Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-222

À nemzetgyűlés 222. ülése 1924 akkor, amikor ott tartja és állandóan fizeti az ő igazi szakembereit is. Nem tudom mire valók azok az épitészmérnökök, ha nem ezek ügyelnek fel az építkezésre. A diósgyőri vasgyárnak megvannak a saját kőművesei, asztalosai, lakatosai, mázolói, mindenféle iparosai, akik szükségesek az építkezéshez, ottvannak az épitészmérnökök is, hát miért kell ezt mégis igy csinálni csak azért, hogy itt bizonyos emberek, akik az utóbbi időben érdemeket szereztek demagógiájukkal — nevezetesen arról van szó, aki a háromszínű nemzeti zászló cserbenhagyásával dicsekedett a kommün napjaiban, most pedig .. . Elnök : Ezek az inszinuáeiók sértők ; kérem a képviselő urat, hogy olyan egyéneket, akik itt nem védekezhetnek, ne méltóztassék megnevezni. Reismger Ferenc: Azért nem neveztem meg, hogy ne sértsek. Ebben a lehetetlen, csapnivalóan rossz, szinte a büntetendő cselekmény tényálladékát kimerítő gazdálkodási eljárásban látom okát annak, hogy Magyarország legnagyobb közüzemei ilyen kevés, három millió koronás nyereséggel dolgoznak. Ez a gazdálkodás nevetség tárgya. Ezen minden szakember nagyokat nevet, ós hogy egy igen illetékes egyén felfogására hivatkozzam. Szterényi volt kereskedelemügyi minister ur is megbélyegezte ezt az állami béklyókban folytatott gazdálkodást. De ne tessék azt gondolni, hogy ebben az állami üzemben, amelyben olyan könnyelműen gazdálkodnak a közvagyonnal, talán egyáltalán nem használják ki a konjunktúrát a szerencsétlen robotoló vasgyári munkásokkal szemben sem. Amikor ott egy munkás bemegy az üzemvezetőhöz valami anyagvételezésre, — hogy az ő nyelvükön fejezzem ki magamat, a gyárban ugyanis az a rendszer, hogy a gyári alkalmazottak pénzért kaphatnak bizonyos anyagokat, ha szükségük van rá — és vételezni akar valami ilyen szükségleti cikket, akkor számtalan esetben megtörténik, hogy egyes művezető urak kihúzzák az iróasztalflókot és először megnézik a listát, hogy kire szavazott az illető. Akik Herrmann képviselő úrra szavaztak, azok kapnak anyagot, akik pedig Kruppa Rezsőre szavaztak, azokat irgalmatlanul, könyörtelenül elküldik. (Zaj a jobboldalon. — Kuna P. András: Ez csak feltevés, de nem bizonyítható.) Nem feltevés ez képviselő ur, ne tessék ezt mondani, mert ezt bizonyítani tudom. Ez a rendszer a gyárban. Nagyon szívesen igazolom, ha tetszik parancsolni a tanuk százaival és okmányszerűen is, hogy ez a diósgyőri vasgyárban igenis megtörténik. Azonkívül itt felmutatom a diósgyőri munkások fizetési bárcáját, 1923. május, június, július havából: 34.000, 12.000, 97.000, 27.000 korona: ilyen csekély havi keresetük volt 255 óráért. Itt van egy fizetési jegyzék 255 óráról; 27.058 korona volt ennek a munkásasszonynak keresete. Itt van egy férfi keresete 1923 áprilisában 974717 korona stb. Ha már ezekben az állami üzemekben elkótyavetyélik a közvagyont, legalább az a megnyugvása volna meg az embernek, hogy azok a magyar munkások, akik véleményem szerint első helyen hasznos tagjai az országnak, nem haladnak az anyagi pusztulás felé. A diósgyőri vasgyárban azonban a munkások között hihetetlen nagy a nyomorúság. A magyar kormány ahelyett, hogy elmegy külföldre és veszélyes pénzügyi manipulációba bocsátkozik anélkül, hogy tudnók, mit akar a pénzzel és honnan akarja — amint előbb mondtam, talán a munkások bőrén — bevasalni a kölcsön terheit, okosabban