Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-224

252 Á nemzetgyűlés 224. ülése 1924. vét az erkölcsi világrend ellen, kiviszik a város végére, levetkőztetik, rneghempergetik a szurokban, telehintik tollal, és ugy kergetik be a városba, világcsúfjára. (Lendvai István : Szamuelly módszere ! — Farkas István : Orgoványi módszer!) Ez a dolog, amellyel mi nem azonösitjuk magunkat, csak azt bizonyitja, hogy a nagy, hatalmas, százmilliónyi nép mennyire érzi, hogy fajiságának védelmére minden eszközt meg kell ragadnia, mert akárhogyan beszélünk a fajvédő gondolatról, akárhogyan pocskondiázzuk is, de kijelentem, hogy minden népnek hivatása van az Ur Istentől, hogy a maga faji életét élje ki ott, abban az országban, ahova rendeltetett, amelyet szerzett magának. Meg vagyok győződve róla, hogy ha majd a zsidó munkáskérdés Palesztinán keresztül a szegény, elnyomott zsidó munkások érdekében hozzánk kerül és hozzánk, keresztény fajvédőkhöz jönnek Palesztinából, hogy az elnyomó zsidó bankokrácia elleni mozgalomban a zsidó munkásság részére segítségünket kérjék, mi nagyon szivesen fogjuk őket segiteni. Ha kell, a szegény elnyomott népnek még Kínában is segítségére leszünk. De hogy legyen itt egy megszálló hatalom, egy külön állam a magyar állam keretén belül, amely a maga közgazdasági hegemóniájával teljesen uzurpálja minden életmegnyilvánulásban azt, ami jövedelmet és hatalmat jelent, egy olyan hatalom, amely kinai sánccal veszi körül a maga hatalmi törekvéseit és meggazdagodását? Akárhogy hirdettük az emancipáció óta, hogy emancipáljuk a zsidóságot, legyünk velük egyek, olvadjunk össze, kössünk zsidó-keresztény házasságokat, tessék megnézni a kimutatást, mennyire fogadták el a mi béke jobbunkat, mennyire akartak a magyarságba beolvadni ötezeréves tradíciójuk védelmében. Csak arra hívom fel t. Nemzetgyűlés figyelmét, hogy ott ül, mintegy a zsidóság részéről kirendelve, minden falusi szatócs, aki, amikor péntek este meggyújtja a maga falusi asztalán a gyertyalángját, ez egy intő fénycsóva a Jehova felé. Itt van a te hadseregedből egy őrszem, aki őrködik az ötezeréves tradíción és minden más, ami beolvadást, magyarrá léteit, ötven krajcárért Rákóczy- és Hunyady-neveket maszlagol magára, csak hazugság, világcsalás, mert mi csak egyek lehetünk, egyek vagyunk és leszünk: zsidók, zsidók és harmadszor is zsidók. (Kabók Lajos : Talán a csecsemővé delemről beszélne, az az igazi faj védelem!) Erről beszéltem épen délelőtti képviselő ur, de nem volt bent. Erről a kérdésről még lehetne tovább beszélni, de az idő előrehaladván, áttérek egy másik kérdésre, amely épen Petrovácz képviselőtársam felszólalása kapcsán lett aktuális, aki tegnapi felszólalásában szóvátette a házszabályok szigorítását. Már a múlt beszédemben céloztam arra, hogy a nemzetgyűlés a mai házszabályok mellett nem teljesítheti azt a feladatát, melyet teljesítenie kellene. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Tárgyilagos akarok lenni és elmondok egy jellemző esetet, amely nemrégiben játszódott le. Felhívtak a karzatra, hogy ott egy vidéki ur kéretett, aki terepszemlét tartott a Ház fölött. Megkérdezte, hol ülnek az egyes pártok, hogy van tagozódva a Ház, ki ez, ki az, szóval információt kért. A többi között kérdezte, hogy hol ül Nagy Ernő. Megmutattam. Hol ülnek a szocialisták! Megmutattam. Ez a novellatárgyalás alatt történt, amikor tehát egy rá nézve is életbevágó kérdést tárgyaltunk itt, mert ő is gazda és vidéki ember. Azt mondotta: ez az ülés nagyon unalmas, szeretném, ha kis hecc volna, menjen le és kössön bele Nagy Ernőbe és a szocialistákba, hogy egy kis mozgalom