Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-226

À nemzetgyűlés 226. ülése 1924. évi január hó 22-én. kedden, 307 tézkedesekre, az államhatalom teljes erejű közreműködésére, a testnevelési szakemberek lelkes munkájára és a munkaadók jóakaratára. A munkás-testnevelés terén egy kizárólag felülről „való propaganda elhibázott dolog lenne. Összműködéssel, minta-alapszabályokkal, testnevelési vezérfonalakkal, munkatervekkel és más hasonlókkal kell segítségére sietni az agitáeiónak és a meglévő egyesületek vezetőségének. A munkás-testnevelés megszervezésének egyik főkelléke az, hogy legyen arra idő és hely. Ma ugy áll a dolog, hogy a munkásnak a késő esti órákon kivül csupán a vasárnap áll rendelkezésére. Ez a vasárnap pedig részint arra kell, hogy tisztálkodjék, részint hogy esetleg vallási kötelességeinek, családi és társadalmi kötelezettségeinek eleget tehessen, a fiatalemberek az ipariskolát látogathassák és általában, hogy kulturigényeiket kielégíthessék. Szükség van tehát a vasárnapon kivül egy olyan időpontra is, amikor a munkások foglalkozhatnak sajátmagukkal épugy, mint Angliában. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Törvényhozási intézkedéseket tartanék én is szükségeseknek arra nézve, hogy a hétköznapok egyik délutánja, épugy, mint Angliában, direkt erre a célra fordittassék. Természetes dolog, hogy ez nagy ellenzéssel fog találkozni épen a munkaadók körében, de bizonyos az is, hogy akik ezt ellenzik, nem ismerik a testnevelés fontosságát és nem ismerik saját érdeküket. A munkaidőveszteség^ bőven megtérül, ha minden munkás egészséges és munkabiró lesz. Helyes testnevelés csak^ ugy képzelhető el, ha a munkásságnak szakképzett vezetők állanak rendelkezésére. A példák azt mutatják, hogy sok sportegyletet amatőr vezetők is jól el tudnak vezetni és nagyon kivánatos, hogy minél több ilyen sportvezetője legyen az országnaak. Ezek nélkül el sem képzelhető ma a sport irányítása. De szükség van arra is, hogy szakképzett, hivatásos testnevelők minél nagyobb számban álljanak rendelkezésre. Ilyenek jelenleg csupán az iskolák tornatanárai és az egyesületek trénerei személyében állanak rendelkezésre. A magyar iskolai és iskolán kivüli fiatalság testi nevelésének hiányára és ennek káros hatására a Magyarországi Testedző Egyesületek Szövetsége 1908-ban felhívta a képviselőház figyelmét akkor, mikor memorandumot terjesztett a képviselőház elé és kérte a magyar testnevelésügv megreformálását, Ugyancsak a Magyarországi Testedző Egyesületek Szövetsége általában a magyar testnevelés ügyével foglalkozandó, összehívta a testnevelési kongresszust 1909 december 27.-, 28.- és 29-ere Budapestre. Ezen már a magyar kormány is képviseltette magát. Ezen a kongresszuson azután teljes őszinteségében feltárták a testneveles ügyének magyarországi silány, szomorú helyzetét; többek közt az tétetett szóvá, hogy a magyar kormány nem gondoskodik egy testnevelési főiskola felállításáról, ahol az erre a pályára lépők külföldi mintára képeztetnének ki testnevelési tanárokká. Legyen szabad emlékeztetnem a t. Nemzetgyűlést arra, hogy amikor beszédem legelején Németországot tárgyaltam, kimutattam, hogy magában Poroszországban még 1911-èen 366 különböző helyen és időben rendezett tanfolyam szolgált a testnevelési vezetők továbbképzésére. 