Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-226
*Â nemzetgyűlés 226. ülése 1924. évi január hó 22-én, kedden. 315 Egy másik jegyzőkönyv (olvassa): »Két úriember jelentkezett, akik elmondták, hogy a nyugati pályaudvarnál álltak február 17-én este ugy íéltiz tájban, és látták, hogy egy erős reflektora autó erősen meglassitja a" menetét, csaknem megállt, amikor egy lefátyolozott arcú hölgy állt az autó mellett és felszólt az autóra, hogy kedves Bibókám, mire a Bibónak szólított tiszt leszólt a hölgynek: Ilonka, maga azonnal menjen haza ! A nagy, hatalmas, és nagyon kis zajt előidéző autó több emberrel megrakva a Váci-utnak iramodott borzasztó erős hajtással. A jelentkezett úriember elmondja, hogy a soffőr széles arcú, erőteljes, egészséges, kis bőrkabátos, sportsapkás egyén volt. A két ur február 21-én délelőtt 11 órakor a Teréz-köruton a Britannia-szálló ©lőtt ment el, amikor ugyanazt a soffört egy hölgy társaságában lá'Jta kijönni. Ekkor emlékezett vissza, arra, hogy a szembenlevő Westend-kávéházban 17-én este 3 A12 órakor a souterrainban két Britannia-szállóból jövő tiszt azt mondta : »Most jövünk egy ilyen vas turautról.« Az esetnek több tanuja van. Mindezt öszszevetve, megállapítható, hogy Somogyi és Bacsó gyilkosaival állunk szemben és ezeknek egyik szereplője feltétlenül Bibó főhadnagy. Jelentették, hogy a fentemiitett üszti társaság gyakran a IV. 122. számú autót használja. Egy további jegyzőkönyv (olvassa) : »Egy asszony jelenti, hogy február 17-én délután 1 órakor egy kis barna festett torpedó, egy nagy fekete és egy szokatlanul hosszú ponyvatetős autót látott a Váci-uton befelé jönni és ugyanaznap este fél 10 óra felé látta azt a szokatlan formájú vászontetős autót Újpest felé robogni. Egy másik jegyzőkönyv (olvassa) : »Megjelenik egy vidéki kinézésű ember, aki elmondja, hogy február 18-ikán, szerdán, délután 3—4 óra között egy nagy sötétkék vagy fekete ponyvatetős fütyülősippal ellátott autót látott meg-jelenni Mezőkövesden és az ottani Artézi fürdőnél több egyenruhás egyén lázas sietséggel erősen mosta az autót. Az autó a szombathelyi katonai hadosztály tulajdonába való és egy 23 évesnek látszó szőke, középtermetű soff őr je volt. Az illető sejti, hogy az autó a Somogyi-üggyel kapcsolatos. Egy másik jegyzőkönyv (óvassa): Ehó 21-én meg-jelent egy leány, aki_ elmondja, hogy február 17-ikén este 9 óra tápban látta, amint a Német-utca sarkán lévő fővárosi borozóépület kapubejáratánál, ahol egy tisztet gyakran szokott látni, meglehetős sötétségben ugynazon a helyen látott két valószínűleg tiszti alakot lesni, és később azt vette észre, hogy az illetők egy ottlévő nagy autóban egy magasabb és egy alacsonyabb köpcös nyöszörgő alakot cipeltek az autóba. Ő azt hitte, hogy az illetők talán berúgott alakok és a pillanatban néptelen utcarészeken fogták el őket, talán mint valami tolvajokat. Csak amikor Somogyi és Bacsó esetét olvasta akkor sejtette, hogy talán valami kloroformos emberrablásról lehetett szó. Egy levelet kaptunk, amely szerint február hó 18-ikán, a Wekerle-telep mellett három francia sapkás egyén jelent meg, egy autóval és a Kecskemét felé vivő ut iránt érdeklődött. Az illető katona megadta az utbaigazitást, csak az tűnt fel neki, hogy az Illető tiszt tisztán beszélt maeyarul és az autó, amint utólag megállapította, a keresett autóra hasonlít.