Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-223

Í202 A nemzetgyűlés 223. ülése 192*. által kilengésekbe vitetni, akkor itt nem történt halál sem (Farkas István: Mi lesz a brigádokkal?), és ennélfogva el fog következni az a konstelláció, amikor a kedvező pillanatot ajra meg lehet ragadni. Hogy mikor fog elkövetkezni, azt mindnyájan épen ugy nem tudjuk, mint ahogyan egy ember nem tudja, azonban mindnyájan egyformán várjuk. Magam részéről azt gondolom, hogy ennek a feltámadásnak lehet igen sok útja. Azt talán igen sokféleképen meg lehet keresni, de ha százan százfelé keressük, akkor igen sokára fogjuk megtalálni. Ha azonban önmegtagadással, önfeláldozással és a magunk érdekéről való lemondással is — ha kell, — fogjuk munkálni ezt az utat, akkor hamaráb el fog következni. Én azt hiszem, hogy a kormány igyekszik tőle telhetőleg ezen az utón járni. A magam részéről mindaddig, amig ezen az utón jár, bizalommal kisérem és az indemnitási javaslatot ebben a gondolatban elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelöl és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Horváth Zoltán! Horváth Zoltán: Tisztelt Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az előttem szólott egységespárti képviselőtársam szakasztott ugy beszélt, mint a többi egységespárti. (Zaj jobbfelöl. — Erdélyi Aladár: Hozzá lehet tenni: becsületesen és jóakaróan! — Beck Lajos: Nem tudjátok még, mit akar mondani !) Vannak eszméi, vannak gondolatai (Beck Lajos: Na, látjátok!), amelyeket mi az ellenzéki padok soraiból is helyeseknek, üdvöseknek tartunk. Csak azon csodálkozunk, hogy az az egységespárt, amely ilyen szónokokat állit fel, még sem tudja ezeket az üdvös és helyes eszméket valóra váltani. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Nem a párt állit fel! Ö maga állt fel!) Az előttem szólott t. képviselőtársam az állami életnek majdnem mindegyik megnyilvánulásán keresztül szántott. E szántása közben, bizony, nagyon sok gyomot vetett fel, amelynek eltávolitását az ellenzék már régóta szorgalmazza és régóta kivan ja. Örömmel állapitom meg, hogy ő is akkor, amikor a szavait tettek nem követik, ezen a véleményen van. Kiváncsian várom, hogy ha majd azokat az üdvös javaslatokat, amelyeket igen t. képviselőtársam is sürget, az ellenzék a Ház elé fogja hozni, miképen fog tettleg eljárni, miképen fog* szavazni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ugy tesz, mint a csiga-biga! — Szabó Sándor: À saját véleményem mellett fogok szavazni! Ilyen kérdésre más feleletet nem lehet adni!) Meg vagyok győződve, hogyha az önérzetesebb párttagok közé tartozik is, akkor sem fogja megszavazni azokat az üdvös javaslatokat, hanem vagy az elfogadó teremben, vagy a telefonfülkében lesz dolga. (Zaj jobbfelöl. — Szabó Sándor: Ezt maga sem hiszi, t. képviselőtársam! — Egy hang jobb felől: Ez demagógia! — Rassay Károly: Vagy pedig sorrendi kifogást emel! — Erdélyi Aladár: Köztünk voltál! — Rassay : Károly: Sohasem! Tévedés!) Azt mondotta képviselőtársam, hogy nemcsak az egységespártnak, hanem az ellenzéknek is részt kell vennie a reorganizációs munkában. (Rassay Károly: Azzal, hogy befogja a száját! — Szabó Sándor: Soha sem mondtam!) Én ugy gondolom, hogy ebben a tekintetben az előttem szólott t. képviselőtársamnak semmiféle jogos panasza az ellenzékkel szemben nem lehet. (Rassay Károly: Hiszen már álel\, évi január