Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-226

A nemzetgyűlés 226. ülése 192Í Beszédem elején felolvastam egy pár idézetet. Ezek az idézetek arra vonatkoztak, hogy a kormányzat mindenkor mennyit tett az állatnemesités, az állatnevelés érdekében. Bátor leszek két határozati javaslatot benyújtani, melyeknek egyike szövegezésben teljesen azonos azzal, amelyet az állatokra vonatkozólag itt felolvastam, azzal a különbséggel, hogy azokat a szavakat, ahol állatról és állatnevelésről volt szó, kicseréltem és helyettük mindenütt ifjúsági testnevelésről vagy testnevelési főiskoláról teszek említést. (Rothenstein Mór: Erre a magyar államnak nincsen pénze!) Azért tettem ezt az összehasonlitást, mert szent meggyőződésem, hogy akkor, amikor száz és százmilliót joggal és okkal áldozhatunk az állategészségügy fejlesztésére, az állatnemesitésre, akkor egészen nevetséges kis anyagi eszközöket nyújtani arra, hogy a legnemesebb állatfajta, az ember nevelődhessék és a magyar nemzet érdekében folytatandó munkára előkészíttessék. Azt hiszem, ez minden képviselő tetszésével kell, hogy találkozzék és e téren nem lesz köztünk abszolúte semmiféle differencia, Első határozati javaslatom igy szól (olvassa): »A Testnevelési Főiskolának az emberi test általános képzése, továbbá a különféle betegségeket megelőzendő tudományos búvárkodások és általában a hazai testnevelésügynek ugy tudományos, mint gyakorlati irányban való intenziv fejlesztése érdekében kifejtendő működése hazánk ifjúságának testi fejlődése szempontjából is különös^ figyelmet érdemel. Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy a Magyar Testnevelési Főiskola legsürgősebb felállítását szükségesnek tartja és szólitsa fel a kultuszminister urat, hogy az e tárgyban hozott törvényeket mielőbb hajtsa végre.« (Helyeslés a jobboldalon.) Második határozati javaslatom igy szól (olvassa) : »Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy: 1. A nevelő testgyakorlás az összes oktatóintézetekben az óvodától a főiskoláig minden tanulóra nemi különbség nélkül törvényileg kötelezővé, a főiskolában pedig általánossá teendő és az abból nyert osztályzatnak — a főiskolák kivételével — mindenütt az elméleti tárgyakkal egyenlő súlya legyen. Az osztályozásnál a lelki készségre és viszonylagos rátermettségre is figyelmet kell forditani. 2. Az egészséges tanulók részére előirt testgyakorlás alól a különböző testi bibák és hiányok miatt felmentett tanulók részesüljenek különórákban az iskolaorvos és testnevelő tanár által folytatott gyógytornagyakorlatokban. 3. A vak, siketnéma és gyengeelméjü tanulók testgyakorlati oktatása megfelelő módosításokkal szabályoztassék.« (Helyeslés a jobboldalon.) Meg vagyok róla győződve, hogy azok a dolgok, azok az eszmék, amelyeket itt elmondtam, a nemzetgyűlés minden egyes tagjának lelkében élnek és ha nem foglalkoztam azokkal a dolgokkal, melyekkel a legutóbbi időkben nap-nap után foglalkoznak, amelyeket aktuális kérdésekké tesznek és ezáltal az országos közvéleményt közömbössé teszik ezen általam felvetett eszmék iránt, az tisztán csak azért volt, hogy valamennyire eltérjek ettől a már szinte sablonná vált politizálástól. Az, amit én akarok, ma az egész országnak az érdeke, minden embernek a kötelessége saját magával, családjával, gyermekeivel és hazájával szemben, hogy t. i. ennek az országnak lehetőleg minden egyes tagja erős testű, erős idegzetű, minden munkára képes, egészséges ember legyen. Miután ugy látom, hogy a kormányzat, különösen pedig a kultuszminister ur legutóbbi intézkedéseiben tényleg erre törekszik és már is olyan eredményeket tud e tekintetben felmutatni, amiéi!??' január W6 22-én, kedden. 