Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-226

m À nemsetgyüUfi 220. ülése 1924. évi január hó 22-én, keêdeii. delte, hogy ministeri urnában testnevelésügyi osztályt állítsanak fel. Akik ismerik a minister iuini adminisztrációt, azok jól tudják, hogy egy ilyen ügyosztály ügyköre óriási terjedelmű szokott lenni s azok azt hiszik, hogy a testnevelésügyi osztály ügyköre ki fog terjeszkedni az általános testnevelésügyre. Ha igy lesz a dolog, akkor azt hiszem, hogy nagyobb arányúvá kell fejleszteni ezt az ügyosztályt, mert az jelenleg csak két személyt jelent. Alig képzelhető el, hogy két személy képes legyen ilyen óriási fontosságú ügyet, amilyen a magyar testnevelés, kellőképen, szakértelemmel intézni. Ezenkívül általában felfogásom az, hogy ilyen szakkérdésekkel lehetőleg szakemberek foglalkozzanak. Aláírom azt, hogy azok a laikusok, akik nagy lelkesedéssel — visszaemlékezve arra, hogy^ fiatalságukban mennyien foglalkoztak sporttal és az bennük milyen hatást keltett, milyen egészségessé erőssé tette őket, — szívesen és elég jól, elég szakszerűen tudnak foglalkozni ezzel az üggyel, de azért az a szent meggyőződésem, hogy mégis csak szakemberekre kell bizni ezeknek a kérdéseknek intézését, különösen az iskolai testnevelés terén. Az iskolán kivüli testnevelésre vonatkozólag, mint előbb említettem, nagyon fontosnak tartom és elengedhetetlen feltételnek vélem épen azoknak az embereknek közreműködését, akik ismerik az egyes egyesületeket, azoknak úgyszólván és minden egyes tagját és azokat az összeköttetéseket, amelyek az egyesületek között fennállanak. Akik nem foglalkoztak a testnevelésüggyel, azok talán nem is tudták, hogy a magyar állam összes apparátusai együtt megközelítőleg sem végeztek Magyarország érdekében olyan eredményes propagandamunkát, mint épen a sportegyesületek. Atlétáink, footbalistáink, céllövőink, vívóink, úszóink, tornászaink, birkózóink vagy evezőseink minden külföldi szereplése győzelemmel járt. Amikor nem tudtuk elérni, hogy egyes diplomatáinkat meghallgassák, akkor 30—40.000 ember nézte végig atlétáink mérkőzését és a magyar minden egyes külföldi szereplése győzelmet hozott országának és hírt, dicsőséget nemzetének. Ilyenkor tiszteletadás jeléül az árbocra felhúzták a magyar trikolórt. Ezt mi soha sehol sem tudtuk elérni, csak a sport terén. Jellemző, hogy amikor Lausanneban 1922-ben azon tanácskoztak, hogy Magyarországot teljesen eltöröljék a föld sziliéről s különösen a kisentente emberei azt akarták bizonyítani, hogy Magyarország teljesen lezüllött, kultúra szempontjából is teljesen értéktelen állam, akkor ugyanott Lausanneban ugyanaznap egy budapesti footballklub a franciák reprezentatív csapatát irgalmatlanul leverte. A világ különböző helyein bárhol megfordultak a magyar versenyzők, ha nem első-, de második vagy harmadik győzelmet okvetlenül kivívtak. Erre vonatkozólag szükségesnek tartom, hogy egy statisztikát mutassak be tisztán csak azért, hogy akik eddig ezzel nem foglalkoztak, de figyelemmel kisérik, vájjon a képviselőházban a kormány, vagy a kormánypárt bármelyik képviselőtagja foglalkozik-e az általános testnevelésügyi kérdésekkel, lássák, hogy ma már — hála Istennek — ott tartunk, hogy itt a nemzetgyűlésben is^ kezdenek foglalkozni ezzel a rendkívül fontos kérdéssel, a tes tne velósü ggy el. A statisztikát arról állítottam össze, hogy a magyar csapatok mikor értek el egyes külföldi eredményeket. A footballban például válogatott csapatunk — válogatott csapat alatt értendő Magyarország összes footballcsapataiból