Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-223

200 A nemzetgyűlés 223. ülése 1924. évi január hó 16-án, szerdán. tói. Itt a társadalomhoz intézem a szavaimat, mert gyönyörű példáit láttam annak, hogy a társadalom megnyitotta bugyellárisát azért, hogy a népet ismeretekhez juttassa és felolvasókat küld ki, akiknek megtéríti a készkiadásait. Mondom, örömmel láttam ezt az intelligenciánál és örömmel a szellemi készséget is, hogy fáradságot nem kiméivé, előkészülve az előadásokra, igyekszik a népet ismeretekhez juttatni. Csak a nagyobb fellendülés érdekében kivántam ezeket a szavakat elmondani. T. képviselőtársam szerint szavalunk, azonban erről nem lehet eléggé szavalni, ha mindjárt nem is elég szavalni. Ha ön szaval, megköszönöm és örömmel és elégtétellel veszem és elvárom, hogy ezen nagy célok érdekében önök se fognak csak a puszta szónál megállani. A gazdasági élet fellendítésénél rá kivánok mutatni egy kérdésre, amelyet fontosabbnak vartok annál is, hogy itt nagy gyárakat alapítsunk. Ez a háziipar kérdése. Falun éltem kis gyermek koromtól fogva ós bele voltam kapcsolva a falu életének összes hátrányaiba is, a megrázkódtatásokba, a feneketlen sárba, a sötétbe, amelyben a falusi ember él. A faluban láttam, hogy a falusi ember életének felerésze ilyen körülmények között telik el. Láttam, hogy télen nincs neki munkája és láttam, hogy olyan vidékeken, ahol tudtak seprűt kötni, kosarat fonni, tudták a szalma- és gyékénymunkát, amelyek, mondhatni, amolyan melléktermékei a gazdasági üzemnek, a buzaipaimak. ott a nén boldogul, vagyonosodik s mindazok a falvak vagyonosabbak, amelyekben ezek a háziiparok szakszerűen űzetnek. r A háziipar fellendítését fontosnak tartom azért, mert minden nagyobb befektetés nélkülözhető és mert a háziiparból nem tudunk annyit termelni, hogy fel ne tudnók azt magunk használni. A Tisza és a Duna s mellékfolyóik mentén a füzesek vesszői millió meg millió métermázsában találtatnak anélkül, hogy ott nagyobb utánajárás, nagyobb tőkebefektetés volna szükséges. Ezekből iá vesszőkből egyetlen szálat se volna szabad eltüzelni, azt mind fel kellene dolgozni. És itt örömmel hivatkozom a földmivelésügyi ministerium azon szakosztályára, ahonnét a háziipart támogatják és annak szakszerű és lelkes vezetőire, akik a tanfolyamokat rendezik és felhivom az egész társadalom figyelmét arra, hogy ezeket a tanfolyamokat szorgalmaznák. A kormányban meg van a hajlandóság, a készség és a képesség is arra, hogy ezeket a tanfolyamokat pénzbelileg is és szakemberek utján is támogassa és kimondhatatlan lesz annak az eredménye, ha minden családi tűzhely egyszersmind egy ipartelep is lesz. Hiszen láttam már gyermekkoromban, hogy kosarakat 8—10 éves gyermek is tud fonni és hogy szalmából dísztárgyakat tud készíteni, fafaragásra is képes, mint ahogy ezek egyes vidékeken el is voltak terjedve. És ezekhez tőkebefektetés úgyszólván nem is szükséges. Ahhoz,, hogy egy gyárat alapítsunk, milliárdokra van szüksés'. Abba bele kell fektetni a holt tőkét, gyárépületeket kell emelni, gépeket kell beállítani, szóval nagy tőkét kell beruházni. De a háziiparban minden családi tűzhely eecy jpartelen lehet és be tudnék számolni statisztikával is. hogy egyes községekben, már az én kerületemben is, a háziinar száz meg kétszáz embernek ad kenyeret egész télen keresztül, holott egy olyan gyártelepnek a felállítása, ahol kétszáz munkás keresi meg az ő mindennapi kenyerét, milliókba, sőt milliárdokba kerül s e mellett Isten tudja, hány szakember és milyen óriási tisztviselői kar kell hozzá. A háziiparnál pedig mindenki a maga tűzhelye mellett dolgozik és mindenki a maga módja szerint osztja be idejét a rövid téli napokon és megkeresi a maga mindennapi kenyerét. (Egy hang a baloldalon: Tegyük kötelezővé! Igaza van!) Amikor a falu dolgairól beszélek, nem mehetek el szótlanul a falusi jegyzők helyzete mellett. