Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-225

A nemzetgyűlés 225. ülése 1924. minden egyéb terein. A nemzeti újjáéledés első I napjától fogva uj iskolarendszert kellett volna teremteni. Ha végigtekintünk Európán, azt lát­juk, hogy a forradalmi országokban épugy, mint az ellenforradalmi országokban igyekeznek az uj rendszert, a forradalmi rendszert vagy az ellen­forradalmi rendszert állandósitani és beépiteni a maguk iskolapolitikájába. A forradalmi Német­ország megcsinálta a maga átfogó kulturális reformját, hogy a köztársasági rendet állandó­sítsa és belenevelje az ifjúságba. Az ellenforra­dalmi, fascista Olaszország csak egy esztendeje teremtette meg ezt az uralmat és már meg­csinálta a maga nagy kulturális iskolai reform­ját. Kérdem, mit tett a magyar kormány a mi iskolarendszerünk újjáalakítása, végleges nem­zeti alapra fektetése, megerősítése tekintetében? Mit tett idáig? A fajvédő iskolapolitika elsősorban a népneve­lésre épiti fel a maga rendszerét. Mit tett a kor- | mány a népnevelés terén idáig! A középiskolai j reform is csak kicsinyes foltozgatás, semmi ; egyéb. Ha tovább megyünk és azt kérdezzük, mit I tett a kormány a felső iskolák reformja terén, azt kell mondanunk, hogy itt történt ugyan re­form, de azt maga az ifjúság vitte keresztül, a j kormány azonban ezt a reformprogrammot nem állandósította, nem intézményesítette és nem fej­lesztette. Nem véletlen az, hogy a magyar főisko­lai ifjúság állandó nyugtalanságban él. A magyar főiskolai ifjúság nyugalmának állandósitására feltétlenül végre kell hajtani a numerus clausust. Az ifjúság ehhez 99 percentjében feltétlenül és minden körülmények között ragaszkodik. Ha azonban megnézzük, hogy mi történtezen a téren, azt látjuk, hogy a numerus clausust a budapesti egyetem kivételével és részben a szegedi és debreceni egyetem kivételével, elsősorban a pé- j esi egyetem a legtudatosabban meghamisítja és j megkerüli. A magyar ifjúság többször fordult a | magyar kultuszkormányhoz eme sérelmük elimi­nálása végett. E memorandumukból a következő­ket akarom felolvasni (olvassa): »A felsoroltak­ból nyilvánvaló, hogy a pécsi egyetemen a nume­rus clausus törvényét most is megszegik, illetve azt különféle módon megkerülik: »1. A megengedett 6° o-nál több zsidót vesz fel; 2. a kikeresztelkedett zsidót keresztény magyar­nak veszi; 3. a, megszállott területi zsidót külföl­dinek számitja; 4. azon zsidók külföldről szerzett diplomáját, akiket a hazai egyetemek vissza­utasították, nosztrifikálja, pedig a pécsi egyetem diplomáit pl. a kisentente államai nem ismerik el. 5 Azokat a zsidókat, akiket a többi egyetem mint nemzethííség szempontjából megbízhatatla­nokat, a törvény értelmében visszautasít, felveszi. 6. Azokat a zsidókat, akik külföldön egy-két szemesztert hallgattak, úgynevezett szerzett jog alapján szintén felveszi, és a féléveket nekik be­számítja. A törvénynek, szellemével és intenció­jával ellenkező ilyen megkerülései szinte illuzó­riussá teszik annak fenállását, és a pécsi egye­temnek a katholikus Pées városában kifejezett zsidó jelleget kölcsönöz.« T. Nemzetgyűlés! Az ifjúság ezért is ragasz" kodik a numerus clausushoz, mert átérzi, hogy amig nincs meg a bevándorlási törvény, addig a bevándorlási törvényt is ennek a numerus clasus­nak kell helyettesítenie. Én a numerus claususnak nagy súlyt tulajdonitok, de nem döntő súlyt, mert ezt csak ama láncolat egyik szemének látom, amelynek együít kell a magyar nemzeti politikát alkotnia. Mégis a legteljesebb mérték­ben ragaszkodunk ehhez a törvényhez s a kor­mány nagyon rosszul teszi, hogy ezt a törvényt nem hajtja végre, (Kiss Menyhért: Klebelsberg az oka !) mert ezzel a magyar ifjúságot annyira évi január hó 18-án, pénteken. 