Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-223

198 A nemzetgyűlés 223. ülése 1924. évi január hó 16-án, szerdán. rájöjjön megint mindenki arra, hogy legérdemesebb verejtékes munkával megkeresni a kenyeret: tiszteltté kell tenni a munkát, meg kell adni a munka tiszteletét, úgy a szellemi, mint a testi, fizikai szakmunkáét, s mindenkinek olyan szerepet kell adni a nemzet életének fémtartásában, fejlődésében, építésében, amilyen súlya neki van a nemzet életében. (Ugy van! Ugy van! jobfelől.) Ezek a mostani különösen felfordult gazdasági és szellemi viszonyok olyan szerepeket juttattak egyes egyéneknek, amelyeket nem birtak el, amelyek alatt összeroskadtak. Innen van, hogy igen sok helyen és igen sok alkalommal érthetetlen jelenségeket látunk. Ezek a jelenségek azonban természetes korollarmmai, velejárói a mai helyzetnek. Mindenkinek olyan szereppel kell bírnia, olyan szerephez kell jutnia, amelyben a legtökéletesebben fogja az ő szellemi, anyagi, vagyoni és fizikai erejének megfelelő munkát elvégezni. A társadalom életében hiányzik most az úgynevezett kiegyenlítődöttság, kiegyensúlyozottság. A társadalmi életben, vagyoni téren, szellemi téren, általában mindenütt, ahol valami történik, eltolódtak a szerepek, és eltolódott a munka jelentősége. Egy példát vagyok bátor emliteni a világrendből. A világrendnek megvan a kiegyen súly ozódottsága és a kiegyenlítődése. Aki ezt megsérti, nem sértheti meg büntetlenül. így van ez a természet rendjével is. Megvan a szerepe az elemeknek, szélnek, tűznek, víznek, csak az emberi társadalom az, ahol könnyebben mozdulnak el az erők, mert az ember a maga szellemi életében felülemelkedve képzeli magát ezeken a hatalmas természeti törvényeken. Azonban gondolni kell arra, hogy az az emberi törvény tökéletes legyen, vagyis legalább igyekezzék tökéletes lenni. Akkor, amikor monarchia voltunk, az a monarchia rátette kezét az egyensúlyozás mérlegére, és ahol az a mérleg lebillent, gondoskodott, hogy kezével azt visszabillentse. Most pedig a társadalomban, a magyar társadalomban a szerepek eloszlásánál, az érdekek szerephezjuttatásánál, az érdekek összeegyeztetésénél kell tapintattal és társadalom- 1 tudományi művészettel odahatni, hogy a mi táp'sadalmunkban a kiegyensúlyozódJás megtörténjék. (Dénes István: Szociálpolitikával! Zaj a szélsőbaloldalon. — Egy hang jobbfelől: Demagógiával! — Barthos Andor: Ezt jól megmondtad!) Nem mehetek el egyes jelenségek mellett, amelyeket itt a nemzetgyűlésen már többször láttam megismétlődni. Fájdalommal állapítom meg, hogy a magyar bíróság tekintélye ellen ismételten és Ismételten támadásokat intéznek. (Hebelt Ede : Még többet is fogunk !) Fájdalommal látom, hogy akadnak olyan emberek, akik ehhez is hozzá merészelnek nyúlni és emlékezzenek rá, t. képviselőtársaim, hogy először ez a támadók fejére fog visszahullni, mert ma nekem, holnap neked. Ez az elv sohase valósult meg annyira, mint épen ott, hogy kell lenni egy testületnek, a. bíróságnak, amelynek igazmondását sohasem szabad kétségbevonni. (Hebelt Ede : De csak az igazmondását, mert azt mindnyájunknak tiszteletben kell tartani. — Zaj. Elnök csenget.) T. képviselőtársam, ön mint jogász, nagyon jól tudja, hogy a társadalmi és gazdasági élet szabályai immár nem' olyanok, amelyek a mai életre szabottan tökéletesen megállnák a helyüket. