Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-223
À nemzetgyűlés 223, ülése 1924. évi január hó 16-án, szerdán, 197 geink, amelyeket a mezőgazdaság iparosítása körül ki kell használnunk. Visszatérve Oroszország példájára, abban a sötét Oroszországban, Ukrajnában, amely — mondhatni — Európának a Középeurópa felé tendáló részén fekszik, annyi cukorgyár volt, hogy el tudta látni nem csak egész Oroszországot, hanem még Németországba, ebbe az ipari országba is szállított cukrot; szállított cukrot Perzsiába és Indiába is. A mezőgazdaságot iparosították, úgyszólván minden nagyobb birtoknak mesrvolt a maga cukorgyára — persze a nagybirtokokat nem magyarországi mértékkel kell mérni, hanem még nagyobb mértékkel. És íme, arra mutatok ra, hogy a mezőgazdaság iparosításával, cukorgyáraknak, szeszgyáraknak felállításával, a búzának ipari feldolgozásával óriási lehetőségek vannak arra, hogy Magyarországot gazdaságilag megerősítsük és versenyképessé tegyük. Rá akarok mutatni itt egy körülményre, amely Magyarországon még iparilag nincs kellőképen értékelve, a kisüst kérdésére. Bocsánatot kérek, én a kisüstről még sohasem beszéltem a képviselőházban. (Zaj!) de rá kell mutatnom arra a körülményre, hogy be van igazolva az, hogy ha azt a takarmánymennyiséget, amelyet a szálastakarmányban szegény Alföldön felétetnek, kifőznék szesznek és a szeszt ipari célokra, gépek hajtására, tüzelésre, világításra stb. a technikának igénybevételével kellőképen felhasználnák, nem veszitenénk semmit az erőtakarmánynak ható erejében, ellenben megnyernők az ipar céliára alkalmas szeszt. Ezért megfontolásra ajánlom az állattenyésztés és az ipar fellendítése érdekében, hogy nem lenne-e alkalmas erre lehetőséget teremteni, mert ezáltal sok benzint, petróleumot tudnánk megtakaritani, melyeket tudvalevőleg mind külföldről kell behozni. A mezőgazdaság iparosítása, az állattenyésztés fellenditése érdekében rendkívüli fontossággal bir ennek a kérdésnek gyakorlati megvalósítása ; hiszem és remélem, hogy kellő formában felvetve, a kormány is igyekszik ennek módját találni. (Barthos Andor: Okos beszéd! — Lakó Imre: A szeszmérő gép a legfontosat b !) Konklúzióm az Oroszországot érintőleg elmondott szavaimhoz az, hogy itt van az idő, amikor a világ néppi versenyeznek, hogy ki hasítson ki nagyobb részt Oroszország talpraállitásából. Be hell kapcsolódnia ebbe a magyar iparnak is, különösen a magyar gépiparnak (Zaj a szélsőbaloldalon.), mert hiszen ha üzletről van szó, akkor sem a szovjetkormány, sem a konzervatív angol kormány nem néz olyan pontosan arra, hogy tulajdonképen kivel fogja azt az üzletet megkötni. Mi, akik demokratikus pondolatot szögeztünk le, szintén megengedhetjük magunknak, hogy érdeklődjünk aziránt, milyen szerepet tudnánk betölteni annak a hatalmas és lerontott gazdasági életű Oroszországnak talpraállitásánál, mert hiszen ha a népek versenyében mi nem fogunk szerepet kérni magunknak, akkor rólunk megfeledkeznek, és akkor még közelebb jutunk a megsemmisüléshez. (Ugron Gábor: Először magunkat állítsuk talpra! — Propper Sándor: A bolsevista Oroszországot akarják talpraállitani? — Zaj a jobboldalon.) T. képviselőtársam ép olyan jol tudja mint én, hogy ott gazdasági tekintetben sokat változtak a viszonyok s ott a magántulajdonnak ma már egészen más a jelentősége, mint amikor olyan mohón kapták a kérdéseket, s tudja a képviselő ur azt is, hogy a kereskedelmi szerződéseknek, a kötelmi jognak, a magánjognak és az örökjognak