279 felzaklatja nyugalmában, hogy ennek jó vége nem lehet. (Kiss Menyhért: Megszegi a törvényt!) A magyar ifjúság el van határozva arra, hogy ha nem változnak meg ezek a viszonyok, a pécsi egyetemet otthagyja s már meg is indultak a tárgyalások, hogy a budapesti egyetem fel fogja őket venni, a katholikus Pécs városa tisztára zsidó egyetemmel fog rendelkezni. (Zsirkay János: A minister példát mutat rá, hogy hogyan kell a törvényt kijátszani.) Én elismerem mindenkinek azt a jogát, hogy a numerus clausus ellen harcoljon. Tessék a nu­merus clausus ellen alkotmányos harcot vivni, (Igaz! Ugy van! a balközépen.) de addig, mig ez törvény, tessék betartani és tessék minden körül­mények között megtartatni. (Ugy van! a bal­középen. — Kiss Menyhért: ő adja ki az utasí­tást a rektoroknak, hogy vegyenek fel zsidókat.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Egy másik súlyos sérelme a magyar ifjúság­nak az anyagi sérelmeken kívül, — melyeket röviden elő fogok adni, — az, hogy a legvégze­tesebb uj intézményeit, melyekben a magyar ifjúság élete megtestesül, a bajtársi egyesületeket a magyar kormány mindezideig nemcsak hogy nem támogatta, de alapszabályaikat mostanáig nem hagyta jóvá, kivéve az orvosi fakultás baj­társi egyesületének alapszabályait. Sőt az egész sajtóban és a politikai baloldalon óriási energiá­val indult meg az akció a bajtársi egyesületek ellem Amint az Érne ellen megy a támadás min­den eszközzel, olyan következetesen harcol ez a baloldal minden eszközzel a bajtársi egyesületek ellen, mert nagyon jól tudja, hogy ez mit jelent nemzeti erőben és nemzeti akaratban. Én azon­ban kijelentem itt, hogy nem lehetséges, hogy a kormány ezeket a bajtársi egyesületeket felosz­lassa, mint ahogy a baloldalon kívánják a kor­mánytól és mint ahogy rebesgetik, mintha a kor­mány e tekintetben már Ígéreteket is tett volna. Ez lehetetlenség, mert ez egyenlő volna a magyar ifjúságnak nemzeti irányban való í'orradalmosi­tásával. (Kiss Menyhért: Minden lehetséges ennél a kormánynál!) T. Nemzetgyűlés! Egyszer már szembe kell szállanunk azokkal a vádakkal, amelyekkel a magyar ifjúságot a közéletnek destruktiv ténye­zői minden téren elhalmozzák. Azt mondják erről az ifjúságról, hogy rosszabb, mint a múlt ifjú­sága volt. Én megfigyeltem őket az ellenforradalom óta és merem áilitani, soha ennyi öntudat, ennyi önzet­len nemzeti érzés, ennyi munkaszeretet és tanulási vágy az ifjúságban nem volt, mint ma. (Igaz! Ugy van! a balközépen.) Ez minden tekintetben erkölcsileg és nemzetileg különb, mint mi voltunk a mi korunkban, (Zsirkay János: A legnagyobb nyomorúsággal küzdenek és mégis tanulnak! Napszámba járnak és emellett tanulnak!) Miből állt az ifjuság élete a múltban! (Zaj a jobboldalon. — Kiss Menyhért: Halljuk! A kisgazdákat érde­kelheti a magyar ifjúság sorsa!) Tumultusokban, felvonulásokban, még pedig pártpolitikusok vezér­lete alatt álló felvonulásokban, két irányban: a szélső, látszólag nemzeti 48-as politika destruktiv vezéreinek vezérlete alatt s a baloldali radikaliz­mus, a Galileistáknak vezérlete alatt. Az igazi nemzeti gondolatnak nem volt talaja ebben az ifjúságban. Ma azonban a helyzet egészen más. Ma ez az ifjúság megalkotta a maga külön ifjúsági társadalmát. Méltóztassék csak figyelni azokra a beszédekre és megnyilatkozásokra, amelyek a most tartó kongresszuson elhangzanak. Egy külön diákélet

Next

/
Thumbnails
Contents