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Valamikor én is falusi jegyzői irodában dolgoztam. Onnét kezdtem megismerni a magyar nép életét, a közigazgatást és magát az egész társadalmat és a jogi életet. Ismerem tehát a a jegyző munkakörét és munkájának a fontosságát. Nem akarok itt széles mederben azokkal a mellőztetésekkel és sérelmeikkel foglalkozni, csak rá akarok mutatni, hogy az országnak az érdeke — nem pedig pártérdek s nemcsak egyes társadalmi érdekcsoportok érdeke, — hogy a jegyzők megelégedettek legyenek és munkakedvvel bírjanak. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Mert úgyszólván az. ő kezükben van nagyobbrészt a falu életének irányítása már annál a hatalmi körnél fogva is, amely az ő kezükben összpontosul. És az.t találjuk, hogy a tisztviselői érdekcsoportok között a jegyzők mindig a leghátulsók között vannak. (Nagy Ernő: A tanitók meg a jegyzők!) A tanitói hivatás fontosságát sem akarom lekicsinyelni, azoknak is meg van a maguk hatásköre, hisz kimutattam, hogy mennyire fontos a szellemi életnek erősen lüktetővé tétele a faluban. Azonban szükséges, hogy a jegvző, aki a falu joeri életének irányitója, minél jobban bekancsoltassék és minél jobb jesrvzői kar képeztessék ki. Németország" mindia- hires volt a másra közigazgatásáról, de a németországi szakemberek irigykedve emleget'ék a magyar jegyzői kart, amely az utolsó két évtizedben oly minősítéssel. tanultsá e'gal, rétermett'aéere'el és készültséggel került ki a iewvzni tanfolyamokról, ho*rv büszkén mutathatmik ráink, akik a magánjogi Ziethen és a kövnogi élet firvakorlásáhan, az adózás ezerféle kötelezettsége • pkintet^ben és ezáltal az állam pénzü^H életébe való bekar>esolódpssíd ugv az adózó nép. mint az or«^áf érdekeinek öss^eeo-vftz+ptésében rendkívül fontos szerepet játszottak. Oda akarok konkludálni, hogy a jegyzők érdekében és nevében sérelmesnek tartom azt, hogy dacára annak, hogy mindenütt állami fizetéskiegészitést, állami járandóságokat élveznek, a nyugdíj tekintetében nincs meg a viszonosság, ami akadálya annak, hogy a magasabb minősítéssel biró jegyzők számára — mert legyünk őszinték, vannak ma jogi doktorátussal, ügyvédi oklevéllel vagy magasabb akadémiai, egyetemi képzettséggel biró jegyzők — az egészséges előrehaladás a felsőbb hivatalok felé meg legyen. Ennek legerősebb akadálya az, hogy a községi közigazgatásnál és hivatali életben eltöltött esztendőket az állami szolgálatba való átlépésnél nem számítják be a nyugdíjévek közé. Ezt mint sérelmet leszögezem és meg

1 vagyok győződve arról, hogy a kormány belátja ezt és a közigazgatási reformok során honorálni fogja azt a kívánságot, hogy a jegyzőknek beszámítsák a községi életben eltöltött szolgálatukat és minden községi tisztviselő számára betudják ezeket az esztendőket; azonkivül pedig adjanak! teret a magasabb ambícióknak, legyen előhaladási lehetőségük azoknak, akik a jegyzői pályán kezdik