Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-226

A nemzetgyűlés 226. ülése 192Í Beszédem elején felolvastam egy pár idéze­tet. Ezek az idézetek arra vonatkoztak, hogy a kormányzat mindenkor mennyit tett az állat­nemesités, az állatnevelés érdekében. Bátor leszek két határozati javaslatot benyújtani, melyeknek egyike szövegezésben teljesen azonos azzal, ame­lyet az állatokra vonatkozólag itt felolvastam, azzal a különbséggel, hogy azokat a szavakat, ahol állatról és állatnevelésről volt szó, kicseréltem és helyettük mindenütt ifjúsági testnevelésről vagy testnevelési főiskoláról teszek említést. (Rothen­stein Mór: Erre a magyar államnak nincsen pénze!) Azért tettem ezt az összehasonlitást, mert szent meggyőződésem, hogy akkor, amikor száz és százmilliót joggal és okkal áldozhatunk az állategészségügy fejlesztésére, az állatnemesitésre, akkor egészen nevetséges kis anyagi eszközöket nyújtani arra, hogy a legnemesebb állatfajta, az ember nevelődhessék és a magyar nemzet érde­kében folytatandó munkára előkészíttessék. Azt hiszem, ez minden képviselő tetszésével kell, hogy találkozzék és e téren nem lesz köztünk abszolúte semmiféle differencia, Első határozati javaslatom igy szól (olvassa): »A Testnevelési Főiskolának az emberi test általános képzése, továbbá a különféle betegsége­ket megelőzendő tudományos búvárkodások és általában a hazai testnevelésügynek ugy tudomá­nyos, mint gyakorlati irányban való intenziv fejlesztése érdekében kifejtendő működése hazánk ifjúságának testi fejlődése szempontjából is kü­lönös^ figyelmet érdemel. Mondja ki a nemzet­gyűlés, hogy a Magyar Testnevelési Főiskola legsürgősebb felállítását szükségesnek tartja és szólitsa fel a kultuszminister urat, hogy az e tárgyban hozott törvényeket mielőbb hajtsa végre.« (Helyeslés a jobboldalon.) Második határozati javaslatom igy szól (ol­vassa) : »Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy: 1. A nevelő testgyakorlás az összes oktatóinté­zetekben az óvodától a főiskoláig minden tanu­lóra nemi különbség nélkül törvényileg kötelezővé, a főiskolában pedig általánossá teendő és az abból nyert osztályzatnak — a főiskolák kivételével — mindenütt az elméleti tárgyakkal egyenlő súlya legyen. Az osztályozásnál a lelki készségre és viszonylagos rátermettségre is figyelmet kell forditani. 2. Az egészséges tanulók részére előirt test­gyakorlás alól a különböző testi bibák és hiányok miatt felmentett tanulók részesüljenek külön­órákban az iskolaorvos és testnevelő tanár által folytatott gyógytornagyakorlatokban. 3. A vak, siketnéma és gyengeelméjü tanulók testgyakorlati oktatása megfelelő módosításokkal szabályoztassék.« (Helyeslés a jobboldalon.) Meg vagyok róla győződve, hogy azok a dol­gok, azok az eszmék, amelyeket itt elmondtam, a nemzetgyűlés minden egyes tagjának lelkében élnek és ha nem foglalkoztam azokkal a dolgok­kal, melyekkel a legutóbbi időkben nap-nap után foglalkoznak, amelyeket aktuális kérdésekké tesz­nek és ezáltal az országos közvéleményt közöm­bössé teszik ezen általam felvetett eszmék iránt, az tisztán csak azért volt, hogy valamennyire el­térjek ettől a már szinte sablonná vált politizá­lástól. Az, amit én akarok, ma az egész ország­nak az érdeke, minden embernek a kötelessége saját magával, családjával, gyermekeivel és hazá­jával szemben, hogy t. i. ennek az országnak lehetőleg minden egyes tagja erős testű, erős idegzetű, minden munkára képes, egészséges ember legyen. Miután ugy látom, hogy a kormányzat, külö­nösen pedig a kultuszminister ur legutóbbi intéz­kedéseiben tényleg erre törekszik és már is olyan eredményeket tud e tekintetben felmutatni, ami­éi!??' január W6 22-én, kedden. 