Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-226

320 À nemzeígyüUs 226. uUse ÎÙ24. évi január hô 22-én, keâdeM.* Ferenc : A belügyministernek mi köze hozzá ?) Miért kellett a rendőrségnek speciális utasitást adni. hogy mit csináljon ? (Klárik Ferenc : A belügyministernek az ilyenhez semmi köze, ott van a rendőrség, a biróság-, az ügvész ! — Kun^ P. András : Majd megfelel ő magáért !) Elnök : Klárik képviselő urat kérem méltóztassék a szónokot csendben meghallgatni. Saly Endre: Ez az eset a rendőrségre tartozik és a rendőrségnek tudnia kell, mi a kötelessége. Le kell folytatnia a vizsgálatot tekintet nélkül mindenre és nem szabad politikát belevinni az eseménybe; de mihelyt a belügy minister intézkedik, mihelyt ministerek intézkednek, rögtön azt kell látni, hogy politikát akar belekeverni. Ezért helytelennek tartom az igazságügyminister urnák intézkedését is, amellyel elrendelte, hogy bizonyos embereket letartóztassanak. Az igazságügyminister rendelkezése és utasítása nélkül is le kellett volna őket tartóztatni és enélkül is fogva kellett volna tartani. Nem szabad külön utasitást várni sem biróságnak, sem katonaságnak, sem csendőrségnek, hogy mi a kötelessége, mert minden hatóságnak tudnia kell kötelességét és a szerint kell eljárnia a törvény szellemében, akármilyen gyilkosság történik is, és nem szabad tekintettel lennie arra, hogy a cselekedet hazafias felbuzdulásból történt-e vagy sem. (Kuna P. András: Csak a demokraták adhatnak utasitást, ugy-e? A inig ilyen állapotok lesznek Magyarországon, addig komoly konszolidációról beszélni nem lehet. (Zaj half elől.) Elnök: Csendet kérek ! (Klárik Ferenc: Ugyan András bácsi! — Meskó Zoltán: Itt nincs András bácsi ! Csak képviselők vannak !) Saly Endre: Van szerencsém a következő határozati javaslatot beterjeszteni és kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék azt elfogadni (olvassa): »Hivatkozással a belügy minister urnák a nemzetgyűlés 1923. évi november 29-iki ülésén tett ama kijelentésére, hogy »a bolsevizmus veszedelme teljesen megszűnt«; hivatkozással továbbá arra, hogy a kormány a politikai internálást épen a bolsevizmussal indokolta, a politikai internálás további fentartása már a kormány szempontjából sem indokolt.« A zalaegerszegi internálótáborban oly egyének vannak internálva politikai magatartásuk miatt, — és immár négy esztendő óta sinylik az internálás borzalmait, megfosztva személyes szabadságuktól, polgári foglalkozásuk folytatásától és családi tűzhelyüktől, — akiket a biróság az ellenük emelt vád alól felmentett. Internálva vannak oly egyének is, akik ellen nem is folytattak le semmiféle eljárást, vagy az eljárást megszüntették, tehát birói ítélet nélkül ma is rabjai az internálótábomak. Internálva vannak továbbá oly. egy ének is, akik a biróság által reájuk rótt büntetést elszenvedték, ennek ellenére a mai napig is rabjai a meghatározatlan időre szóló számüze• tésnek. Mindezekre való tekintettel utasitsa a nemzetgyűlés a kormányt hogy a politikai internálást haladéktalanul szüntesse meg, mert az internálás további fentartása, a személyes szabadságuktól, polgári foglalkozásuktól és családi tűzhelytől meghatározatlan időre ^ megfosztott internáltak szenvedései és nélkülözései, amelyeketa táborban uralkodó^ állapotok, kegyetlen bánásmód, rossz élelmezés, fűtés hiánya, ruhátlanság még fokoznak, ellenkezik a fennálló törvényekkel és az emberi igazságérzettel.