Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-223

A nemzetgyűlés $28. ülése 1924 előre, a világversenyben tudományos intézeteink állták a versenyt, sőt tökéletes versenyképességre tettek szert. (Dénes István: De nincsenek szegényházaink elegendő számban! — Reischl Richárd: Bolondokháza is kevés van! — Élénk derültség a jobboldalon. — Dénes István: Gyönyörű bizonyítványt állítanak ki az urak magukról »nevetésükkel!) E közben azonban a falu háttérbe szorult s a világháborúnak és a forradalmaknak kellelt jönniük, hogy azok mint hatalmas energiaforrások a nemzet figyelmét a falu népességére irányitsák. Most ott fariunk, hogy végre valahára felfedezték a falut, de egyrészt hiányoznak azok az intézményeink, illetve a meglévőket tökéletesítenünk kell, mely intézmények a falu népével törődjenek. Azt mondják mindig', hogy a falu lakosságának nincs igénye. A falu lakosságának is megvan a maga igénye, igyekszik belekapcsolódni a szellemi élet buzogásába s épen ezért a törvényhozás kötelessége fokozottabb figyelmet fordítani a falura. (Rupert Rezső : Még ő védi a falut \) Az elemi és közéniskolai oktatásról is akarok pár szót szólni. Akkor, araikor ilyen kérdéseket tanulmányozunk, rendesen külföldi példák után szoktunk indulni. Szakembereink, tudósaink külföldről veszik a példát és igyekeznek azt Magyarországon meghonosítani. Megáll apithatjuk, hogy a középiskolák Magyarországon pár helyen gyönyörűen működnek, a kultuszkormány azonban az állam mai pénzügyi helyzetében nem fejlesztheti ki azokat olyan mértékben, mint kívánatos volna. A népiskolák elvégzése után a népnek úgyszólván semmiféle szellemi táplálékban sincs része, pedig a nép. amely mégis az intelligenciának bizonyos fokán áll. vágyik az ismeret után, mindent elolvas, amit a kezéhez kap. Ahelyett azonbau, hogy a megfelelő szemüvegen keresztül tudná nézni olvasmányait, téveszméknek esik áldozatul. A kormánynak tehát bármi áron is, gondoskodnia kell arról, hogy megfelelő olvasmányok álljanak a magyar nép rendelkezésére. Rámutatok itt arra, hogy a sznyjeturalom idejében vonatszámra, hordták a vidékre a röpiratokat és könyveket a nép részére, amely mohón szivta magába ezeket az olvasmányokat. (Zai a szélsőbaloldalon.) Itt van a Hangya szövetkezet, amely potom áron állit össze kis könyvtárakat és bocsát a magyar nép rendelkezésére. Ilyen szórványos jelenségeknél azonban nem szabad megállanunk, hanem milliókat kell költenünk arra, hoey a magyar nép köpött az ismereteket terjesszük. Ha ma*d aztán eljön ide egy fullajtár szélhámos, akár politikai, akár társadalmi felforgatásra uszitó ember, annak semmiféle hatása a népre nem lesz, mert az emberek meg fogják rágni és az ismeret szűrőjén át fogják szűrni a hirdetett tanokat, a kikristálvosodott igazság, tudás és ismeret fog a nép lelkébe csepegni és nem kell félni attól, hogv eery jöttment csavargó felforgatja a község békéjét és nyugalmát. Ki kel vinni a kultúra buzogó forrásait a nép közé. (Zaj balfelölJ "Van törvényünk a polgári iskolákról. A törvényben benne van. hogy minden ötezer lelket számláló község» köteles polgári iskolát felállítani. Ezt a törvényt azonban nem hajtották ^é^re, pedig, ha igazán kincset akarunk a nén kezébe adni, szükséges, hogy a polgári iskolák számát szaporítsuk és — amint mondják — az Isten háta mögött levő falvakban is a polgári iskolák reflektoraival szórjuk a nép közé a felvilágosodás kristályos i!g*a!zs!