Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-224

 nemzetgyűlés 224. íiUse 1924. tolein távöláilött, és megragadom az alkalmat, hogy szavaimat most magyarázzam, ki. (Rothenstein Mór: A folyósón nekünk is igazat adnak. — Zaj a balközépen.) A parlamentarizmus védelmében azt mondom, hogy a személyeskedések kikapcsolásával, a szenvedélyek letompitásával sokkal messzebbre megyünk, mint személyeskedő acsarkodással, amely nem is méltó a nemzetgyűléshez, Sokszor hangzott el az ellenzéki padsorokból az a kijelentés, hogy balkanizálódimk. Én igazán egy percig sem szeretem hinni, hogy ez a rettenetes szó a maga irtózatos jelentőségében, borairtságában, ahogy a balkanizmust a békében értették, — nem akarom őket megsérteni — a maga sivár mivoltában gyökeret verjen a magyar közéletbe. Én, mikor bizonyos hatalmi visszaéléseket említenek meg különböző oldalakról, még mindig vigasztalódom a Jankoyich Velizár szerb minister esetével, aki a nemzetközi r bizottság által Szerbiának itélt 597 gőzösből és 66 uszályból 16 uszályt és 11 vontatógőzöst elsikkasztott (Derültség.) 486 millió dinár erejéig és nem söpörték el a közéletből. Nálunk hála Istennek ilyen esetek nem fordulhatnak elő és mindent el kell követnünk, hogy a magyar parlamentarizmusba minden vonatkozásban a tisztességnek, a becsületességnek, az intaktságnak a gondolatát vigyük be. Hivatkozom a dinasztia idejére, hogy micsoda hihetetlen szigorral vigyázott a dinasztia arra, hogy egy ministerhez vagy egy volt minister személyéhez semmi tekintetben semmi néven nevezendő olyasvalami hozzá ne férhessen, ami az illető ministeri mivoltát tángálná. Ebben a tekintetben nekünk is nagyon kényeseknek keli lennünk, mert rengeteg szem acsarkodva ólálkodik itten, hogy mintegy zsákmányra csapjon le mindarra, amiből ellenünk fegyvert, avagy támadó eszközt kovácsolhat. Ezért mélyen t. képviselőtársaim talán nem veszik zokon, ha beszédem végeztével hivatkozom egy kijelentésre, amely a lipótvárosi Demokrata Kör január 15-én tartott vacsoráján, Peyer Károly szocialista képviselőtársam ajkáról hangzott el. Ez a kijelentés, amelyet én a hírlapokból irta m ki, tehát a nyilvánosság elől hoztam ide, olyan hihetetlen r támadás a magyar közélet, a magyar közéleti férfiak ellen, hogy nem értem, hogy ez itten még nem keltet rezonanciát. (Bogya János : Népbiztos volt!— (Rothenstein Mór: Már megint nem mond igazat ! Első megszólalása egy hazugság !) Arra hivom fel a mélyen t. Nemzetgyűlés figyelmét, hogy akkor, amikor Lendvai István képviselőtársam Cegléden a magyar nemzetgyűlésről nyilatkozott, az újságban a szerint, ahogy azt neki egy pár napi tapasztalata, megfigyelése diktálta, akkor az egész nemzetgyűlés felháborodva megbotránkozott azon a kitételen, jogsérelemért kiállított és Lendvai Istvánt a mentelmi bizottsághoz utalta. Tessék idehallgatni mélyen t. képviselőtársaim, hogy mik hangzottak el Peyer Károly

7 képviselőtársunk ajkáról a lipótvárosi demokrata kör január 15-én megtartott vacsoráján. (Halljuk! Halljuk! a jobbotdalon és a középen.) Ö többek között a következőket mondotta (olvassa): »Közöttünk nincsenek marhakiviteli engedélyek ki járói és lópanamák szereplői, de még csak az sem történhetik meg közöttünk, hogy egy minister fiókját távollétében feltörik, és az onnan kivett iratokkal zsarolják meg az illető ministert politikai koncessziókért«. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ez két nappal ezelőtt hangzott el. (Kiss Menyhért: Ezért kell letárgyalni az Eskütt-pert.) Én egész őszintén mondom, megdermedtem, amikor ezt olvastam, mert hiszen egy aktiv ministerről egy másik aktiv politikus nyilatévi január hó 17-én, csütörtökön. 253 kozott igy egy lakoma alkalmával, és ez a nyilatkozat, megjelent a sajtóban és megjelent a külföldi lapokban is. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Az a kérdés, igazat mondott-e ? — Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! (Felkiáltások: Halljak! Hulljuk!) Zsirkay János: Én csak arra hivom fel a mélyen t. Nemzetgyülés

