Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-226

äiO A nemzetgyűlés® 226. ülése 1924. évi január hó 22-én, kedden. hogy pártjának mikor tesz kedvére. (Kuna P. András: Ez csak feltevés, de nem bizonyitható!) Kérem, sokat nem lehet bizonyitani, azonban ez nem jelenti azt, mintha az, amit bizonyitani nem lehet, nem volna igaz. A túloldalon ülő t. képviselőtársaim nagyon jól tudják, hogy ebben van valami igaz. S hogy ez igy van, azt pl. a ministerelnök urnák saját magának is kell nagyon éreznie. (Héjj Imre: Hogy vannak odaát? Odaát még cifrább a. helyzet! — Peyer Károly: Ebben igaza van! — Rothenstein Mór: De mi nem vagyunk egységespárt. — Zaj.) A különbség csak az, hogy nekünk nem kell kormányozni, hogy nem mi diktáljuk a tempót, hanem önöknek kellene diktálniok a tempót, már pedig ilyenféleképen kormányozni nem lehet. Ezért van az, hogy a háború és a forradalmak után elmúlt már négy esztendő, ós az ellenforradalomnak még minden nyoma meglátszik mindenütt; bármilyen hivatalba megy az ember, mindenütt az ellenforradalom nyoma látszik. Csak egy dolgot akarok itt megemlíteni. Itt van a háború rokkantjainak, özvegyeinek és árváinak a kérdése. Ez még megoldásra vár. Már négy éve annak, hogy az ellenforradalom uralomra jutott, s ezen négy év alatt abszolúte semmi sem történt az ország talpraállitása érdekében. Utak, hidak, vasutak, iskolák és egyéb dolgok tekintetében, amelyekre az országnak szüksége volna, abszolúte semmi sem történt, ellenben rendőr, csendőr, folyamőr és hasonló örök annyian vannak, hogy az ember nem is tudja kiismerni magát. (Peyer Károly: Finánc! Vámőr!) Ma már nem is lehet úgyszólván mást látni Magyarországon, mint egyrészt őröket, másrészt pedig (Peyer Károly : Őrzőiteket !) őrzötteket, ahogy Peyer t. képviselőtársam mondotta. így nem lehet csodálkozni azon, hogy az országon belül olyan állapotok vannak, mint napjainkban» Sokszor szó esik itt a fajvédelemről. Ezzel a témával nem kivánok külön foglalkozni, csak arra akarok utalni, hogyha a magyar kormány igazán fajvédelmi politikát akar folytatni, — mint ahogy mondja, hogy ez a szándéka — akkor ezt megteheti, de tessék neki akkor a magyar népet, a magyar nemzetet védeni, tessék azt ellátni megfelelő iskolával, orvossal, gyógyszerrel, kórházzal és mindazokkal a dolgokkal, amelyek alkalmasak arra, hogy a magyar nép üait kulturnivóra lehessen emelni. Nem hivatalokat kell szaporítani és gyártani, hanem iskolákat és kórházakat kell emelni, ahová a nemzet fiait el lehet vinni akkor, amikor arra szükség lesz. Nem írhatom alá Bethlen ministerelnök ur abbeli kijelentését sem, hogy Magyarországon aránylag kevesebb hivatal van, mint amennyi Ausztriában volt. Nem akarok itten felsorakoztatni egy csomó adatot, csak arra akarok utalni, hogy amikor itt ínég a régi Magyarország, helyesebben mondva, Nagymagyarország volt, akkor az igazságügyministerium és a földmivelésügyi ministerium, tehát két ministerium fért el egy épületben, (Zsitvay Tibor: Egész sereg bérházban volt elhelyezve!) és most ez az épület a földmivelésügyi ministeriumnak kevés volt és rá kellett épiteni még egy épületet. (Zsitvay Tibor: Felszabadult két nagy bérpalota! — Zaj.) Múltkori felszólalásomban már rámutattam arra, hogy Budapesten hány állami hivatal, városi hivatal, rendőrparancsnokság van privát lakásokban elhelyezve, mert a régi hivatali helyiségek nem voltak elégségesek. Ezek után, azt hiszem, teljesen téves az az állitás, mintha Magyarországon kevesebb hivatal volna, mint pl. Ausztriában volt. A népjóléti ügyről még