« Ezek voltak azok a jegyzőkönyvek, amelyeket felvettünk ezen üggyel kapcsolatban és ugy tudjuk, hogy azoknak, akik azt a vizsgálaKA.PLÖ XIX. tot lefolytatták, ezeket az egyéneket is módjukban lett volna kihallgatni és megtudni tőlük, hogy kik tulaj donképen a tettesek. Minthogy ez nem történt meg, azért hoztuk ide ezeket, hogy mi is a konszolidációt szolgáljuk, hogy a kormánynak módjában legyen ebben az ügyben a vizsgálatot újból meginditani s esetleg azokat, akik abban bűnösök, megbüntetni és ellenük az eljárást meginditani. (Peidl Gyula : És aztán amnesztiát adni.) Ismeretes a t. Nemzetgyűlés tagjai előtt, hogy a Népszava házát 1919 december 7-ikén lerombolták. Erre vonatkozólag- itt van előttem egy jegyzőkönyv, amelynek adatait ugyancsak egy szemtanú mondotta el, aki az eg v ész rombolást végignézte. Azonkívül beszéltem egy szemtanúval, aki ugyancsali végignézte az egész rombolási aktust. Erről ugyan nincs jegyzőkönyvein, az illető nekem csak személyesen mondotta el az ott hallottakat és történteket. A jegyzőkönyv a következőket mondja (olvassa) : »A tegnap délután 1 órakor a Népszava házában történt rombolást elejétől végéig láttam. Láttam, amikor a tömeg behatolt az épületbe és megkezdte a rombolást, a Conti-utcának a Bérkocsis-utca felőli torkolatát lovasrendőrség zárta el és senkit nem engedett a romboláshoz, csupán katonákat, akik azután szintén odamentek a romboláshoz.« Tehát a lovasrendőrség mintegy asszisztált a romboláshoz, mert nyugodtan nézte és tűrte a rombolást, sőt még az emiitett helyen kordont is vont, hogy senki ne akadályozhassa meg a pusztító munkát. ÍPeidl Gyula : Hogy ne zavarják őket !) (továbbolvassa) : »De tudott a rombolásról a Conti-utcai rendőrség is, ahonnan szintén nem ment ki senki a rombolás megakadályozására. Mikor már a rombolás befejezéséhez közeledett, lassan, mintegy sétálva jött a Népszavához tisztek kiséretében Jánossy rendőrtanácsos a Conti-ntcai rendőrség veztője. A Népszava előtt a tisztek és a romboló tömeg, katonák és civilek, vállukra kapták Jánossy rendőrtanácsost, és mintegy diadalmas hőst, aki jól viselkedett, ünnepelték. Azután elénekelték a Himnuszt és eltávoztak. Annak is tanuja voltam, bogy ugyanaz a rendőrség, amely megengedte és tűrte a rombolást, és a rombolókhoz hozzá sem nyúlt, azokat a szegény asszonyokat, akik a szétrombolt holmik közül deszkadarabokat akartak tüzelőnek magukkal vinni, nyomban letartóztatták, és bevitték a rendőrségre, akik közül többen még most is benn vannak a rendőrségen.« Amint látjuk t. Nemzetgyűlés, ezekből a jegyzőkönyvekből, a rendőrség itt alaposan, jól viselkedett és látjuk ebből azt is, hogy Jánossy rendőrtanácsost valósággal ünnepelték. Ehhez még azt kell hozzáfűznöm, hogy az a bizonyos másik egyén, akinek a vallomásáról nem vettem fel jegyzőkönyvet, de aki ott jelen volt, ehhez még hozzátette azt, hogy amikor Jánossy kapitány ur megérkezett oda, a helyszínére, a rombolók tovább romboltak, Jánossy kapitány ur jelenlétében. Amikor azután Jánossy kapitány ott állt, körülbelül 5 percig, akkor ő maga is megsokalta a dolgot és azt mondta, hogy : Uraim, hagyják már abba, elég volt már. Ezután történt az az eset- hogy Jánossyt a vállukra emelték és ünnepelték. Ehhez tartozik még az is, hogy ezeket a dolgokat mi annak idején a rendőrségnél pontosan bemondottuk. Bevittünk a rendőrséghez egy bajonetet is, amelyet ott hagytak azok, akik a rombolást végezték. A rendőrség tehát ennek a birtokába jutott, de ennek dacára sem tudott nyomára jutni a tetteseknek. A 44
