Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-226

312 A nemzetgyűlés 226. ülése 1924. évi január hó 22-én, kedden. módja a kormánynak arra, hogy intézkedhetnék, hogy ezek az urak pedig amnesztia révén ismételten ne szabaduljanak meg. De, igen t. Nemzetgyűlés, Magyarországon nagyon szomorú a helyzet a szegény dolgozó munkásságra nézve. Nagyon szomorú és lesújtó a helyzet azért, mert ha Magyarország dolgozó munkásságának panasza van, nincsen hivatal ma Magyarországon, ahol panaszát meghallgatnák, iparkodnának neki igazságot szolgáltatni, iparkodnának a dolgát elintézni. (Rothen stein Mór: Van! A Sóhivatal!) Sorra vehetjük az összes mmisteriumokat. A népjóléti ministerrumról beszéltem. A belügyministeriumról feleslegesbeszélnem, hiszen az ottani állapotokat ismerjük» a saját testünkön tapasztaltuk. A pénzügyministeriumról annyit tudunk, hogy megcsinálta a kereseti adót, iparkodik mennél több alkoholt: fogyasztatni Magyarországon és ismerjük még arról, hogy időközönként — elég gyakran — meg szokta drágítani a cukrot. A kultuszministeriumról annyit tudunk, t. Nemzetgyűlés, hogy... (Farkas István: Szintén megdrágitja az oktatást!)...nSagyon kevés 'iskola van Magyarországon, és sajnos, olyanok a magyar törvények ezidőszerint, hogy amig előírják azt, hogy egy községben, ahol ötszáz lélek lakik, ott lehet már egy vendéglőt nyitni, egy italmérési engedélyt adni, mert minden ötszáz lakos után jár egy községben egy vendéglő, (Farkas István : De nem jár egy iskola!) addig polgári iskola csak annak a községnek jár a törvény szerint, amelyben legalább ötezer lakos van. De nehogy azt higyjék, hogy ezekben a községekben van iskola tényleg, mert számtalan község van Magyarországon, amelynek van ötezer lakosa, de polgári iskolája nincs, mert erre a magyar államnak, a magyar kormánynak pénze még nem került. A honvédelmi ministeriumról nem akarok mondani sokat, csak azt akarom megemliteni, hogy nagyon helyes volna mar végre-valahára, az ellenforradalom ötödik évében, ha iparkodnék a katonáival megértetni azt, hogy ők katonák, akiknek a politikához semmi közük nincsen, {Ugy van! a szélsőbaloldalon.) legalább is _ politizálniuk nem szabad. Ennyit legalább is teljes joggal elvárhatunk és megkövetelhetjük a honvédelmi minister úrtól, hogy ebben az irányban minden néven nevezendő lépést megtegyen s arra, aki ez ellen vét, teljes szigorral sújtson le. A kereskedelemügyi ministeriumra van legtöbb panaszom, t. Nemzetgyűlés ! Először azért is, mert a múlt indemnitási javaslattal kapcsolatban beterjesztettünk mi innen, ezekről a padokról egy javaslatot, amelyhez a kereskedelemügyi minister ur is hozzájárult és amelyet a nemzetgyűlés is elfogadott, és ennek a gyakorlati jelentőségét még napjainkban sem ismerjük. Az úgynevezett béregyeztető bíróságokra vonatkozó javaslatot fogadta a nemzetgyűlés el, az erre vonatkozó rendeletet a koreskedelemügyi minister ur ki is adta, de ezeket a biróságokat nem szervezték meg, azok nem léptek akcióba. Mellesleg megjegyezni akarom még ezzel kapcsolatban, hogy az a rendelet hiányos, rossz és nem felel meg a célnak. Ha a kereskedelemügyi minister ur tényleg akar intézkedni és akar gondoskodni Magyarország dolgozó népességéről és tényleg akarja azt, hogy Magyarország felépüljön, akkor neki e dolgozó népességről gondoskodnia kell és ugy kell gondoskodnia erről, hogy azok a munkás néprétegek a végtelen kizsákmányolástól meg legyenek mentve, védelmezve, Ezek azok, amiket e tekintetben itt elmondani kivántam. Még csak azt akarom megjegyezni, hogy a ministeriumok — mondhatnám. kivétel nélkül — alá vannak teljesen aknázva ébredő egyénekkel, alá vannak aknázva pedig azért, — állítom ezt — mert akármelyik ministeriumhoz megyünk panaszra, még mi képviselők is, annak a félnek soha nincsen igaza abban a tekintetben, amit mi elmondunk a beadványban, mert a minister ur maga természetesen az ügyet nem vizsgálhatván ki, kiadja azt egy tisztviselőnek az kivizsgálja egyoldalúan, a minister ur pedig az elintézést minden továtbi nélkül aláirja. Egy ilyen beadványt adtunk be mi annak idején a kereskedelemügyi minister úrhoz, amelyben utaltunk arra, hogy a mozdonyvezetők sztrájkjával kapcsolatban Szombathelyen egyoldalú, pártoskodó bíróságot küldött ki az üzemvezetőség a dolgok in egvi zsgálás ára. Mi akkor a beadványokhan rámutattunk erre és kértük a minister urat, hogy ezt a kiküldött bírót hivja vissza, küldjön ki egy pártatlan birót, aki pártatlanul fogja ebben a dologban a vizsgálatot lefolytatni és aszerint fog ebben az ügyben eljárni. Erre a minister úrtól hosszú néhány hónap múlva kaptunk választ, amelyben közli, hogy ő nem lát semmi okot fenforogni arra nézve, hogy itt más intézkedést léptessen életben, mert hiszen az a biró, akit kiküldtek, teljesen elfogulatlanul és pártatlanul fogja meghozni Ítéletét és egészen belenyugodhatunk mi abba, amit ő mond. Ezzel kapcsolatban még csak azt akarom mondani és arra akarok rámutatni, hogy itt benn a nemzetgyűlésben, ha jól emlékszem, a kereskedelemügyi minister ur volt az, aki a sztrájk napján, — mikor a sztrájk kiütött, — felszólalt és kijelentette itt a nemzetgyűlés szine előtt, hogy ezt a sztrájkmozgalmat: a mozdonyvezetők sztrájkját a szociáldemokrata párthoz tartozó munkások nem készítették elő, ebben ők nem vettek részt, ez tőlük teljesen függetlenül áll. Most pedig, ha megvizsgáljuk ezt a szombathelyi esetet, akkor meg kell állapitanunk, hogy az egész sztrájkmozgalmat a szociáldemokrata alapon szervezett munkásság nyakába varrták és az egész vizsgálat ugy folyt le, hogy kimutatta a vizsgálati irat, hogy azt a sztrájkot tényleg ezek az egyének csinálták. Elnök: Három óra lévén, kérem a képviselő urat, sziveskedjék beszédét félbeszakitani CS <X

