték, az emberi érték is van, akkor kommunizmust emlegetnek, akkor a magántulajdon szentségét vetik oda az illetőnek. Ugyanazok azonban, akik annyira elismerik a magántulajdon szentségét, akik ezt velünk szemben annyiszor emlegetik, épen azok nem tanulták meg a többi szentséget, nem gyakorolják a többi szentséget és nem gyakorolják főképen a kereszténységnek, Krisztusnak tízparancsolatát, nem teljesitik ezzel a tízparancsolattal járó súlyos kötelességeket. Tisztelt Nemzetgyűlés! Ez a magatartása azoknak, akiknek hivatásuk volna a szegény nép segitése, akiknek kötelességük volna a dolgozó nep munkájának megbecsülése, ez váltja ki a szegény emberekből, a tömegekből az ellenséges hangulatot. Ez a közömbösség, ez az indolencia, amely a keresztény irányzattal, az igaz keresztény politikával szemben mutatkozik, ez váltja ki a közömbösséget az emberekből. Megvallom, ez váltotta ki belőlünk is azt a gondolatot, hogy vájjon akkor, amikor százan és százan azok, akiknek elsősorban volna kötelességük teletni és védeni a keresztény politikát, a keresztény irányzatot, épen azok erről megfeledkeznek, ezzel szemben közömbösen viselkednek, sokszor pedig egyenesen ellenséges magatartást tanúsítanak, akkor érdemes-e nekünk, keresztényszocialistáknak tovább küzdenünk, lehet-e reményünk arra, hogy ennyi rosszakarattal és közömbösséggel szemben végre céljainkhoz közelebb jussunk. Ez volt az, ami bennünket arra kényszeritett, hogy felvessük a mandátumunkról való lemondás gondolatát. Érdekes azonban — és itt kötelességem ezzel a kérdéssel foglalkozni, — hogy a Népszava milyen élelmesen igyekezett a keresztényszocialista képviselőknek ezt az elhatározását a maga javára kamatoztatni. A Népszava mindjárt az első napon konstatálta, hogy a »keresztényszocialista mozgalom bevallotta csődjét.« Tisztelt Nemzetgyűlés ! Nem volt itt szó a keresztényszocialista mozgalom csődjéről, nem volt itt szó arról, hogy az irányzaton, az elveken csorba esett volna, hanem itt csupán emberekről volt szó, emberek közömbösségéről, azokról, akiknek az elveket kellene realizálniuk. Nem lehet tehát arról beszélni, hogy vájjon a keresztényszocialista mozgalom csődje következett-e be, mert a keresztényszocialista igazságokat elnyomni, elhallgattatni nem lehet, — legfeljebb ideig-óráig, — s azok előbb-utóbb agy is utat törnek maguknak. Miért irta a Népszava azt, hogy a keresztényszocialista mozgalom csődbe jutott ! Azért, mert egy másik közleményben Griger Miklós t. képviselőtársamnak, aki ezt a lemondási évi jmiuár hó 23-án, szerdán. 333 gondolatbt tulajdonképen felvetette, szájába ad egy olyan nyilatkozatot, amelyet Griger Miklós sohasem tett. Azt mondja ugyanis a Népszava (Olvassa): »Griger Miklós nemzetgyűlési képviselő, mint legutóbbi számunkban megírtuk, keserűen és kereken kijelenti, hogy leteszi mandátumát, keresztényszociális mozgalom nincs, nem érdemes többé politizálni.« Ez olyasvalami, amire a parlamenti illem szerint azt kell mondani, hogy valótlanság, mert Griger Miklós képviselő ur sohasem mondotta azt, hogy keresztényszociális mozgalom nincs. A Népszava ezt egyszerűen kitalálta ós éhez a kitalált mondathoz fűzte egész kommentárját, amellyel ezt a lemondási gondolatot kisérte. Előtte való nap maga a Népszava is hozta Griger, képviselő ur nyilatkozatát, de akárhogy keresem, nem találom meg benne ezt az előbb felolvasott mondatot. Mert mit mond Griger képviselő ur ? Azt mondja (olvassa) : »Nagyon megcsömörlöttem a politikától és azzal a gondolattal foglalkozom, hogy lemondok mandátumomról. E tekintetben nem állok egyedül a nemzetgyűlésben, hiszen Szabó József és Csik József képviselőtársaimmal már hoszszabb ideje tárgyalunk a lemondásról, mert a mai viszonyok között nem érdemes politizálni. Főpapjaink és főuraink nem tanultak a bolsevizmusból semmit. Ők a politikát ma is csak sportnak tekintik, pedig a keresztény politikát szociális érzékkel kell telíteni. Nem csoda, ha a nemzetközi szocializmus mind nagyobb tért hódit épen ezen nemtörődöm, lagymatag politika következtében. Feltartóztathatatlanul rohanunk ujabb katasztrófa felé, és ismétlem, teljesen megcsömörlöttem és velem együtt megcsömörlöttek mindazok, akik még biztak a keresztény reneszánszban«. Amint tehát méltóztatnak látni, Griger képviselőtársam nyilatkozatában egy gondolattal sem szerepel a Népszava beállítása, s igy nyilvánvaló, hogy a Népszava az egész kérdést rosszakarattal kezelte és egyenesen a maga javára akarta gyümölcsöztetni. Ugy állitja be a kérdést, mintha roi, keresztényszocialisták a főpapokra, főurakra épitenők politikánkat; mintha mi keresztényszocialisták a főpapokkal akarnók csinálni politikánkat. Mit mond e tekintetben ugyancsak a Népszava! Azt mondja (olvassa); »Ez a lemondási szándék élénken rávilágit az egész keresztényszociális mozgalomra. Egy párt, amely a tömegek érdekének védelmezője és képviselője gyanánt, szerepel, íme, bevallott csőd elé került, mert a gazdag főpapok közömbösséggel r viseltetnek vele szemben. A tömegek és a nép helyett főpapi jószándék és jóindulat az ő alapzatuk, és minthogy ez valahogy megvékonyodott alattuk, ime. összeomlással fenyeget az egész sokat megrágalmazott keresztényszociális politika és gazdasági mozgalom.« Óriási tévedésben van a Népszava, amikor azt hiszi, s a mi nyilatkozatainkból azt olvassa ki, hogy mi, keresztényszocialisták, a főpapokra és főurakra akarjuk politikánkat építeni. Nem! Mi, keresztény szoeialisták, a népre épitjük politikánkat (Meskó Zoltán: Csakis arra lehet!), de azt akarjuk, hogy a keresztényszocálizmus ügye necsak a mi ügyünk legyen, hanem minden keresztény magyar embernek ügye legyen s a keresztényszociális igazságoknak teljesítése minden magyar embernek és minden keresztény embernek legyen kötelessége. A nép anyagi boldogságát előmozdítani nemcsak a mi kötelességünk, de mindenkinek kötelessége, sőt, aki tehetős, gazdag', jómódú, 46*