Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-226

316 14 nemzetgyűlés 226. ülése 192 rendőrségnél bemondottuk azt is, hogy ott volt egy szakállas tiszt, akiről az illető nem tudta, hogy kapitány-e vagy őrnagy, mert ezt a szakállától nem tudta megállapítani, esak azt tudja, hogy katonatiszti ruhában volt ez a feketeszakállas férfi, aki a rombolók közül az egyik katonára ráparancsolt, hogy a második emeletről ledobott írógépet és telefonkagylót vigye el a lakására. Ott a helyszinén

< megmondta a lakás címét is. Mi annak idején ezt a lakáscímet megadtuk a rendőrségnek, de ennek dacára semmi nyom sem vezetett arra, hogy kik voltak vagy kik lehettek a tettesek. A rendőrség itt sem tudta a tetteseket kinyomozni. Az történt továbbá, hogy a rendőrség nem azok ellen indította meg az eljárást, akik a rombolást véghezvitték, és nem azok ellen indította meg a vizsgálatot sem, de a vizsgálatra nem is lett volna szükség, hiszen ha akarták volna, ott a helyszínén megfoghatták volna és bevihettek volna őket. Ezt azonban valószínűleg nem akarták. E helyett a rendőrség azt tette, hogy azokat a gyerekeket és asszonyokat, akik a szomszédban laknak, s akik — mint a jegyzőkönyvből kitűnik — a második emeletről ledobott székek lábait, vagy bútordarabokat összeszedtek és elvitték a lakásukra, hogy tüzelhessenek vele, perbe fogták s az ügyészség azok ellen indította meg az eljárást. Amikor két évvel ezelőtt a tárgyalás ki volt tűzve, akkor a Népszava képviseletében megjelent tisztviselő nem kívánta az illetők megbüntetését azért, mert mi tulajdonképen nem azok ellen akarunk eljárást indítani, akiík az utcáról felszedték a tönkretett holmikat, hanem azok ellen kívánjuk az eljárást meginditani, akik tönkretették az egész épületet és az egész nyomdát. Ezzel az üggyel kapcsolatban ^az is megtörtén t, hogy néhány hónappal később egy katonaruhába öltözött egyén jelentkezett a takarékpénztárban egy takarékpénztári könyvvel és a könyvre valami betétet akart felvenni. Ez a takarékpénztári könyv a Népszavának tulajdona volt, s amikor a könyv elveszett, a Népszava bejelentette a takarékpénztárnál, hogy ez a számú könyv a Népszaváé, ha tehát (ízzel a könyvvel jelentkeznék valaki a pénz felvétele végett, a pénzt ne fizessék ki, hanem az illetőt rögtön jelentsék fel a rendőrségnél. Amikor ez a fiatalember jelentkezett, a takarékpénztári tisztviselő rögtön rendőrt hivatott s neki is mindjárt megmondották, hogy miről van szó. Az illető fiatalember^ azt mondotta, hogy ez nem az ő takarékpénztári könyve, hanem a barátjáé, aki most nincs itt, hanem elment liomániába. Az illető fiatalember a pénzt nem vette ugyan fel, de abszolúte semmiféle bántódása nem lett, pedig nyilvánvalókig ott a helyszínén szedte fel a takarékpénztári könyvet. (Farkas Istvánt Azért, mert ez biztos nyom volt ! Tehát nem nyomoztak benne !) Ha ilyen állapotok voltak Magvarországon, akkor nekünk kötelességünk ezeket a dolgokat itt szóvá tennünk és kötelesséaünk n kormányt figyelmeztetni arra, hogy ezeket a bűneseteket nyomozza ki, mert ezekért nemcsak az a kormány felelős, amelynek ideié alatt elkövették, hanein az a kormány is felelőssés'írel tartozik, amely továbbra is tűri azt, hosrv ezeket a dolgokat ne nyomozzák ki. Ezzel kapcsolatban csak néliáuv tényt akarok mée: felhozni. Nemcsak Budanesten volt ilyen terror, hanem az egész vidéken is ilyen munkát végeztek. Bodó Ferenc százados és Iszkay Dezső hadnagy