T

Zi ülés második szakában folytatni. Az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Peslhy Pál foghäja eh) Elnök: Az ülést újból megnyitom, Saly Endre képviselő urat illeti folytatólagosan a szó. Saly Endre: T. Nemzetgyűlés! Délelőtti beszédemben utaltam arra, hogy a szombathelyi munkássággal kapcsolatban nagyon helytelen vizsgálatot inditottak meg. Ebből kifolyólag a szombathelyi vasutasok a kereskedelmi ministerhez fordultak, kérve, hogy egy pártatlan bizottságot küldjenek ki az események megvizsgálására. ïiogy ez mennyire igy volt, erre nézve bátorkodom felolvasni a vádiratot. Ebből a vádiratból megtudjuk, hogy^ a magyar államvasút hogyan fizeti az ő munkásait. A vádiratban vádlottként feltüntetett Bözsi István 5 gyermek atyja, aki 1910 óta van a Máv. szolgálatában, órabére 293 korona; Szőts Béla 1920 április 5. óta van a Máv. szolgálatában, órabére 300 korona; Szelák Lajos 1905 óta van a Máv. szolgálatában, órabére 270 korona; Lackner Gyula, négy gyermek atyja. 1913 április 10. óta van a Máv. szolgálatában, órabére 156 korona; Barát Kálmán négy gyermek atyja, 1913 február 22. óta van a Máv, szolgálatában, órabére 272 korona;