külön is sokat lehetne beszélni. Megállapíthatjuk azt is, — aki nem hiszi el, meggyőződhetik róla — hogy a népjóléti ministeriumban levő állami alkalmazottaknak a havi fizetése sokkal többet tesz ki, mint az az összeg, amit ők a háború rokkantjainak, árváinak és özvegyeinek havonként kiutalnak. Az a rokkantsegély, amit kiutalnak, olyan kevés, olyan csekély, hogy egyhavi rokkantsegélyért úgyszólván még egy kiló kenyeret se lehet kapni. Olyan kevés ez a segély, hogy a m. kir. posta nem akarja házhoz kézbesíteni ezeket az összegeket, mert nem fizetődik ki neki azoknak házhoz való szállítása, és már a m. kir. posta is meg akarja tagadni ezen összegnek a házhozszállítását. És akkor, amikor ilyen dolgokat látunk itt magunk előtt, akkor a népjóléti minister ur, ahelyett hogy arra törekedne, hogy ezeket a tarthatatlan állapotokat megszüntesse, mondom, ahelyett — hiszen joga van különben hozzá — kimegy népgyülésekre szónokolni és ott olyan — hogy ugy mondjam — kiszólásokat enged meg magának, amelyeket ministernek nem volna szabad megengednie. (Kuna P. András : Az okát visszahárítja a demokratákra !) Mi, t. Nemzetgyűlés, nem riadunk vissza semmitől sem, s nem ijedünk meg

( a minister urnák a kijelentésétől sem, de mégis nagyon demagógizü kiszólás volt az, amit — ha jól emlékszem — a minister ur legutóbb Mosonmegyében mondott, amikor azzal vádolt meg bennünket, hogy mi szociáldemokraták, — hogy szószerint idézzem — már egyszer vörös fúróval átfúrtuk azt a hajót, amely hajónak a kormánya mellett neki is állnia kell. (Kuna P. András: Igazat mondott! Ugy is volt!) Nem vitatkozom a minister úrral, hogy tényleg kell-e a hajó kormánya mellett állnia, vagy sem. Mondjuk, hogy kell. Én csak azt akarom megemliteni. illetőleg ehhez hozzáfűzni, hogy 3.2 el hajó, amelynek kormányrúd jánál ő áll, az egy kalózhajó és dugárut szállít, (Kuna P. András: Hát az 1918-iki és 1919-iki mi volt) és hogy ez a hajó hozzá van láncolva egy másik hajóhoz, amelynek kormányosa nem a minister ur, hanem Héjjas Iván. Azt mondja a minister ur, hogy mi arrogáijuk magunknak azt a jogot, hogy itt az országon belül erkölcsöt és jogrendet prédikáljunk. (Kuna P. András: A demokratáknak nincs joguk hozzá! Már megtették 1918-ban! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Saly Endre: Én azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy az ilyen kijelentés mögött az rejlik, hogy a minister ur nem is tartja helyesnek azt, hogy mi a jogrend mellett törünk lándzsát, ő ezt kvázi kifogásolja és kifogás tárgyává teszi, hogy miért emelünk szót a jogrend mellett és miért kivánunk mi ebben az országban jogrendet. Igazán nem értem, hogy egy ministernek mi kifogásolnivalója lehet a tekintetben, hogy a parlament egyik pártja állást foglal a jogrend mellett és üldözni, büntetni akarja azokat, akik a büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekményeket követtek el, (Kuna P. András: Ezt ő nem mondta ! — Zaj.) Azt ajánlja a minister ur, hogy legyünk szerényebbek. (Rothenstein Mór: Ép olyanok, mint például Kuna András! — Kuna P. András: Én vagyok olyan szerény, mint Rothenstein Mór!) Én azt mondom, hogy mi nein leszünk szerényebbek, mert mindaddig, amig bajok lesznek Magyarországon és amig lesz panaszra okunk, addig mi ezeket a panaszokat mindig ide fogjuk hozni, amig csak a kormány elérkezettnek nem látja az időt Éli* I* EL hogy ezeken a dolgokon változtasson. Mi azért hozzuk ezeket ide, mert ki akarjuk pellengérezni azokat az egyéneket, akik ilyen dolgokat elkövetnek és kritika tárgyává akarjuk