i figyelmét, hogy amikor egy aktiv politikus ajkáról nyilvános lakoma alkalmával egy ilyen kijelentés hangzik el, akkor két napnak kell lefolynia és kell eltelnie, hogy nekem jusson eszembe, hogy figyelmeztessem az egész kormánypárti többséget, hogy nézzétek urak, itten egy irtózatos vád hangzott el a nagy nyilvánosság előtt, s ez nem maradhat megtorlatlanul, annak elejét kell yenni, hogy itten a magyar politikai életnek elégtétel adassék. Én azt nem dönthetem el, hogy Peyer Károly képviselő ur igazat mondott e, vagy sem. (Pikler Emil: Nálunk ilyen nincs ! Ez igaz! Egy szót sem mond, ami nem igaz!) Én ezt nem tudom, én ezt nem akarom bizonyitani, de hogy erre senki nem szólal fel, hogy visszautasítsa és kikérje magának a kormány nevében, amely a keresztény kisgazdapárt nevét viseli, ezt én nem tudom niefiérteni és nem tudom elnyomni ama meggyőződésemet, hogy itten bizonyos devalváció történt, nemcsak a pénz tekintetében, hanem szomorú devalváció történt az erkölcsi érzékenységtekintetében. (Barthos Andor: Nem igy van ez kedves barátom! — Kiss Menyhért: Ez nem magánügy, tessék letárgyalni az Eskütt-ügyet. — Kuna P. András: Hazudni mindig szabad ! — Kiss Menyhért: Ezzel nem lehet elintézni. — Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek képviselő urak ! Zsirkay János : Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ezek után, mivel a kormánynak sem a pénzügyi politikájával, sem a szociális politikájával nem vagyok megelégedve, és nem bizom benne, hogy a kormány mai összetételében meg tudja oldaniazokat a rengeteg kérdéseket, amelyeket a választás napján a nép előtt magára vállalt, nem vagyok abban a helyzetben, hogy az indemnitást elfogadjam. (Helyeslés a balközéven-) Elnök : Szólásra következik! Petrovits György jegyző: Csontos Imre! Csontos Imre: T. Nemzetgyűlés! Erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy ne engedjek meg magamnak olyanfajta kitéréseket, amelyek itt napok óta folynak ebben a teremben. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Egyedül csak azt kívánom megjegyezni, hogy a tegnapi napon Horváth Zoltán ur által komolyan bemutatott, a külföldi kölcsönnel szemben tartott beszédjét nem tartom egészségesnek a magyar nemzet szempontjából. Nem tartom pedig épen a mai órában, amikor ő azt mutatja be Európának, hogy ez a nemzet olyan gazdag és olyan boldog, hogy a külföldi kölcsönre határozottan semmi szüksége nincs. Ha valakin csattan ennek a külföldi kölcsönnek a csapója, tisztában vagyunk vele, hogy mi rajtunk a kisgazda társadalom millióin fog az első sorban csapódni. A magyar kormányelnök a külföldön barátokat, helyesebben mondva a magyar nemzet számára jóakarókat keres és a mai szerencsétlen helyzetünkből, mondjuk politikumból, ahogyan Horváth Zoltán képviselő ur beállította, ki akar emelni. Ha nem is a gazdasági szükségletünk parancsolja, de erkölcsi kötelessége mindenkinek, nemcsak a ministerelnöknek, hanem nekem, a legkisebbnek is odaállni Európa szine elé és azt mondani az angol nemzetnek, amely erős hatalom : gyertek, nézzetek meg, bennünket a világháborúba csak az erőszak, nem pedig a magyarnemzet érdeke vitt bele, igy tehát ne büntessenek