Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-226

A nemzetgyűlés 226. ülése 1924. akarom a kecskeméti esettel kapcsolatban még megjegyezni, hogy mindaz, amit Drozdy elmondott, úgy történt. Csupán egy dolgot felejtett el, amit azonban nekem módomban volt egy olyan egyéntől megtudnom, akinek hozzátartozóit szintén legyilkolták. Elmondotta ez az illető nekem, hogy a kivégzés előtti napokban utasítottak mindén foglyot arra, hogy. a hozzátartozóival hozassanak be egészen uj ruhát, cipőt, csizmát és valami kis pénzt is, A hozzátartozók természetesen mindenben eleget tettek a becsukottak kérésének, bevitték az új ruhát, az uj csizmát. Amikor ez megtörtént, ráparancsoltak a foglyokra, hogy öltözzenek fel új ruhába. Azután pedig, amikor felöltöztek, meggyóntatták őket benn a fogház helyiségében, majd meggyóntatás után kivitték őket a vesztőhelyre és ott agyonverték. Ez jelemző eset. Ilyen és éhez hasonló eset a világtörténelemben még nem fordult elő. Ezt csak egyesegyedül Magyarország tudja produkálni. (Kuna P. András : Hát a parlament pincéjében mi volt ? ! Meg a Hollánokkal és többiekkel mi történt ? !) Az emberek százai tűntek el annak idején 1920-ban. (Patacsi Dénes : Hát 1919-ben ? — Kuna P, András : Ne hagyja el 1918-at sem !) Egy lista van nálam, melyet felolvashatnék, s amellyel igazolhatnám, hogy kik és milyen körülmények között tűntek el, de ezzel nem akarom a nemzetgyűlés tagjainak emlékezőtehetségét terhelni. Ez után a kis kitérés után rá kell mutatnom arra, hogy ilyen dolgok, amelyek itt Budapest környékén előfordultak, előfordultak országszerte, mindenhol a vidéken. Mindenütt történtek hasonló erőszakosságok és az esetek mind megtorlatlanul maradtak. Még csak egy hivatalos jegyzőkönyvet akarok felolvasni, amelyet nem mi vettünk fel, hanem az illető csendőrhatóság. (Szijj Bálint : Remélem ez az utolsó !) Ez a jegyzőkönyv a következőket mondja (olvassa) : »M. III. sz. csendőr ker. Bogyiszló-örs. 268. szám. 1919. Á. m. III. csendőr ker. parancsnokság, Budapest, 1919. évi augusztus 27-én jelenti, hogy folyó hó 13-án Migály Kálmán hadnagy három társával és Szatolyi hadnagy fehérgárdista tisztek ránk törtek és a nemzeti hadsereg nevében minden bevezetés nélkül a volt csendőrparancsnokot, Pakulár János segédfelügyelőt az állásától felfüggesztették és helyébe Szénási András ellenőrt kinevezték. (Patacsi Dénes : Könnyű igy beszélni, ha olvassa ! — Klárik Ferenc: Ezt az elnök állapítja meg, nem ön ! Miért avatkozik az elnöki ügykörbe ? '— (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Saly Endre (tovább olvassa) : »Majd pedig Balogh Eleket és Dobor Lajost megvasalták. Balogh Eleket azért, mert a Kun-kormány idején a rendelet értelmében figyelmeztette a községi jegyzőt, mint Írnokot, hogy katonaruhában járni nem szabad, mert be kellene szolgáltatni és sapka helyett kalapot hordjon, mert másképpen ők jönnek bajba. Dobor Lajost meg azért, mert jóérzésű szocialista és igy nem való a községbe csendőrnek, elviszik a községházára és ott kihallgatják őket. Ott egy kis szobában szorították és minden kihallgatás nélkül elkezdték verni és meztelenre vetkőztették mind a kettőt és újból félholtra verték és azután a községfogdába dobták és ott az ajtót rájuk zárták.« Ezt a csendőrörsparancsnok mondia, nem én. (Tovább olvassa) : »Szénási András ellenőr, az uj csendőrörsparancsnok az esti órákban az őrsön levő Mezei János csendőrtől a fogdába eszméletlen, évi január hó 22-én, kedden. 