1913^ban csak magában Poroszországban 18724 szakember volt. Azt is mondtam, NAPLÓ XIX. hogy a külföldi államokban minden falunak van tornacsarnoka, játéktere és mindenütt főiskolai képesítéssel rendelkező testnevelő tanárok vannak. A sok ezer német tornatanárral szemben Magyarországon a^z állami tanintézetekben összesen 43 tornatanár van, tehát magában Poroszországban 18 ezren felül és Magyarországon csupán 43. Ha mást nem is mondanék, csak ezt a szomorú összehasonlítást tenném, már ebből is láthatná mindenki, hogy mennyire elmaradtunk e téren a nyugati államok mögött, A legnagyobb elismeréssel szólhatok erről a csekélyszámu tanári karról, amely mindent megtett, hogy azt a gyenge eredményt, amely az itteni, magyarországi kiképzés mellett felmutatható volt, privát szorgalomból kipótolja. A kultuszministerium szerződéses viszonyba lépett annak idején a Nemzeti Tornaegylettel és megbizta azzal, hogy a tornatanárképzést kezébe véve évenként tanfolyamot rendezzen azok számára, akik a testneveléssel óhajtanak foglalkozni. Kiküldöttek erre megfelelő szakemberekből egy kis csoportot, amely bejárta egész Európa műiden művelt országát és a testnevelésügy szempontjából tanulmányozta az ottani sportéletet és a főiskolákat. Látta azt, hogy az ottani testnevelési főiskolák három-négy esztendőn keresztül foglalkoznak a szakemberek képzésével. Feldolgozta ezt a hatalmas anyagot és ezt rendelkezésre bocsátotta. Akkor a magyar kormány egyáltalában nem találta sürgősnek, hogy a magyarországi testnevelők kiképzése hasonló nivón álljon a külföldivel. Megelégedett azzal, hogy összeszorítva ezt az anyagot, — ugy ahogy lehet — bocsássa a tanulni vágyók rendelkezésére. Nem törődött azzal sem, hogy milyen az anyag, hanem teljesen rábizta azokra a tanárokra, akik ebben a tornaegyesületben tanítottak. Természetes dolog, hogy az ilyen összesüritett anyag nem szolgálhatta az általános testnevelésügy célját. De azok, akik a háború előtt nyerték kiképzésüket, mindent elkövettek, hogy a saját költségükön, — miután, mint mondtam, állami pénz erre a célra nem állott rendelkezésre — külföldön gyarapítsák ebbeli tudásukat. Hogy ennek dacára a magyarországi iskolai testnevelés mégis eredményeket érhetett el és az iskolán kivüli testnevelés ügye annyira-amennyire fejlődhetett, azt annak köszönhetjük, hogy tornatanáraink saját szorgalmukból, úgyszólván a szájuktól vonták meg a legszükségesebbeket, hogy tovább képezzék magukat s ennek tudható be az elért eredmény. Szakkönyvek irása kevés kivétellel mind az ő nevükhöz fűződik és arra, hogy a hatóságok régi időkben mennyire nem foglalkoztak a testnevelési irodalommal, jellemző, hogy a testneveléssel foglalkozó szakkönyvek közül például a nemzetgyűlés könyvtárában egyetlenegy példányt sem találtain: ezzel szemben pl. az állatneveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó szakkönyvek százai állanak rendelkezésre. Szükségesnek tartom azt is megemliteni, hogy ennek a 43 tornatanárnak évi fizetése összesen 4.331.738 korona. Ilyen nyomorúságos fizetés mellett nagyon természetes, hogy mindenki — aki csak teheti — iparkodik menekülni ettől a pályától és akárhol helyezkedik is el, mindenütt sokkal jobban megtalálja megélhetését, mint itt. Ilyenmódon nem várhatjuk azt, hogy Magyarországtestnevelési ügye még nagyobb mértékben fel fog lendülni. De ennyi szomorúság után valami kis vigasztalót is látok én, még pedig a legutóbbi időkben kapcsolatban épen a kultuszminister ur személyével. A kultuszminister ur most legutóbb elren43