Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-226

A nemzetgyűlés 226. ülése 192 tenni a nemzetgyűlésen is azt, hogy ezek a cselekmények helyesek-e vagy sem, és ezzel akarunk változtatni a dolgok menetén. Azt mondja azután a minister ur, hogy engedjük meg neki, hogy nem túlságos barátsággal viseltetik velünk szemben. (Farkas István : Megengedjük neki !) Megengedjük. A minister urnák ez a joga meglehet és megvan, ő veheti magának azt a jogot, hogy miránk haragudjék, azonban ez nem gátol meg bennünket abban, hogy mi a minister ur működését is kritika tárgyává ne tegyük. Annak idején, amikor szóvá tettük a rokkantkérdést, a népjóléti minister ur nagyon erélyesen jelentette ki itt a nemzetgyűlésen, hogy a restanciákat fel fogja dolgoztatni és törekedni fog arra, hogy a rokkantak minél előbb megkapják járandóságukat. Az erélyes kijelentés megtörtént, a restanciákat talán fel is dolgozták, de a minister ur ennél tovább nem ment, mert a rokkantaknak még ma is ugyanazokat a segélyeket folyósítják, mint annakelőtte. Nagyon szorosan összefügg a tisztviselőkérdéssel a drágaság kérdése is. Mindenki panaszkodik az országban, hogy nagy a drágaság és kevés a kereset, de talán nem foglalkoztak még az egységespártban sem azzal, hogy mi is lehet az oka annak, hogy Magyarországon ilyen nagy a drágaság. Pedig ha kutatnák, nagyon hamar rájöhetnének arra, hogy a drágaságnak mi az oka és a minister urnák vagy a kormánynak módja lehetne arra, hogy ennek a drágaságnak elejét vegye. A drágaságnak legfőbb indoka az, hogy a kormány oly sok és magas adót kénytelen kivetni azért, hogy a sok állami alkalmazottat, a nyugdíjasokat és a többieket eltartsa. Az állam nem tudja, hogy honnan vegye erre a pénzt és ezért kénytelen kivetni a magas kincstári részesedést, a forgalmi adót, a fogyasztási és egyéb adókat, hogy alkalmazottaik részére előteremthesse azokat az összegeket, amelyek ezeknek a fizetéséhez szükséges. Az államnak végre rá kell jönnie arra, hogy nem lehet az országot talpraállitani azzal a módszerrel, hogy itt hivatalokat hivatalokra gyűjtünk és szaporítunk, hanem be kell látni azt, hogy csak annyi hivatalt szabad létesíteni, amennyinek terhét az állampolgárok adóiból meg tudjuk bírni. Azt hiszem, ezt a kérdést nem lehet megoldani még külföldi kölcsönnel sem és nem lehet megoldani különösen akkor, ha a külföld a kölcsönt abban a formában adja meg, mint ahogyan azt Bethlen ministerelnök ur kijelentette. A ministerelnök ur ugyanis azt mondta, hogy ez a külföldi kölcsön nem szolgálhat beruházásokra, ez tisztán és kizárólag csak arra szolgálhat, hogy a kormány mindazokat a kiadásait, amelyekre fedezete nincs, ebből az összegből fedezhesse. Ezzel pedig nem fogják tudni megoldani a kérdést sehogyan sem, mert ha beruházásokra nem jut ebből az összegből semmi, nem hiszem, hogy ezt az országot talpra lehessen állítani. A külföldi kölcsönnel kapcsolatban utalt a ministerelnök ur arra a különbségre, ami az osztrák és magyar kölcsön között fennáll és ismertette a két kölcsönnek^ előnyeit és hátrányait Magyarország szempontjából. A ministerelnök ur ez ismertetés kapcsán nem mulasztotta el — hogy ugy mondjam — oldalba ütni a demokráciát és iparkodott megnyugtatni a reakciós tábort afelől, hogy azok a hirlapi cikkek, amelyek arról szóltak, hogy a külföld csak akko^ hajlandó Magyarországnak kölcsönt adni, ha Magyarország belpolitikailag is megváltozik, ha Magyarország átalakul demokratikus állammá, tévesek. Bethlen ministerelnök ur ezt megcáfolta és azt mondta, ez nem felel meg a valóságnak, mert a külföld semmiféle belpolitikai ügyünkbe nem avatkozik :. évi január hó 22-én, kedden. 