Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-225

278 A nemzetgyűlés 225. ülése 1924 a zsidóság! Ez is bizonyítéka annak, hogy meny­nyire fajnak érzik ők belsőleg magukat, nemcsak felekezetnek- Ez az önhittség pedig semmi komoly alappal nem bir. Én nem vagyok olyan kicsinyes, hogy el ne ismerjem a zsidó faj kiváló tulajdonságait, mert ha kiváló kvalitásai nem lennének, akkor semmi­képen sem tudták volna annyi nélkülözés és szét­szóratás után a maguk fajtáját idáig megtartani, sőt valóságos világuralmi, világimpériimii ma­gaslatra emelni. En azonban az ő kvalitásaikat elsősorban tömeg- és faji kvalitásaikban látom, nem pedig egyéni kvalitásaikban. Ha az igazi tehetséget nézzük, csak a mi kis körünkben, a mi kis nemzetünk határain belül, mindig azt kell látnunk, hogy az igazi nagy tehetség és a tehet­ség legnagyszerűbb kivirágzása, a lángész min­dig csak magyar és keresztény. A zsidóság csu­pán nagyon közepes, vagy a közepesen nem sok­kal felülálló tehetségeket tud produkálni. Az ő ereje faji szolidaritásában van, az ő rettenthetet­len, megtörhetetlen t akaraterejében ; ezzel tudta elérni azt az eredményt, amelyet elért, nem pedig szellemi kiválóságával. Az alkotás minden téren a legmagasabb mű­vészettől kezdve, a gazdasági élet minden térén, a technikában, sőt még a kereskedelemben és a pénzügyekben is az igazi alkotók, a nagy kon­cepciók alkotói mindig magyarok és keresz­tények voltak ebben az országban. Tiltakozom tehát ama beállítás ellen, mint hogyha szellemi­leg különbek volnának, mint a magyarok. Igenis a magyar^ faj szellemi szupremáciáját, szellemi felsőbbségét hirdetem, a zsidósággal szemben, amellett, hogy a zsidóság történelmi és faji kvalitásait, tömegkvalitásait, a legmesszebb­menőleg elismerem. Sőt tanulni akarok fajvéde­lemben a zsidóságtól. Boldog volnék, ha én és fa.ivédő barátaim oly nagy mértékben volnánk fajvédők, mint a zsidó radikalizmus képviselői a baloldalon, mint Vázsonyi, mint Fábián, vagy mint Pikler képviselő urak. Én azonban meg­állapítom erről a helyről azt is, hogy tisztán látjuk a zsidók erényeit, tisztán látjuk a bűnei­ket is. Minden fajnak megvan a maga bűne, nekik is megvannak a saját külön faji bűneik, mint ahogy a magyarságnak is megvannak, ne tiltakozzanak tehát, ha felsoroljuk őket. Mi fajvédők azonban, a mi fajvédő koncep­ciónkat sőt még a zsidókérdés megoldását sem az ő bűneikre akarjuk alapítani. Ha a zsidóság a világ legelső fajtája volna és ha morális tekin­tetben nem is lehetne konstatálni azt, hogy ná­luk több az immorális — inkább ammorális — ember, történelmi fejlődésüknél, foglalkozásuknál fogva, még akkor is a magam részéről a magyar faj kvalitásai alapján az uj magyar koncepció szükségét nem az ő bűneikre alapítanám, hanem a magyar társadalom erőmegoszlására. Még ha nem is volna a zsidóság külön faj, — mint ahogy szent meggyőződésem és belső érzésem, hogy faj — ha csak felekezet volna, akkor is harcolnunk kellene az ellen a szellemi és gazdasági prepon­derancia ellen, az ellen az imperialisztikus beren­dezkedés dien, amellyel az ország legfelső irányí­tását kezében tartja. Engem katholikus és refor­mátus testvéreimtől igazán csak a vallás választ­hat el. Én vallásomat híven követem. Ha azonban bármely egyháza, bármely felekezete a magyar­ságnak, olyan óriási gazdasági és szellemi hatal­mat egyesítene a maga kezében, mint a zsidóság, az ellen mindenki fellázadna és küzdene. (Ugy van! Ugy van!) Ha a kis lutheránus egyház, amely számra van akkora, mint a zsidóság, ma­gának tartaná fenn a gazdasági élet minden ha­talmi pozícióját, a tőzsdét, a bankokat, a sajtót, évi- január hó