legyen, (Derültség.) Ez fájdalmasan évi január hó 17-én, csütörtökön. jellemző, hogy a karzatnak az kell, hogy itt kabaré legyen, de nemcsak a karzatnak, hanem egészen őszintén mondom, magának a nemzetgyűlésnek is. Tessék csak megnézni a Háznak a képét, hogyan néznek ki a padsorok, mikor valami pikantéria, vagy leleplezni van, és hogyan néz ki, (Kuna P. András: Előre hirdeti!) mikor bizony fontos, a nemzet életére nagyon is kiható kérdések tárgyaitatnak. (Ugy van! jobbfelől.) Csak egy esetre hivatkozom. A csongrádi bombamerénylet kapcsán a Házba özönlött nemcsak a képviselők serege, hanem a karzat közönsége is. Például magam voltam a tanuja annak, amikor egy lipótvárosi, prémmel bélelt urihölgy 50.000 koronát kínált egy átadandó álló karzatjegyért. (Derültség.) Ezek feltétlenül olyan kinövései a parlamenti életnek, amelyeket tűrni ab* szolute nem lehet. Csak egyre hivatkozom — nem a magam esetére, amikor a »Tűzzel«: akartak elhallgattatni ellenfeleim egészen jogtalanul, mint a tárgyaláson bebizonyult, nem magamra hivatkozom, hanem tőlem^ egészen indifferens egyik képviselőtársam esetére, Dénes képviselőtársam esetére, akit meghurcoltak ebben a Házban, igazán olyan vádakkal illetve, amelyek borzalmasak egy magyar emberre nézve, mert hiszen a. magyar trikolór meggyalázásától, a lopástól ós csalástól kezdve a vádak egész sorozatával illették. Ő felállott, és beigazolta, hogy ezek a vádak nem igazak. Közben az egész sajtó ezeket a vádakat, mint pikantériát, leközölte. Hiába szólalt fel, lehet, hogy talán későbben szólalt fel, hogysem a lapok egész terjedelmében leközölhették volna, vagy pedig az egyik sajtó átvette, a másik nem, — erre a sajtótörvény sem kötelezi — az az ember meg van hurcolva. Ne csodálkozzunk akkor, hogy a nemzet közvéleményében clZ ci gondolat él, hogy itten személyeskedés, cirkusz és nem komoly munka folyik. (Ugy van ! jobbfelől.) Ez a kérdés nem iehet »nenyuljhozzám«, nekünk mindent el kell követnünk, hogy ez a nemzetgyűlés nemzetmentő munkájának megfelelhessen. En, mint ellenzéki képviselő — noha esetleg megtámadnak érte — hozzájárulok a legszigorúbb rendszabályokhoz, (Élénk helyeslés jobbfelől.) hogy itt semmiféle személyeskedések, egymást ócsároló és lejárató rágalmak ne történhessenek. (Helyeslés és taps jobbfelől.) Nem lehet aréna a nemzetgyűlés, ahol két kakast összeeresztenek, hogy ki marad a porondon, itt nem viaskodhatik két ember, itt csak két emberen keresztül két gondolat viaskodhatik. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ebben a gondolatban fel kell olvadnunk mindnyájunknak és a házszabályokat nem tekinthetjük Ománoknak, amelyek önmagukért vannak, hanem csak eszköznek azon nemzeti cél, azon nemes cél megvalósitása érdekében, hogy itt mi dolgozni, törvényt hozni, nemzetet menteni, fajt védeni tudjunk. (Pikler Emil : Gondoskodni kell arról, hogy semmiféle mandátumot ne lehessen megsemmisíteni, bármilyen piszkos legyen is az, akkor nyugodtan tovább beszélhet. — Zaj a középen.) Hogy mennyire kerülöm a személyeskedést, bizonyitja az, hogy ittlétem óta egyetlenegyszer sem kaptam rendreutasitást személyeskedés miatt. A múltkor volt egy párbeszédem F. Szabó Gézával, amikor azt mondtam: de a folyosóninást mondtok. Erre ő megsértődve és ezt személyére vonatkoztatva azt mondta: hazugság! Tartozom az igazságnak annyival, hogy nem speciel az ő személyére vonatkoztattam ezt, hanem azokra a képviselőtársaimra, akik a folyosón azt mondják: tinektek a fajvédőknek igazatok van, harcoljatok, hogy győzhessetek! Ilyen^ képviselőtársaim is vannak. Én tehát nem az ő személyét akartam megszégyeniteni, vagy zavarbahozni, ez