ott most már egészen más a megvilágítása. Rájöttünk arra, hogy nem eszik a levest olyan forrón, mint ahogy főzik. (Propper Sándor: Önnek igaza van, de a gondolatot végig kell vinni !) T. képviselőtársam, addig visszük a gondolatot, ameddig a nemzet érdeke megköveteli. Az egyik azt gondoljp, boírv odáig lehet menni, a másik azt, hoyy még addier sem. Ebben megint annak a gondolatnak kell az irányadónak lennie, hogy mit követel a nemzet egyetemes érdeke. (TJgy van ! Ugy van ! jobbfelől) T. Nemzetgyűlés! Nagyon sokat beszélnek itt a konszolidációról. Ez a szó, hogy konszolidáció, idegen szó, és legkönnyebb az idegen szavakkal visszaélni. (Rupert Rezső: Igaz, hogy a kormánypártnak idegen!) A mi oldalunkon igyekezet van arra, hogy a konszolidáció megtörténjék, de kevesebbet ^beszélünk róla, mint ott. Azt látom, hogy fajvédő, liberális, radikális, szélsőliberális és azután szocialista t. képviselőtársaim is, (Rupert Rezső: Mennyi idegen szó!) ezzel a szóval, mint egy revolverrel igyekeznek bizonyos apró kérdésekben a kormánypártot sarokba szorítani. Higyjék meg nekem t. képviselőtársaim, hogy őszintén törekszünk a konszolidációra, és csak arra törekszünk. (Rupert Rezső : A Dob-utcai bombarobbantás !) Méltóztassék egy kis objektiv összehasonlítást tenni egy helyzetképen, akár — mondjuk — a mai napot véve alapul, hogy ezelőtt két-három esztendővel mi volt a helyzet ? S akkor meg kell állapitanunk, hogy ugy a gazdasági-, mint a szellemi konszolidáció tekintetében — én ugyanis a békés gazdasági társadalmi- és szellemi állapotra való áttérést tartom konszolidációnak — tagadhatatlanul nagy különbség van a régebbi és a mostani állapot között, mégpedig az u. n. konszolidáció érdekében és javára! (Ugron Gábor: Elsősorban az agyvelőket kellene konszolidálni! —. Dénes István: A nagybankok korona-spekulációja bizonyítja ezt!) Elnök: Dénes István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Szabó Sándor: A nagybankok ugv jelentkeznek, mint a nagyvaoronok megtestesítői és képviselői. Amikor erről a kérdésről pár szót akarok mondani, ugy találom, hogy a nemzeti vagyon elosztódásánál, jövedelmezőségénél és a jövedelem elosztásánál a szerepek a vagyonok kézbentartása szerint vannak kiosztva s leszögezni kivánom, hogy a vagyonok, —• akár ipari érdekeltségben, akár földben legyenek, — nemcsak jogokat adnak az embernek, hanem bizonyos kötelezettség is jár velük. Nem akartam ezt a témát elkerülni. Hivatkoztam arra, hogy Magyarország védelme és kultúrája évezredek óta a földbe volt alapítva. A donációkkal bizonyos kötelezettségek jártak s ezeket a kötelezettségeket most, az általános teherviselés behozatalával az állampolgárok ezrei vállalták magukra. Akor, amidőn a nemzeti jövedelem elosztásának részletei az egyes vagyonos emberek kezében vannak, az ő vagyonuk jövedelmeztetése és annak a jövedelemnek hováforditási joga által, akkor ismételten hangsúlyozni kell, hno-v ezeknek a vagyonoknak ilyen válságos időkben, mint nemzeti energiaforrásoknak és tartalékoknak sorompóba kell lénuiök és vnesa k°U tenniö lr * helvzef javítására kötelességüket. (Ugy van ! Ugy van ! jobb felől.) Azt mondtam beszédem bevezető részében, hogy a magyar nemzet a munka eszközére van utalva, nem pedig a fegyver eszközére, az ő jövendőjének kiharcolásánál. Itt bátor vagyok rámutatni egy gondolat T, a. Mindenki arról beszél és arról szól, hogy dolgozni és dolgozni kell. Hogy a dologra rákapassuk az embereket és a spekuláció helyett
