Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-223

194 A nemzetgyűlés 223. ülése 192* az ellenzéknek is jelen lenni az üléseken és nem tudnám megállapítani, hogy a jelenlétekben az arányszám az ellenzék javára mutatkozik-e. Igenis, egyformán kötelességünk jelen lenni. Nem akarok ebből semmi következtetést levonni, csak leszögezem azt, hogy mindannyiunknak egyformán jelen kell lennünk és egyformán kivenni részünket az alkotó munkából. (Helyeslés jobbfelöl. — Dénes István: Ebben igaza van!) Rá kell mutatnom különösen az egyik igen t. ellenzéki képvisolő ur magatartására, aki legutóbbi indemnitási beszédében szinte rőfszámra jelezte, hogy ennyi rőf volt az ellenzéki beszéd, ennyi rőf volt a kormánpárti beszéd. Meg kell mondanom és le kell szögeznem, hogy az a t. képviselő uraz egyik bizottságban, amelynek nem is volt tagja, megengedte magának azt, hogy 9 órakor kérte beszédének elhalasztását, mert kilátásba helyezte, hogy másfél órát akar ott is beszélni. (Nagy Ernő: Eszes ember! — Rubinek István: Nem te voltál !) Nem vagyok abban a helyzetben, hogy rőfszámra megmérjem az ő képviselői beszédeit, csak itt a nyilvánosság előtt rá kell mutatnom az ilyen beállítások komolyságára és jelentőségére, (Ugy van! .jobbfelöl. Felkiáltásoka szélsőbaloldalon : Ki volt az f) Igen jól ismerik t. képviselőtársaim, nézzenek utána a naplókban, meg fogják találni. Az indemnitás vitájában több szónok leszögezte, — különösen az ellenzék részéről jegyeztem meg magamnak — hogy az indemnitási vita most már túlhaladott álláspont. Igen, ugy van, t. Nemzetgyűlés, és vannak, akik azt a konzekvenciát vonták le, hogy tulajdonképen ez most már nem is a bizalom vagy bizalmatlanság kérdése. Itt most már az indemnitás körüli kérdések nagyon kis szerepet játszanak, ebbe a vitába most már nagy kérdések kapcsolódtak be: az egész politikai helyzet megbeszélése, megtanáeskozása, megvitatása. (Dénes István : Azért indemnitás!) És vannak kérdések, amelyek eddig főtengelyei voltak az indemnitási vitának, mint pl. a földreform, amelyre nézve örömmel állapítom meg, hogy most már ez a kérdés egyelőre nem képezi a tengelyét ennek a vitának. Igaz, hogy most már mindenki kiadta a mérgét a földreformnovella általános vitájánál. (Dénes István: Reméljük, hogy jön a novella! Azt várjuk!) Örömmel állapítom meg ezt, de egyúttal hozzáfűzöm, hogy minden valószínűség szerint talán már bele is untak. (Dénes István: Nagyon téved a képviselő ur! Várjuk a novellát!) Ezt a kérdést is a nemzet érdekének szem előtt tartásával igyekszik megoldani majd a nemzetgyűlés és benne az egységespárt is. (Dénes István: Reméljük, nem fogják elkonfiskálni a novellát!) Sok kritikával illették az egységespárt magatartását. Azt mondották, hogy az egységespárt nem kisgazda, hogy az egységespárt nem keresztény; mások azt mondották, hogy az egységespárt . ébredő. Voltak olyanok is, akik azt mondották, hogy az egységespárt munkapárt, reakciós, vannak , olyanok is, akik túlságosan liberálisnak tartják. (Esztergályos János: Minden, csak nem jó!) Igen t. Nemzetgyűlés és mélyen tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, az egysógespárt olyan, amilyen szemüvegen keresztül azt nézik. Amint mondottam, az egységespártnak fel kell karolnia és fel akarja karolni a nemzet minden társadalmi rétegének érdekképviseletét, igyekszik összeegyeztetni az érdekeket. Hiszen az érdekképviseletek soha a magyar állam életében ugy kijegecesedve és szembeállítva nem voltak, mint épen napjainkban^ és mondhatnám azt, hogy elégnek kellene lenni már a különféle szervezkedésekből, hiszen ezek viszik egymással szembe a nemzet erőit" (Dénes István : Csak egységespárti szervezkedés \. évi január hó 16-án, szerdán. legyen!) Most igenis minden érdekképviseletnek le kell mondania bizonyos százalékban az ő elveiről, az ő felfogásáról, amelyet a dolgok megítélésében fentart és igyekeznie kell az érdekek eldöntésénél közös nevezőre jönni. Ez az egységespártnak a célja. Ez az oka annak, hogy az egységespárt magatartása nem elégíti ki a pártfrakciókat és párttöredékeket, nem találják meg benne száz százalékban a maguk céljai megvalósítására irányuló törekvést. Mi, igenis, ugy vagyunk ezzel a kérdéssel, hogy az egységespártnak olyan a felfogása, amilyen képviselők vannak benne. Azt hozzák fel ellene, hogy ma tulaj donképen nincs is pártprogrammja. Igenis, nekünk van pártprogrammunk, és ez a nemzet jövőjének kiépítése a lehetőségek politikája szerint. (Ugy van! jobbfelöl.) Nem követhetjük mi kimondottan egyes felekezetnek, osztálynak vagy pártoknak politikai programmját, mint egyedül üdvözítő politikai hitvallást. Hiszen ha mi ezt tennők, akkor nem volnánk a nemzet igazi képviselői. Az tűnik ki az idáig elhangzott, különösen ellenzéki beszédekből, minta a kormánypárt és a kormány valami jobbat nem tudna elképzelni a mai helyzetnél. Hát, igen t. képviselőtársaim, én megállapítom, hogy mi is szeretnők, ha márólholnapra, vagy mához egy esztendőre legalább már jelentékenyen, igen sokkal jobb helyzetet tudnánk felmutatni és élni. {Ugy van! jobbfelöl.) Sajnos azonban, ha ahhoz is idő kell, amíg lerombolnak valami hatalmas, felépített szervezetet, még több idő kell ahhoz, hogy azt felépítsék. Amennyi ideig a láz emelkedése tartott, legalábbis annyi idő kell ahhoz, hogy a láz lecsillapodjék. (Kuna P. András: Még fokozzák a lázat!) Ez az ország, amely meg van csonkítva, minden csonkján egy-egy vérző sebtől vérzik. Ez elég ahhoz, hogy beigazoltnak vegyük, hogy ez a nemzet egész testében, egész életében vérszegénnyé lett, elgyengült és mostani erejével nem alkalmas olyan hatalmas, nagy gondolatok megvalósítására. amelyek — igazán el lehet mondani — sokszor ellenzéki oldalról is egészséges formában vettetnek fel. Sort kell azonban tartanunk, mert a hajón is azt a léket igyekeznek betömni legelőször, amelyen a legjobban bugyborékol a víz befelé. A mi megítélésünk szerint az egységespárt mindig azt a léket akarja a nemzet hajóján betömni még saját javainak, saját népszerűségének feláldozásával is, amely a legjobban veszélyezteti a hajó létét. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Állami életünk ugy szellemi, mint gazdasági vonatkozásban beteg. A betegség nem mai keletű, s a betegségnek okait mindenki másban és másban, de sohasem önmagában keresi. A helyzetet mindenki igyekszik javítani s mindenki mástól kívánja, hogy javítsa a helyzetet, ahelyett, hogy először önmagát javítaná és önmaga kezdené a javitást. Nem mondhatja el senki közülünk, hogy nem követett el hibát. Ez a mai helyzet mindnyájunknak abból a magatartásából származik, hogy nem követtünk el mindent abban a pillanatban, amikor az talán módunkban lett volna, arra, hogy ne jussunk idáig. Ez a magyar nép és magyar nemzet sohasem volt annyira helyzetének, jövendőjének, életének ura, mint a forradalom első napjaiban, 1918 november és december havában. Akkor ez a nemzet nem mutatkozott elég nagynak ahhoz, hogy kezébe jutott sorsát kellőképen irányítsa. Annak idején egyetlenegy módszer volt, amellyel e nemzet jövendőjét büszkén, mint múltjához illik, biztosíthatta volna: fegyverrel a kezében megállani a határokon. A fegyvert azonban felcserélte a kapanyéllel, felcserélte munka eszközével abból a gondolatból kiindulva, hogy azzal fogja jövendőjét birtosltani. (Kuna P. András : Nemzetközi alapon !) Az a fel-