Ujváry András közle. évi január hó 22-én, kedden. gényt, aki a csapattestükben szolgált, egy éjszaka meggyilkolták és holttestét a Tiszába dobták. A két katonatisztet annak idejéna legfelsőbb katonai törvényszék jogerősen halálra ítélte : ezt az ítéletet azután a kormányzó később Bodó Ferencnél 10, Iszkay Dezsőnél 20 évi fegyházra és a hadsereg kötelékéből való elbocsátásra változtatta át. Amikor 19*21 novemberében mesrjelent az amnesztia-rendelet, a két tiszt kegyelmet kért azzal az indokolással, hogy ők a gyilkosságot hazafias meggyőződésből követték el. Az ügyben elrendelték az újra felvételt, melynek során a bíróság megállapította, hogy az amnesztiarendelet erre az ügyre is vonatkozik és igy a két tisztnek büntetését elengedték. Nem akarok ehhez semmiféle kommentárt fűzni, csak jelezni akarom, hosry ha ilyen állapotok vannak nálunk, akkor ne csodálkozzanak azon, hogy ezeket a dolgokat itt szóvá tesszük. Siófokról csak röviden akarok megemlékezni. Nem akarom az egész jegyzőkönyvet elejétől végig felolvasni, csak utalok arra, hogy Preisberger százados és Liszay főhadnagy voltak azok, akik Siófokon és környékén a kegyetlenségeket elkövették. Ezeket a kegyetlenségeket egy Haidyn István nevű őrmester nem tudta szó nélkül hagyni és ezért kifelé is kifejezést adott megbotránkozásának. Őt is elzárták és állítása szerint ki akarták végezni. Ez ja Haidyn István őrmester itt Budapesten személyesen mondotta el, hogy őt annak idején a főparancsnok elé idézték, az illető katonatisztek (Rakovszky István : Halljuk csak !) s a főparancsnok őt ki is hallgatta. Ennek kapcsán mondott egyet-mást Haidyn őrmesternek, amit az alábbiakban vagyok bátor ismertetni. A fővezér ur a következőket mondotta Haidynnak. »Te szerencsétlen, eladtad a lelkedet a szocialistáknak és a zsidóknak« ... Elnök : Kérem a képviselő urat, hogy mivel az akkori fővezér most Magyarország kormányzója, személyét méltóztassék a vitából kihagyni! (Farkas István: Az újságokban is megjelent ! Közismert dolog Î) Saly Endre: Kérem, megielent az újságokban is! (Felkiáltások jobb felől: Akkor elolvastuk!— Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szépen olvasták f) Szóval azt mondta, hogy a sújtó keze le fog csapni a szocialistákra és a zsidókra. Ez a Haidyn István nevű őrmester, aki ide Budapestre került, elmondotta, hogy ő nagynehezen meg tudott szökni éjjel a cellájából s csak igy tudott a feleségével együtt Budapestre menekülni. A felesége elmondotta, hogy amikor bement a férjéhez, aki be volt csukva, abban a cellában, ahol a férje volt, egy ember összeszurkálva holtan feküdt a földön s abban a szobában nem kevsebb, mint nyolc ember volt felakasztva a falra. Augusztus hó közepén valami Bézay nevű százados harminc embert végeztetett ki Csibetelepen. László Andor főhadnaervot Somlópusztán végezték ki. Prónay, Máday és Preiszberger mindazt, aki a kezükbe került, kivéerezték. Ilyenek voltak nálunk az állapotok. Itt van Simontornya... (Patacsi Dénes : Hát Hollán, Dobsay zászlós és a parlamenti események semmi ? — Szabó József : Ott is cifra dolgok voltak ! — Zaj.) Azt majd önök hozzák ide, adatokkal úg"v, mint én. (Farkas István : Azokat megtorolták ! — Patacsi Dénes : A nemzet tömegét gyilkolták le ! — Szili Bálint : Csak az ezredrészét torolták meg !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. »A századost, akinek Zay vagy Zalay volt a neve, Bády százados még az előző napon fo-