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Hebelt Ede : A törvény törvény!) Szabó Sándor: Tisztelt képviselőtársaim nagyon jól tudja, mint jogász, hogy azokat normális gazdasági, társadalmi és szellemi életet élő emberek hozták, ma pedig kilendültek^ az emberek a gazdasági és szellemi élet terén és ezért üdvözlöm örömmel az igazságügyminister ur munkálkodását, aki korszerűvé akarja átalakítani a mi törvényeinket és egymásután jönnek az ő igazságügyi javaslatai... (Hebelt Ede: Majd, ha ! átalakították, akkor lehet beszélni!) Elnök: Hebelt Ede képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Szabó Sándor: ...amelyekben igyekszik ezeket a törvényeket a mai élet testéhez szabni. (Rupert Rezső: Igen, a mai abszolutizmushoz!) Azért volt a római jogélet tökéletes, azért fejlődött -olyan nagyszerűen, mert a prétorok ediktumaikban hivatalbalépéskor mindig alkalmazv.ák a jog parancsait, mindig azoknak a viszonyoknak, melyek abban az évtizedben vagy abban az évszázadban léteztek, megielelőleg igyekeztek azokat szabályozni. (Dénes István: Arról beszéljen, miért bukott meg a római birodalom!) T. képviselőtársam, a római birodalom bukásának egyik oka az is volt, hogy igen sok olyan ember hirdette az igéket, mint ön, és azok az igék ásták alá jórészt a római birodalmat. (Derültség a jobboldalon. — Dénes István: A Gracchusok többet használtak a római birodalomnak, mint a prétorok!) Ezeket a korszerű törvényeket igyekeznünk kell a társadalmi érdekképviseletek, a politikai világnézletek figyelembevételével alkalmazni. Hiszen régen érezte azt már mindenki, hogy azok a törvények nem elégségesek a jelenlegi társadalmi és gazdasági élet szabályozására. Ellenzéki oldalról is nagyon sokan érezték ezt és adtak ennek hangot. Mi igyekszünk azokat szabályozni legjobb tudásunk szerint és ebben a munkában igen tisztelt képviselőtársaim fogják képviselni azt a felfogást, melyet vallanak, mi pedig a szélső kivánalmak között állunk, és ameddig tudnak, morzsolnak minket, mint két malomkő közé szorult anyagot. Ha mi erősek Kiáradunk, akkor nem fognak önök összecsapni, mert ha önök összecsapnának, a szélső oldalakon ülő t. képviselőtársaim, annak robbanás volna a folyománya. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Dénes István: Melyik a másik szélső malomkő? — Hebelt Ede: Héjjas Iván!) Az egyik malomkő a szélsőbal, a másik malomkő a szélsőjobb. — Dénes István: Kik azok? Tudni akarjuk, melyik a másik malomkő!) Engem mindig bizonyos megnyugvás tölt el, amikor a legfőbb bíróság előtt megjelenni szerencsém van, (Rupert Rezső: Senki sem bántja, ne hizelegjen neki!) mert ha ezek esetleg egyes Ítéleteikben meg is tévednek, ott van a jogorvoslat útja, azt azonban senki nem állithatja, hogy a legfelsőbb bíróságot, mely jogvédő hivatásánál fogva sokszor jogalkotó tényező is, f kicsinyes pártszempontok, pártérdekek vezetnék. És egy legyen a fontos: az, hogy mi annak a bíróságnak a kezébe preciz, acélosan pengő törvényeket adjunk és akkor a bíróságok mindig tudni fogják pontosan, hogyan Ítéljenek. Mint már az előbb mondtam, az élet bizonyos kérdésekben meghaladta a tezíabályozottságot és ezeket a kérdéseket újra kell szabályoznunk. Helyénvalók ezért az igazságügy minister urnák az igazságügy reformját célzó javaslatai. Az elmúlt évtizedek munkája Magyarország életében a lázasan lüktető munka ideje volt. A magyar értelmiség óriási léptekkel haladt