309 lyeneket idáig kormányzataink hosszú időn ke­resztül felmutatni nem tudtak, a legnagyobb örömmel szavazom meg az indemnitást. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Csik József jegyző: Saly Endre! Saly Endre: T. Nemzetgyűlés! Az egységes­párti oldalon ülő t. képviselőtársaim folyton ki­fogásolják, hogy az ellenzéki oldalról nagyon so­kat beszélnek, nagyon sok olyan dolgot hoznak fel, amelyek feleslegesek. Maday t. képviselőtár­sam mai felszólalásában ugyancsak utalt arra, hogy sok felesleges beszéd hangzik el itt a nem­zetgyűlésen és az ő véleménye az volt, hogy ke­vesebb beszéd hangozzék el, ellenben inkább javas­latok tétessenek. Utalni akarok arra, hogy erről az oldalról már nagyon sok javaslat terjesztetett be, a magyar nép érdekében álló, nagyon fontos javas­latok, de a túloldalról, tehát épen arról az oldal­ról, amelyről javaslatokat sürgetnek, azokat min­denkor leszavazták. A ministerelnök ur is hivatkozott arra, hogy sokat beszélünk ezen az oldalon és nem mondunk semmi ujat, mindig csak a régi dolgokat ismé­teljük. Lehet, hogy ez igy van, de ha igy van, akkor ennek a kormányelnök az oka, mert hiszen ő az, aki okot szolgáltat rá kormányzatával, hogy azokat a panaszokat, amelyeket már számtalan­szor elmondottunk itt, ismételten elmondjuk. Mi ugyanis nem tartjuk feleslegesnek, hogy bizo­nyos dolgok újból és újból szóvátétessenek, nem pedig azért, mert meggyőződésünk, hogyha valami rosszat, valami helytelent látunk, akkor azt nem szabad agyonhallgatnunk, hanem meg kell bírál­nunk, szóvá kell tennünk, és a nemzet Ítélőszéke elé kell hoznunk, hogy mindenki függetlenül, szabadon mondhassa el véleményét arról a cselek­ményről. Azt hiszem, igen nagy szolgálatot teszünk az országnak, ha azokat a dolgokat, amelyeket köve­telünk, szóvátesszük abból a célból, hogy azok megváltoztattassanak. Tudom, hogy a túloldalon lévő képviselők egy része is helyteleniti azt az állapotot, amely ma van, csak nem elég erős ah­hoz, hogy azon változtasson. Nem akarok vitat­kozni afelett, vájjon a ministerelnök ur tényleg komolyan akarja-e a konszolidációt Magyarorszá­gon vagy sem, de állitom. hogy ha akarja is a ministerelnök ur a konszolidációt Magyarorszá­gon, az egységespártnak mai összetételével teljes lehetetlenség ezt keresztülvinnie, teljes lehetetlen­ség azért, mert az egységespártban nézetem sze­rint háromféle árnyalat van. Az egyik árnyalat tagjai személyes hivei Bethlen ministerelnök ur­nák, akik vakon követik a ministerelnök urat, akármilyen politikát folytat is; ők személyes ba­rátságból követik a ministerelnök urat. Van az­után az egységespártban egy árnyalat, amely nincs megelégedve a mai politikai helyzettel. (Héjj Inire: Melyik?) Hogy magyarán nevezzem a dolgot, ez az árnyalat azt tartja, hogy azokat a bombadolgokat ideje volna már megszüntetni. Az egységes párt­nak ez az árnyalata azonban azt hiszi, hogy ezt Bethlen ministerelnök ur meg tudja szüntetni, az egységespárt mai összetétele mellett is. Van azután az egységespártnak egy harmadik árnya­lata, amely kifejezetten, nyiltan az úgynevezett fajvédőkhöz huz. Ismételten kijelentem, nem tudom, tényleg komolyan akar-e a ministerelnök ur Magyarországon konszolidált állapotokat terem­teni, de ha akar is, nem fogja ezt megcsinálni tudni ezzel az egységespárttal, mert ha egy lépést tesz előre, a másik oldalon egy másik lépést kell visszafelé tennie, mert nem tudja, hogy kik van­nak többségben a pártjában és soha sem tudja, 43'

Next

/
Thumbnails
Contents