31Ô félholtan levő csendőrtársuknak vacsorát küldött, a fogdánál Migály Kálmán hadnagy, a volt községi jegyző, mint irnok a szegedi nemzeti hadsereg fehérgárdista tisztje tartózkodott. A vacsorát ő fogta el és megparancsolta Mezei János csendőrnek, hogy Dobor és Balogh csendőröknek az összes ruháját és pénzéi szállitsák a községházára, mert a két lecsukott csendőrt reggel korán el fogják szállítani. Azonban a tiszt urak az Örs tudta nélkül este 11 órakor fogadtak egy kocsit. A kocsitulajdonost nem engedték magukkal, nem akarták, hogy más hajtson és hazaküldték; azután a tiszturak a fogdához álltak, az eszméletlen, félholtan fetrengő két csendőrt kocsira dobták és Bogyiszló községtől mintegy 5—6 kilométertávolságra a Duna partjára hajtottak és ott a két csendőrt állatias módon megölték és a Dunába dobták. Most pedig a lakosság és az örs legénysége teljesen el van keseredve két csendőrtársuk ártatlanul való meggyilkolása]], a szolgálatot képtelenek tovább teljesíteni. Nagyobb megerősítést kér Szénási András s. k. ellenőr, a kinevezett csendőrörsparancsnok.<, (Kuna P. András : Miért nem jelentették fel?) Amikor ilyen állapotok vannak, nem szabad azon csodálkozni és rossznéven venni, ha mi ilyen dolgokkal idejövünk. Mi segíteni akarunk az állapotokon, mi meg akarjuk szüntetni azt az állapotoí, ami eddig volt. Meggyőződésünk az„ hogyha mindent eltussolunk, eltakarunk és nem hozunk mindent napfényre, akkor minden marad a régiben. Ide kell hozni, napfényre keli hozni mindent, ami törvénybe ütközik, és akkor van remény arra, hogy a dolgon változtatni fognak. (Kuna P. András : De ne ugy tüntessék fel, mintha ma is ezt csinálnák ! — Klárik Ferenc : Ne izéljen mindig András bácsi ! — Meskó Zoltán ; Ne mérgelődj, nem éri meg a dolog S — Kuna P. András : De ugy tüntetik fel a dolgot, mintha ma is ezt csinálnák.) Elnök : Csendet kérek jobbról és balról egyaránt, (Bogya János : Nem kell annak lenni, csak politikai célt szolgál !) Saly Endre : Amig az ilyen cselekmények megtorlás nélkül maradnak, addig nem lehet komolyan konszolidációról beszélni. Nem lehet ezeket a dolgokat ugy kezelni, mint a nemzetgyűlés kezeli. A belügyminister ur hetekkel ezelőtt kijelentette itt a nemzetgyűlésen, hogy az országnak most már nem kell kommunista, bolsevista mozgalomtól tartani. Ezt itt a nemzetgyűlésen jelentette ki, tehát el kell fogadni igaznak. ^ A kormánynak kötelessége volna, hogy a jobboldali kilengéseket is megakadályozza és minél előbb lehetetlenné tegye, mert ezekkel igazán csak ártanak az országnak. Ha a kormány idejekorán erős kézzel nyúlt volna bele a dolgokba, ma már más állapotok uralkodnának. De amikor annak idején figyelmeztettük a kormányt, mindig a belüg*yminister volt az, aki felállt és úgyszólván védelmébe vette azokat, akik ezeket a gazságokat elkövették. így nem lehet viselkedni egy országgal. A közigazgatást, a jogrendet nem lehet attól függővé tenni, hogy a kormánv politikája mit diktál és a kormánynak nem szabad az ilyen bűnügyekben semmiféle utasitást adnia sem a rendőrségnek, sem a bíróságnak. ITgy a rendőrségnek, mint a bíróságnak kötelessége tudni, hosv mi a teendője. Nem értem tehát azt sem, hos'v mikor a csongrádi eset kinattant, miért kellett tárervalásokat kezdeni Héijas Ivánnal. (Kuna P. András : Ki kellett hallgatni.) A belügyministernek kell kihallgatnia ? (Klárik