á|gait. (Nagy . évi január hó 16-án, szerdán. 199 Ernő: Ne egyetemeket, hanem ilyeneket csináljunk!) Még a gazdasági jólét emelésére irányuló törekvéseinkről kell beszélnünk. Ezen a téren is igen sok a tennivaló. Népünknek eddig a falusi uzsorás és a vidéki kis bankok igyekeztek uzsorakamat melletti tőkegyűjtés által segítségére jönni. Hála Istennek, szövetkezeteink az uzsorásokat lassankint kiirtják a falvakból, mert ha annak a falusi embernek szüksége van pár száz koronára, békeértékben számítva, nem szorul már reá a falusi korcsmáros és uzsorás uzsorapénzére. Ezt a gondolatot ki kell fejleszteni. Hiszen ma, ha egy szegény embernek kidől az egyik lova a hámból, vagy az egyik ökre a járomból, az a szegény ember nem fog annyi pénzt kapni a tíz vagy öt hold földjére, hogy abból egy ökröt, avagy loA^at vásárolhasson, (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) Hogy micsoda bénulása ez az egész ország gazdasági életének, arról nekem nem kell itt hosszú beszédeket mondani. Meg kell szervezni a falvak hitel-életét és hitelt kell nyújtani ugy, hogy ne másod- avagy harmadkézből kapjon valaki hitelt, beleszámítva abba a nagybankok és kisbankok részéről külön-külön a közvetítési jutalékot, a bekebelezési és az ügyvédi költséget stb. (Haller István: Miért mondod ezt nekünk? A ministereknek mondd!) Tisztelt képviselőtársaim! Mire a ministerhez jut, akkorra már alig érdemes erről beszélni. Leszögezem i ezeket a gondolatokat és fokozottabban fog a kormánypárt és az egységespárt törekedni — reméljük az ellenzék támogatásával — a falu^ -hiteléletének, társadalmi és gazdasági életének kiépítésére, a fellendítésére. (Dénes István: Csináltak négy uj bankot, kérem!) Mi földet adunk a népnek. Mi igyekszünk a nép kezébe eszközöket juttatni a jólét emelésére. (Egy hang balfelől: Önök csak szavalnak!) Mindjárt rátérek a szavalásra is! Sokkal fontosabb. hogy a népnek tudást, ismeretet juttassunk, mert ha ismeretek nélkül marad, akkor azokat a g'azdasági eszközöket, amelyeket neki juttatunk, az első utcasarkon ki fogják a kezéből csavarni. És hogyha földet is juttatunk neki, annak a földnek az eredményét a nagyobb tudással, nagyobb rafinériával és nasyobb rutinnal rendelkezők ki fogják a kezéből csavarni. Ma is szomorúan állapítom meg, hogy a közvetítés ma is sokkal nagyobb járadékot élvez a föld terményéből, mint az az ember, aki szántott, vetett, kapált, aratott, aki elvégezte a tulaj donképeni munkát. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Fájdalommal állapítom ezt meg és leszögezem azt, hogy a kormánypárt minden erejével azon lesz, hogy ezeken a dolgokon segítsen s a földnek és a munkának minden jövedelmét, vagy legalább is a jövedelemnek azt a részét, mely megilleti, annak juttassa, aki a munkának nagyobbik részét végezte. (Helyeslés a jobboldalon és a középen-) Egyik t, képviselőtársam az imént azt mondotta nekem-, hogy csak szavalok. Erre reflektálni akarok. A falu gazdasági és szellemi életének a fellendítését tartottam fontosnak és arról beszélek most. A falu szellemi életének a fellendítésénél a, népfőiskolákra, a vasárnapi iskolákra, a tanyai felolvasásokra és összejövetelekre mutatok rá, amelyeket a rendelkezésre álló csekély anyagi erők figyelembevéteilével támogatni igyekszik a kormány. De nem várhatunk mindent a kormány