hó 16-án, szerdán. lenzékiek vagyunk itt valamennyien!) Nekünk minden lépésünket, minden tettünket, minden gondolatunkat az ország reorganizációjának mielőbbi elérése vezeti. Mi teljesen önzetlenül dolgozunk, küzködünk azért, hogy ez a reorganizáció, ez a konszolidáció minél előbb eléressék. (Nagy Ernő: Főtanácsosok nem leszünk!) Azt mondja képviselőtársam, hog*y ugy ő, mint mi, nem egy társadalmi osztálynak, nem egy felekezetnek képviselői vagyunk, hanem a nemzet egyetemének. Hát, t. képviselőtársam, ideálisan felfogva a parlamentarizmust és a képviselő hivatását: tényleg azok volnánk. De engedje meg t. képviselőtársam, ha ebben a tekintetben bizonyos ellenvéleményt jelentek be az egységespárttal szemben, mert az egységespártnak ebbeli minősége, legalább is a születését illetőleg, kétségessé válik. Az az egységespárt nem a nemzet akaratából jött létre. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az az egységespárt annak a bizonyos egyik malomkőnek akaratából jött létre, (Derültség a szélsőbaloldalon.) legalább legnagyobb részt. Annak az egységespártnak nincs joga azt állitani, hogy ilyen törvénytelen választás után ezt a^ nemzetet valóban ő képviseli. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Nagy zaj és ettenmondások jobb felől. — Propper Sándor; Csendőrök! — Rassay Károly: Ébredők voltak a szövetségesek, az Alföldi Brigád! — Erdélyi Aladár: Már akinek! — Rassay Károly: Máiakinek, ott, önök közöt! Nekünk nem voltak!) Elnök: Csendet kérek! Horváth Zoltán: Tisztelt képviselőtársam! A saját pártvezére sem igy kontemplálta az önök pártjának célját. Méltóztassanak csak elolvasni a pártnak a címét. Ez is faji és társadalmi tagozódást reprezentál. Azt mondja: keresztény, keresztyén kisgazda, földmives és polgári párt. (Rassay Károly: Hát ha ők nem veszik komolyan, miért veszi a képviselő ur komolyan? — (Derültség.) Ilyen körülmények között tehát, t. képviselőtársam, nagyon bajos arról beszélni, hogy önök az egész ország egyetemét képviselik. (Rassay Károly: Hát sokféle van benne, az bizonyos! — Knna P. András: Vagyunk annyian, mint önök! — Rassay Károly: Ezen az alapon lehet!) Elpanaszolja ig'en t. képviselőtársam azt, hogy az ellenzék a Háznak igen sok idejét veszi igénybe személyeskedésekkel, (Nagy Ernő: Az termékenyiti meg a nemzetet, amit innen hallanak!) azonkivül határozatképesség-megállapitással, továbbá hosszú, többrőfnyi beszédekkel. Itt, ugy gondolom, Szilágyi Lajos képviselőtársamra utalt. (Egy hang balfelől: Miért épen arra? — Rassay Károly: Hosszú beszédei miatt!) T. képviselőtársaim, ennek az ellenzéknek, amely igazán nehéz körülmények között és az elképzelhető legnagyobb terror ellenére ebbe a házba bejutott (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) egyéb szerepe nem lehet, mint hogy az urak elébe tartsa azt a rettenetes választást, (Nagy Ernő: Tükröt!) ezt a rettenetes kormányzati rendszert, hogy önök valóban nem hűségesen képviselik az ország egyetemét, hanem hogy az ország hűséges ki* fejezője az ellenzék. (Szabó Sándor: Melyik ellenzék? — Rupert Rezső: Próbáljunk meg egy tiszta választást! — Zaj.) Ennek a nemzetgyűlésnek munkáját a kormány van hivatva megállapitani, a munkaidejét a kormány van jogositva és a kormány köteles beosztani. Tessék lelkiismeretvizsgálatot tartani, vájjon a kormány ennek a kötelességének kellőképen és megfelelően tett-e eleget.