iS-áii, pénteken. az irodalmat, a művészetet, a fővárosi életet, (Saly Endre: Na. szegény Wolff!) akkor termé­szetes dolog, hogy itt olyan antilutheránus szel­lem volna, amely nem sokkal maradna el az an­tiszemitizmus mögött. Ehhez azonban hozzá kell vennünk a zsidóság faji különállását is. El kell tehát ismerniök, ha elég objektivitás van bennük ennek belátására, — csakhogy sajnos ilyen objektivitás bennük nem akad — hogy Istentől adott jogunk ebben az országban a ma­gyar faj számára visszakövetelni mindazokat a hatalmi poziciókat. amelyeket elvesztettünk. (He­lyeslés. ~- Zsirkay János: Vissza is fogjuk sze­rezni!) És vissza fogjuk hódítani könyörtelenül és minden körülmények között, bármi történjék a politikában. Történelmi következetességgel és a kétszer kettő bizonyosságával be kell következnie az or­szág visszahóditásának a magyar faj regeneráló­dásán keresztül, mert olyan óriási erők vannak ebben a fajban, hogy csak az tudja megállapítani, hogy mit lehetne ebből a népből csinálni, aki le­száll a magyar nép lelkéig. He épen a magyar nemzetnek azokat a rétegeit, amelyek az őserőnek örök forrásai, ezeket a magyar politika mindig minden tekintetben elhanyagolta, kulturális és gazdasági tekintetben egyaránt. Mi ezekre a magyar tömegekre akarjuk építeni a mi uj jövendő politikánkat. Ha erre a bázisra építünk, annak rossz vége, kudarca nem lehet, annak csak végle­ges és abszolút győzedelem lehet a vége. T. Nemzetgyűlés ! A faj védelem nem anti­szemitizmus. _ A fajvédelem egy átfogó reform­gondolat. Sajnálatosan kell megállapitrni azt, hogy az összeomlás után a magyar kormány és a kormánypárt nem lépett ilyen átfogó reform­politika terére. Ha megkérdezem a t. többség bár­mely tagját, mi hát a koncepciója a kormánynak és a kormányzópártnak, akkor mondanak egy olyan programmot, amely elsősorban vagy legalább is velük együtt a mienk. Ha azonban a konkrét megoldásokat nézzük, akkor azt kell látnunk, hogy a konkrét megoldás terén semmi sem tör­tánik ennek a politikának realizálására. A kor­mány koncepciója éppen a baloldalra való tekin­tettel mindinkább elvékonyodik és maholnap nincs más gondolata, eszméje, sőt jelszava sem, mint a konszolidáció. A konszolidáció előttem is kedves, ha rendet, belső társadalmi fegyelmet jelent. Ha azonban ez a konszolidáció a régi, forradalom előtti politikához való visszatérést jelenti, ez ellen mi harcot hirdetünk. A konszolidáció különben is atmoszféra, amely nélkül élni nem lehet, de nem programm, különösen olyan időben, amidőn jóformán mindent újjá kell alkotni. Kérdem a t. túloldaltól, a mai viszonyok kö­zött mit lehet és mit érdemes konszolidálni? Talán a trianoni határokat. Azokat most fogjuk konszolidálni a kölcsönnel, mert elveszítjük még azokat a lehetőségeket is, amelyet a trianoni szerződés nyújtott a Millerand-féle kísérőlevél­ben. Külpolitikai kapcsolatainkat konszolidáljuk! Hol vannak? Az ország nagy belső nyomorúságát, ezt konszolidáljuk? A gazdasági tehetetlenséget, a gazdasági anarchiának azt a fokát, amelyről liberális gazdaságpolitikusok állapították meg, hogy soha ilyen gazdasági anarchia ebben az országban nem volt? Mi van itt, amit az urak konszolidálásra érdemesnek tartanak? (Patacsi Dénes: Akkor a becsületet kell konszolidálni!) Itt nem konszoldálni kell, hanem ujat kell alkotni, de bogy ujat alkothassunk, ahhoz koncepció kell. T. Nemzetgyűlés! A kormány kultúrpoli­tikájával általában igen keveset akarok foglal­kozni. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ezen a téren ugyanaz a koncepciótlanság és eszme­szegéuység tapasztalható, mint a kormánypolitika

Next

/
Thumbnails
Contents