309 lyeneket idáig kormányzataink hosszú időn keresztül felmutatni nem tudtak, a legnagyobb örömmel szavazom meg az indemnitást. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Csik József jegyző: Saly Endre! Saly Endre: T. Nemzetgyűlés! Az egységespárti oldalon ülő t. képviselőtársaim folyton kifogásolják, hogy az ellenzéki oldalról nagyon sokat beszélnek, nagyon sok olyan dolgot hoznak fel, amelyek feleslegesek. Maday t. képviselőtársam mai felszólalásában ugyancsak utalt arra, hogy sok felesleges beszéd hangzik el itt a nemzetgyűlésen és az ő véleménye az volt, hogy kevesebb beszéd hangozzék el, ellenben inkább javaslatok tétessenek. Utalni akarok arra, hogy erről az oldalról már nagyon sok javaslat terjesztetett be, a magyar nép érdekében álló, nagyon fontos javaslatok, de a túloldalról, tehát épen arról az oldalról, amelyről javaslatokat sürgetnek, azokat mindenkor leszavazták. A ministerelnök ur is hivatkozott arra, hogy sokat beszélünk ezen az oldalon és nem mondunk semmi ujat, mindig csak a régi dolgokat ismételjük. Lehet, hogy ez igy van, de ha igy van, akkor ennek a kormányelnök az oka, mert hiszen ő az, aki okot szolgáltat rá kormányzatával, hogy azokat a panaszokat, amelyeket már számtalanszor elmondottunk itt, ismételten elmondjuk. Mi ugyanis nem tartjuk feleslegesnek, hogy bizonyos dolgok újból és újból szóvátétessenek, nem pedig azért, mert meggyőződésünk, hogyha valami rosszat, valami helytelent látunk, akkor azt nem szabad agyonhallgatnunk, hanem meg kell bírálnunk, szóvá kell tennünk, és a nemzet Ítélőszéke elé kell hoznunk, hogy mindenki függetlenül, szabadon mondhassa el véleményét arról a cselekményről. Azt hiszem, igen nagy szolgálatot teszünk az országnak, ha azokat a dolgokat, amelyeket követelünk, szóvátesszük abból a célból, hogy azok megváltoztattassanak. Tudom, hogy a túloldalon lévő képviselők egy része is helyteleniti azt az állapotot, amely ma van, csak nem elég erős ahhoz, hogy azon változtasson. Nem akarok vitatkozni afelett, vájjon a ministerelnök ur tényleg komolyan akarja-e a konszolidációt Magyarországon vagy sem, de állitom. hogy ha akarja is a ministerelnök ur a konszolidációt Magyarországon, az egységespártnak mai összetételével teljes lehetetlenség ezt keresztülvinnie, teljes lehetetlenség azért, mert az egységespártban nézetem szerint háromféle árnyalat van. Az egyik árnyalat tagjai személyes hivei Bethlen ministerelnök urnák, akik vakon követik a ministerelnök urat, akármilyen politikát folytat is; ők személyes barátságból követik a ministerelnök urat. Van azután az egységespártban egy árnyalat, amely nincs megelégedve a mai politikai helyzettel. (Héjj Inire: Melyik?) Hogy magyarán nevezzem a dolgot, ez az árnyalat azt tartja, hogy azokat a bombadolgokat ideje volna már megszüntetni. Az egységes pártnak ez az árnyalata azonban azt hiszi, hogy ezt Bethlen ministerelnök ur meg tudja szüntetni, az egységespárt mai összetétele mellett is. Van azután az egységespártnak egy harmadik árnyalata, amely kifejezetten, nyiltan az úgynevezett fajvédőkhöz huz. Ismételten kijelentem, nem tudom, tényleg komolyan akar-e a ministerelnök ur Magyarországon konszolidált állapotokat teremteni, de ha akar is, nem fogja ezt megcsinálni tudni ezzel az egységespárttal, mert ha egy lépést tesz előre, a másik oldalon egy másik lépést kell visszafelé tennie, mert nem tudja, hogy kik vannak többségben a pártjában és soha sem tudja, 43'