311 bele és Magyarország teljesen függetlenül rendezi a maga belső ügyeit. Ezt mintegy vivmányképen hangoztatta a ministerelnök ur. Ezzel kapcsolatban utalt arra is, hogy Ausztria helyzete a kölcsönnel kapcsolatban részben rosszabb, részben pedig jobb. Készben rosszabb azért, — ahogy a ministerelnök ur mondotta — mert Ausztriában a tisztviselők létszáma sokkal nagyobb, mint Magyarországon, ezt redukálni kell és ez nagy nehézségbe ütközik, sok nyugdíjba és költségbe kerül, szóval ebből a szempontból Ausztria a ministerelnök ur szerint sokkal hátrányosabb helyzetben van, mint Magyarország. Utalt azután arra, hogy azért is hátrányosabb helyzetben van Ausztria mint Magyarország, — és ezt is örömmel jelentette ki a nemzetgyűlésen —- mert Ausztriában index alapján fizetik a munkásokat, ellenben Magyarországon nincs az index életbeléptetve, Ausztriában van munkanélküli segély, amit az állam fizet, Magyarországon ez mind nincs meg; ezeket tehát Magyarországon nem kell majd eltörölni, Ausztriában pedig el kell törölni szerinte és igy nagy nehézségekbe ütközik az osztrákoknak a kölcsön visszafizetése. Utalt továbbá a ministerelnök ur arra is, hogy viszont vannak dolgok a kölcsönben, amelyek Magyarországra nézve hátrányosak. így többek között hátrányos Magyarországra — amint mondotta — hogy Magyarország nem ipari, hanem agrár állam, és amig egy iparállam évenként tízszer vagy _ nem tudom hányszor meg tudja forgatni tőkéjét és tudja gyümölcsöztetni, kamatoztatni, addig Magyarország, mert agrár állam, ezt a forgatást évenként csak egyszer tudja elvégezni, és ezért Magyarország sokkal nehezebb helyzetben van, sokkal nehezebben tudja a kapott kölcsönt visszafizetni az entente-nak, mint Ausztria. A külföldi kölcsönre vonatkozólag ezeket mondotta és jelentette be örömmel a nemzetgyűlésnek a ministerelnök ur. Ezzel a kérdéssel most nem kivánok foglalkozni, különösen azért, mert Horváth Zoltán képviselőtársam nagyon behatóan és részletesen ismertette ennek minden fázisát. Ezek után röviden át akarok térni Magyarország belpolitikai viszonyaira. Amikor utaltam arra, hogy Magyarország teherbíró képessége a sok állami alkalmazottat és állami hivatalt nem birja el, önkéntelenül is eszébe jut az embernek az, hogy ha annyi sok hivatala van Magyarországnak, miért nincs itt mégsem jogrend és miért nem tudják megteremteni Magyarországon most mar négy év után sem azt a rendet, amelyre az országnak oly égetően szüksége volna. Amig a kormány egyrészt hallotti csendet akar ráoktrojálni a szociális alapon szervezett munkásságra, addig a másik oldalon nem bír azokkal az urakkal és nem birja elnémítani még a bombarobbanásukat sem; amig az egyik oldalon halotti csendet akar diktálni a kormány, addig a másik oldalon nem bírja megfékezni azt a bombagyártást, amely itt Magyarországon lefolytatódik. Összes egyesületeink, hogy ugy mondjam, rendőri felügyelet alá vannak helyezve. Nem lehet egyetlenegy értekezletet sem tartani a nélkül, hogy a hatóság képviselője ne volna ott jelen. Amikor pedig egyik részről igy kezelik az állampolgárok szabadságát, akkor azt látjuk, hogy a másik oldalon lévőknek pedig minden szabad; szabad nekik titkos egyesületeket fentartani és szabad nekik fegyvereket elrejteni, bombákat gyártani, kiosztani és felrobbantani. Amikor pedig ezek megtörténnek, akkor a kormánynak nincs elég ereje ahhoz, hogy ezeket az urakat el tudná fogni, meg tudná fékezni, s ha mégis véletlenül, tévedésből egy hurokra kerül, akkor nincs