kiválogatott 11 reprezentatív játékosból álló csapat — első győzelmét 1913-ban Ausztria ellen itt Budapesten aratta. Ezóta Ausztria ellen majdnem mindeü alkalommal, Csehország ellen 1903-ban, 1907-ben és 1908-ban, Franciaország ellen 1911-ben, 1914-ben és 1922-ben, Lengyelország, Németország, Norvégia, Olaszország, Oroszország, Svájc és Svédország ellen footballcsapataink mindig fölényes győzelmet arattak. Az 1912. évi stockholmi olimpiádon Magyarország csapata győzött Németország ellen. A klubcsapatok győzelmei közül szintén kiemelem a fontosabbakat. A Ferencvárosi Torna Club egy angol professzionista csapatot 1910-ben Budapesten nagyon megvert. A spanyol mérkőzések, amelyeket legutóbb tartottak, amelyekben a Magyar Testgyakorlók Köre és az Újpesti Torna-Egyesület vett részt, továbbá az Újpesti Torna-Egyesület legutóbb 1922-ben Parisban tartott mérkőzései, mind győzelmet jelentettek Magyarországnak. Atlétikában, ahol indultak csapataink, mindenütt helyezést értek el. 1896-tól kezdődőleg első, második és harmadik helyre kerültek olyan versenyekben, amelyekre a világ valamennyi állama indította legkiválóbb versenyzőit. Ezenkivül Németországban, Dániában, Hollandiában és ezidén Parisban számtalan értékes győzelmet arattak atlétáink. Vívásban a magyar nemzet minden mérkőzésen vezet. A legutolsó két olimpiádon vívásban magyarok győztek, ahol ezek indultak. Az egyéni versenyeken magyarok szerezték meg az első, második és harmadik díjat, a csapatmérkőzésen pedig az első csapatdíjat mindig magyarok nyerték. Hasonló a helyzet a tornában és birkózásban is. A birkózást illetőleg köztudomású,'— aki csak kissé foglalkozott sporttal, tudja — hogy a magyar birkózók szereplése, akárhol indulnak, külön eseményszámba megy. Például Varga Bélát, egyik versenyzőnket az egész világon ismerik és öles plakátokon hirdetik. Az úszásban 1896-tól kezdve egészen a legutóbbi időkig minden győzelmet magyarok vittek el. (Szeder Ferenc: Magyar fajuak?) Magyarok, magyar fajuak, magyarországi magyarok. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez a közbeszólás ne nekem szóljon, (Györki Imre: Nem is a képviselő urnák szól!) mert én abszolúte nem ismerek különbséget akkor, amikor arról van szó, hogy Magyarországot bárhol, bármilyen területen, bármilyen ténykedéssel képviselhesse valaki. Én csak kettőt ismerek, magyart és tehetséget. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Miattam azután lehet az illető bármilyen vallású, a fontos az, hogy Magyarországnak dicsőséget szerezzen. (Ugy van! Ugy van.' a szélsőbaloldalon.) Evezésben például a Pannónia és a Hungária Evezősegyesület, ahol indult, mindenütt győzött. Tenniszben a világbajnokságot magyar tartja. Céllövésben is köztudomású, hogy például Prokopp Sándor a stockholmi olimpiádon a világbajnokságot nyerte meg. Ezek csak kiragadott részletek, de ezekből azt méltóztassék látni, ha a testnevelésügyben való nagy elmaradottságunk ellenére ilyen óriási eredményeket tudtunk elérni, vájjon mit érhetnénk el akkor, ha a testnevelésügyet egészen felkarolná az állam, és általánossá tennék a testnevelést. Nem versenyre való kiképzésre gondolok, csak azt szeretném, ha a testnevelés általánossá tótelével az emberek előkészithetők lennének azokra a nagy megpróbáltatásokra, amelyek elé mi okvetlenül nézünk. Egész bizonyos, hogy azok a szenvedések és nélkülözések, amelyek még reánk várnak, szükségessé teszik, hogy olyan szervezettel álljon a küzdelembe minden ember, amely szervezet meg tud majd birkózni ezekkel a küzdelmekkel.