Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-226

328 A nemzetgyűlés 226. ülése 1924. évi január hó 22-én, kedden. köpköd.« (Várnai Dániel: közbeszól.) Én elhiszem, hogy az önök műveltsége határozottan felette áll Tisza műveltségének. (Derültség a jobboldalon.) Ami pedig az én cikkeimet illeti, megmondtam már százezerszer, tessék megnézni őket, vállalom értük a felelősséget, az ellenforradalom után könyvben is kiadtam és egyébként, ha valaki nem akar minden áron arra kényszeríteni, hogy személyes kérdésekkel lopjam az időt, legyen olyan bátor, megtagadva talán saját fajiságát s olyan helyen vádoljon engem, ahol biróság elé lehet állitani. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Önök jobban emlékeznek rá, otthonos volt valamikor ez a hang a magyar sajtóban! Ezt a hangot talán a Széchenyi Istvánok, a Kossuth Lajosok legvehemensebb polémiáiban is használták? Ez volt a Kemény Zsigmondok hangja, ez volt a Csengery Antalok hangjai Hát kik hozták ide ezt a hangot? Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy itt, ahol annyi idézet és annyi unalmas idézet hangzott már el, egy kissé továbbmenjek a Vázsonyi Vilmos-féle idézetekben. Ugyancsak Tisza István ellen használta ezeket a kifejezéseket (olvassa): »Az az ember, aki szeges korbáccsal akar végigverni embertársain, aki mint politikai szadista« — nem egyszer hallottam ezt az önök részéről is, ugylátszik: az önök szótára csak ugy 20 évenként újul meg, mostanában is azt kiáltják felénk — (Derültség,) — »mások kínjaiban és szenvedéseiben talál gyönyörűséget, az az ember, aki a szegények és nyomorultak ellen őrjöng és tobzódik és aki férfinak tartja magát a szuronyok mögül nyelvelve, férfinak tartja magát, mert aki porban hever, azt megrúgja« — épen Tisza István volt az — mert »férfinak tartja magát, mert aki fel akar kapaszkodni a mélyből, visszarúgja még, nem mutatta meg, mit tud a maga eszéből és akaratából.« Most megkérdezem, vállalják-e önök azt a Vázsonyi Vilmost, aki ugyanebben a cikkben a következőket mondja (olvassa) : »Naprólnapra dolgozzunk, tegyük a szenvedélyek tüzes katlanává számukra az országot. Itt békének, nyugalomnak egy pillanatra sem szabad lenjnie.« (Zsirkay János : 1913-ban !) Tehát ha ma egy irtózatos világháború és két zsidó forradalom után csakugyan a szenvedések és szenvedélyek tüzes katlana, ez az ország, hát ki uszított itt először arra, hogy tüzes katlanná tegyék ezt az országot, ki hirdette az ő jogrendje alapján; hogy itt békének, nyugalomnak lennie nem szabad ? Hát ha megverte a végzet ezt a szellemidézőt azzal, hogy nem tudta a szellemeket többé visszavarázsolni, ha ezt a kispolgári bolsevistát megverte a végzet azzal, hogy^ azok a gonosz szellemek nem térnek vissza és nem lesz itt többé béke és nyugalom mindaddig, ainig keresztény magyar jog-rend nem lesz, akkor vessen; ő önmagára és vessenek önök őrá, (Ugy van ! Ugy van! jobbfelől és a középen.) Ha jól emlékszünk: a pokolgépek, a merényletek, a revolverek módszerét nem holmi ébredő magyarok hozták be ebbe az országba és speciálisan ide, ebbe az ülésterembe. (Igaz! Ugy van! jobbfelől) Mindannyian emlékezhetünk rá, hogy volt itt egyszer merénylet, amely merénylet már akkor Tisza István életét célozta. Egy bizonyos Kovács nevű ur, akit ha megvakarnak, kitűnik mögüle a Straszszer-zsidó, (Derültség.) követte el az első merényletet ebben a teremben. Nem holmi bálitermekben, hanem itt, Tisza István ellen. