Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-225

268 A nemzetgyűlés 225. ülése 1924. adásában. Általában véve azonban Kossuth i Lajosnak a külföldön elmondott beszédei, a magyar ügyben elmondott beszédei, amelyek az egész világ- figyelmét mifelénk forditották, mag-yar nyelven ma sincsenek meg-, a mi nemzetközi köztudatunkból még

1 ma is hiányoznak. (Drozdy Győző : Ezekre a dolgokra nincs kiadó !) Pedig ugy-e, nagyon jól mondotta itt egy képviselőtársam, hogyha valaha, akkor ma volna ez aktuális, mert ezek a beszédek tanúi az ismertelett történelmi kor nagy jelentőségének, meg világi tják, hogy hogyan akarta, hogyan gondolta ő a nemzetiségeket kielégíteni, a teljes államszervezetbe beillesztve, nemzeaink függetlenségét és Magyarország területét biztosítani. Végtelen tanulsággal olvashatnók ezeket a gondolatokat és ha csak idegen nyelven nem ériünk, nem tudunk hozzájuk férni. Jellemző az, hogy az ő »Irataim az emigrációból« című gyűjteménye XIV. és XV. köteteként ezek a beszédek, amelyek két nagy, terjedelmes kötetet 'öltenének meg, már egyszer nyomdában, sajtó alatt voltak, mielőtt a koalició kormányra került. Az Athenaeum részvénytársaságnál mind a két kötet le volt fordítva magyar nyelvre, ki is volt szedve. Amikor a koalieiós kormányzat beköszöntött, az egyik akkori minister ur, aki rendelkezett ezek felett a kiadások fele t, azt mondta az Athenaeumnak: Hagyjuk abba most már ezeknek a beszédeknek megjelente ését, hiszen nem időszerűek és erre —- úgy látszik — örökre abbahagyták. A nyomdában a matricák ma is megvannak annál a nyomdavállalatnál, egyszerű ön ödei munkával ki lehetne adni ezeket a könyveket. Én azt hiszem, hogy a kormány, épen a kultuszminister ur- nagyon jó szolgálatot tenne a közgondolkozásnak a magyar hazafias szellem tekintetében, ha ő kezébe venné ezt az üervet és ha a Történelmi Társulat a bécsi levéltárakból ki tudia keresni a másik irányzatnak az, emlékeit és azokat közzé tudia tenni, én nagyon szénen kprem őt arra. p'ondoskodjék róla, hogy ezek a dolgok is megjelenjenek. És általában véve azokat a bécsi levél árakat részesítse a kormány nagyobb figyelemben. Épen egy olyan újság, amely távol áll a mi eszméinktől, a Nemzeti Újság, irta meg, hogy a 48—49-es eseményekre vonatkozó legfontosabb történelmi dokumentumok egymásután süllyednek el a bécsi levéltárban. (Igaz! Ugy van! a balközépen.) Felvilágosító, kompromittáló iratok százával hiányoznak, amelyeket részben a családok érdekelt utódai kicsempész ek (Mozaás a balközépen.) és ig y a mi történelmi kutatásunk legértékesebb forrásai elvesznek. T. Nemzetgyűlés! Röviden befejezem a felszólalásomat. A mai kormány a kölcsönben esucsositotta ki az ő egész külpolitikájának minden gondolalát és irányzatát. Én magához a kölcsönhöz hozzászólni nem akarok, hiszen fordulóponton van az egész dolog, rövidesen el fog dőlni jobbra vagy balra. Ha nem sike