« Hivatkoznom kell még végezetüli arra, hogy a nemzetgyűlés ideje alatt több izben foglalkoztunk a lakásépítés kérdésével is és ezzel kapcsolatban a népjóléti minister ur egy törvényjavaslatot terjesztett a Ház elé. A törvényjavaslatot később visszavonta arra való hivatkozással, hogy megegyezett a munkaadókkal, az érdekeltekkel és megállapodtak abban, hogy az érdekeltek törvény és rendelet nélkül is fognak lakásokat épiteni. Az akció megindult egy pár újságcikkben, de eredményt nem látunk. Már pedig én azt tartom, hogy a konszolidációhoz nagyban hozzájárul az is, ha Magyarország lakosságának megfelelő lakás jut, ha mindenki megtalálja a maga kis családi tűzhelyét. Hogy tehát a kormány már a tavasz^ elején sürgősen és nyomatékosan lásson hozzá ehhez a munkához és lásson hozzá ahhoz, hogy minél több lakás épüljön itt az országban abból a célból, hogy az emberek megfelelően el tudjanak helyezkedni, ezért a következő javaslatot van szerencsém beterjeszteni. (Olvassa): »A nemzetgyűlés kimondja, hogy a lakásínség megszüntetését, az építőipar és az ehhez közvetve és közvetlenül tartozó mintegy 45 féle ipari szakmában lévő munkások és iparosok munkával leendő ellátását egyik elsőrendű feladatának tekinti. Ennek megfelelően utasitsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy: 1. feleslegessé vált állami hivatali helyiségeket és a kaszárnyákat alakíttassa át lakásoknak; 2. dolgozzon ki messzemenő építési programmot, amely magában foglalja a tisztviselő- és munkástelepek létesítését, utak, hidak, vasutak, kikötők és csatornák épitését; 3. terjesszen elő törvényjavaslatot, amely kötelezze a megyéket, városokat és községeket arra, hogjr a tulajdonukat képező házakat, utakat, hidakat, kórházakat, iskolákat és fürdőket hozzák használható állapotba s a magánházakban elhelyezett hivatalok részére építsenek uj hivatali helyiségeket, a magánházakat pedig adják át eredeti rendeltetésüknek; 4. terjesszen elő törvényjavaslatot, amely szerint a fényűző lakásadó és házhaszonrészesedésből befolyó adójövedelmek a fentemiitett célokra fordítandók; 5. az építkezések alkalmával adható adóügyi kedvezményekről szóló törvény oly irányban módosítandó, hogy az építkezést előmozdító vállalatoknak az építkezéshez nyújtott 60%-os állami hitel visszafizetési határideje 5 évről 10 évre emeltetik fel, továbbá a hitel nem az előirányzott költségvetési összeghez, hanem az építkezés tényleges költségeihez igazodik. A fentemiitett törvény módosítandó oly irányban is, hogy a kistelektulajdonosoknak és a házhelyhez jutottaknak a lakásépítéshez 100%-os hosszú lejáratú amortizációs kölcsön biztosítandó, hogy telkükön mielőbb lakóházat építtethessenek a maguk számára.« Arra kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék a lakáskérdést igazán komolyan felfogni s méltóztassék ebben az irányban odahatni, hogy a kormány minél előbb hozzálásson ennek a kérdésnek megoldásához. Még csak azt akarom kijelenteni és arra akarom a kormányt kérni, hogy ha igazán komolyan akarja azt, hogy Magyarországon konszolidált állapotok legyenek, ha igazán akarja azt, hogy a külföld bennünket megbecsüljön, hogy a külföld adjon valamit Magyarországra, akkor tegye lehetővé, hogy Magyarországon is európai állapotok legyenek. A kormánynak nem hirdetnie kell ezt, hanem cselekednie. A hirdetés — hogy az önök szavaival éljek —- a mi dolgunk. Mint a földmivelésügyi minister ur is mondotta annak idején, a mi dolgunk az, hogy beszéljünk, panaszkodjunk, az ő dolguk pedig a cselekvés, Mi tehát elmondjuk, mit tartunk az ország érdekében szükségesnek, hasznosnak és jónak, önök fontolják meg és én