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Akkor nem láttuk a jogrend után kiáltozókat, nem olvastuk azokat a háborgásokat, azokat a vehemens támadásokat, s nem láttuk azokat a vérzőszivü humanistákat,^ akiknek minden kihullott vércsepp fáj, kivéve, ha keresztény emberé hull. Azután következett itt megint egy másik merénylet. Ezt a merényletet Lékai-Leitner János, ugyancsak a választott és a jogrendes fajból származott egyén, — mai szóval talán ifjú demokratának lehetne nevezni (Derültség.) — követte el. Én most csak a ma leghangosabb jogrendes lapokra utalok : sem a Világ, sem az Est, sem a Pesti Napló meg nem rótta ezt az ifjú demokratát ; talán azért rótta volna meg szive szerint, hogy a merénylet nem sikerült. Elleniben a Világ, amely ma olyan nagyon lóháton van a jogrend dolgában és amely már Héjjas Ivánról csak mint vidéki fiatalemberről beszél, — kétségtelen, hogy hála Istennek, fiatalember, az is kétségtelen, hogy vidéki, de nem azok közül a vidéki fiatalemberek közül való, akik az apjuk pálinkásbutikjából kerülnek fel Budapestre, mint radikális főszerkesztők és közvéleményirányitók — az a Világ a napihírek rovatába sülyesztette ezt. Már akkor is ilyen fejlett volt a technikája. Megrovás természetesen n;em hangzott el a merénylő ellen, hanem majdnem dicséretképen megjegyezték azt, hogy a merénylőnek »A Hét« zsidó szerkesztője adott igazolványt a célból, hogy Lékai-Leitner elmehessen a parlament ülésére, melyen Tiszát meg akarta gyilkolni. Az igazolványt visszamenőleg október 1-rőli keltezték, —- a merénylet október 16-án; volt — nehogy arról a 23 éves) ifjú demokratáról kisüljön, hogy épen a kritikus ülés alkalmából állították ki neki az igazolványt. Mind a három fejlett technikájú lap bizonyos sajnálkozással emiitette meg, hogy ^ a merénylet nem sikerült és nyomban szolgáltak bizonyos csongrádi vagy egyéb fajvédőknek vagy ébredőknek az úgynevezett kakaórevolver találmányával. Nyomban megállapították, hogy a merénylő revolvere teljesen használhatatlan volt s természetes, hogy másnap a vizsgálat megállapította, hogy még egy vastag desizkát is átütött volna a golyó. Ugyanakkor a Világ hasábjain megjelent egy nagyon szép és humanitástól csepegő leírás, amelyben a merénylő ifjú demokrata^ édesanyja meghatottan jelentette ki s a Világ nagyon aláhúzta, hogy hiszen igazán a legszelídebb fiu ez a Lékai-Leitner János. Képzeljék el önök, milyenek; lehetnek ott a nem szelíd fiuk. Láttuk őket a terroristák képében, (Ugy van ! Ugy van ! Taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kötelességem figyelmeztetni a képviselő urat, hogy a tárgyalásra szánt idő lejárt. Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon. — Peiűl Gyula: Talán »hogy volt«-ot is kiabálnának?!) A házszabályok értelmében kénytelen vagyok figyelmeztetni a képviselő urat, hogy az elnöki jogkörbe ne méltóztassék beleavatkozni! Lendvai István (olvassa): »Bomlottak és eszelősek ezek az emberek — mondja Tiszáról Az Est 1918 október 20-án — és olyan tolakodók, — mondja ez a faj, amely már minket tekint betolakodott fajnak — hogy minden erőnkre szükség van, hogy megszab aduihassunk tőlük. Minden erőnkre, értsék meg, merénylők, minden erőnkre.« »De a megszabadulás el fog jönni és mert perceket sem vesztegetünk, sürgősen fog elkövetkezni.« Tizenegy nap múlva az Astoria-szállóban megtörtént a