: rül a kormánynak, akkor úgyis teljesen uj helyzet fog előállani politikai életünkben, talán a kormányzás tekintetében is, ha pedig sikerül neki, akkor majd hozzászólhatunk tárgyilagosan, ha már az. összes erre vona.kozó szerződések és jegyzőkönyvek hiteles szövege a törvényhozás előtt lesz. Én nem is akarok neki nehézséget vagy bajt okozni, én ott Londonban a magyar ministerelnököt a magyar ügy harcosának tekintem, tehát disszonáns hangokkal évi január hó 18-án, pénteken. nem akarom a munkáját gátolni, nem akarom, hogy ez a. jelentősége legyen mai felszólalásomnak. Azonban én figyelmébe ajánjlom t. képviselőtársaimnak, hogy tavaly — gondolom május vagy júniusban, —• mikor először ebben a kölcsönügyben felszólaltam, szerencsém volt azoknak a politikusoknak az álláspontjából és megbízásából egy tervezetet benyújtani, azoknak a politikusoknak a megbízásából és természetesen a magam nevében is, — akik az úgynevezett szabadkirályválasztó irányzatot reprezentálják és akik az ország mai helyzetében a kisentente-al való megegyezést, kiegyenlítést vagy legalább is ennek a megkísérlését, komoly megkísérlését történelmi szükségességnek látják. Ebben a mi elaboráiumunkbau, ebben a mi követelésünkben akkor, amikor állásfoglalásunkat a külügyminister ur haz,aíiatlannak bélyegezte, nem az volt, t. Nemzetgyűlés, hogy 250 millió aranykoronáért eladjuk a lelkünket, a bőrünkéi, mindenünket Európának, ebben a tervezetben az összes nemzeti problémák megoldásának tedvezete foglaltatott. Először benne volt, hogy nekünk, ha már egyszer érdemleges tárgyalást indítunk a kisentente-államokkal, fel kell vennünk az összes függő problémákat, fel kell vetnie azt a kormányunknak, hogy minket olyan határok közé juttassanak, amelyek között életképes állammá fejlődhetünk. Ha ezt megtagadják, ha nem lehet velük ez irányban megegyezni, vagy a megegyezés oly módjait megtalálni, a Népszövetség vagy más fórum utján, amelyek számukra is lehetségesek odahaza, akkor megkíséreltük ennek az ügynek a megoldását, ha nem sikerült, a későbbi fejleményekéri nem lehet bennünket felelőssé tenni. (Lendvai István : Csak saját magunkban bizhaiunk!) Továbbá a magyarság kisebbségi jogainak megbecsülését kell kivívnunk egy ilyen tárgyaláson, a gazdasági forgalomnak hazánk és az utódállamok között való jelentékeny megkönnyítését, a külföldi közlekedési viszonyok barátságos szabályozását a szabad forgalom irányában, a jóvátételnek hazánkra nézve csakis kedvező megoldását, nemzetközi kölcsönt az ország gazdasági életének és pénzügyeinek reorg-anizálására és valutánk állandó romlásának megakadályozására, továbbá a fiumei vasúti és hajózási ut megnyitásai, a magyar tengeri kereskedelem megindítását magyar kereskedelmi hajókkal és a jó szomszédi viszonyt Ausztriával is; de már most kénvtelenek vagyunk leszögezni azt az álláspontunkat, hogyha Ausztria valaha is Németországhoz csatlakozik, akkor a tőlünk elvett nyugatmagyarországi részekre Magyarország igényt tart és ide kelljen visszacsatolni azokat! (Lendvai István: Ha nem csatlakozik, akkor is!) De ha mégis netalán valóságban odacsatlakoznék, akkor akármilyen körülmények között ezek a területrészek nem Németországot kell, hogy nagyobbítsák, nem a német hatalmat, hanem Magyarországhoz kell őket visszacsatolni. (Halljuk! Halljuk!) Ez a programul ugyebár nemcsak egy kölcsönnek, hanem egy végleges megoldásnak a tervezete. Végtelenül örvendek rajta, hogy azóta, mióta én ezt itt tavaly május vagy júniusban előterjesztettem, ez a gondola:, nem azért, mert propagáltuk, hanem a benne rejlő gyakorlati erőnél fogva hovatovább hódító útra ment, úgyannyira, hogy példának okáért egy kénviselő társam, akivel szöges ellentélben állunk sok nag?' kérdésben, Eckhardt Tibor t. képviselőtársam, itt a minap a kölcsönről mondott