tette volna, ha szétnézett volna itthon és a kezében levő üzemek és birtokok segítségével szanálta volna az államháztarL évi január hó 15-én, keddefi-. Ï8Ô tás bajait. Egyéb okos intézkedéseket is meg kellett volna tennie önmagától, külföldi kölcsön nélkül is. Meg kellett volna tennie mindazt, amit a külföldi kölcsönnel kapcsolatban úgyis meg kell tennie. Eret kell magán vágnia és (Zsirkay János: A valorizálatlan kölcsön se kutya!) a dédelgetett alakulatokat le kell szerelnie. Épen azért mert ennek a gazdálkodásnak nem lehetek hangtalan támogatója, a következő határozati javaslatot terjesztem be (olvassa): »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a Máv. és az állami vasüzemek gazdálkodását tekintettel a folyton növekvő deficitre, sürgősen vizsgáltassa felül és a vizsgálat eredményéről a nemzetgyűlésnek tegyen jelentést.« Azért tartom szükségesnek ezt a határozati javaslatot, mert ha ennek > kapcsán a kormány jelentést tenne, akkor módjában volna a nemzetgyűlésnek ezt tárgyalni és a mélyére tekinteni annak a beteg gazdasági rendszernek, amelyet a kormány inaugurál. (Kuna P. András: Tessék már befejezni!) Befejezem, András bátyám, szivesen, a maga kérése nélkül is (Derültség. — Kuna P. András: Soká, jutunk a novellához ! — Vanczák János: Még az egységespárton sincsenek vele készen !) Azt hiszem, a nemzetgyűlésnek egyes tagjai emlékeznek arra, hogy a közelmúltban szóvátettem itt a miskolci kir. katbolikus gimnázium igazgatójának ténykedéseit, azokat a dolgokat, amelyek a miskolci kir. katholikus gimnáziumban állandóan és még ma is fenforognak. Akkor egész tárgyilagos beszédben kértem a vallás- ós közoktatásügyi minister urat, hogy indítson vizsgálatot annak az igazgatónak ügyében, akit törvényszéki tárgyaláson lopással vádolták meg, vizsgáltassa ki az ügyet, és viszont komoly, erőteljes vizsgálattal akadályozza meg azoknak a tanároknak üldöztetését, akik ebben az ügyben állampolgári kötelességükhöz hi ven vallottak. A nemzetgyűlés szine előtt nem kaptam választ a kultusztminister úrtól, de ülésen kívül egy kormánypárti képviselőtársam jelenlétében a kultusminister ur azt az Ígéretet tette, hogy november havában a létszámcsökkentési javaslattal kapcsolatban kiküldi vizsgálóbiztosát és megfogja vizsgáltatni a miskolci kir. kath. gimnáziumnak szennyesét. Ez azonban még a mai napig sem történt meg, s azok a tanárok, akik felfogásom szerint és az ő meggyőződésük szerint is teljesen ártatlanok, a mai napig is rettegésben élnek, hogy mikor fog a Damokles-kardja fejükre sújtani. Nem is lehet kívánni, hogy bizalommal legyek az iránt a kormányzati rendszer iránt, ahol igy tartják be az adott szót. Én ígéretet kaptam a kormány egy tagjától, sőt az ígéretet azzal is megtoldották, hogy bennünket is ki fognak hallgatni. (Rothenstein Mór : ígérni tudnak! — Zaj jobbfelől.) Ez mind nem történt meg. Hát ebben az országban már a ministeri szó sem szentség I Ahhoz is szó férhet ! Ez már nem is politika, hanem a köztisztesség kérdése. (Zaj.) Egy intézet vezetőjéről elhangzik az a vád, hogy lopott, s az intézet főnöke és ennek az országnak legfőbb hivatalnoka, akinek ügykörébe az a tisztviselő be van osztva, kivizsgálatlanul hagyja ezt a dolgot. Felfogásom szerint ez már több annál, hogy uralmon lévő politikusok mit csinálnak, mit nem csinálnak-, (Kováts-Nagy Sándor: Mende-mondákra nem lehet adni ! — Zaj.) itt nem arról van szó, hogy ez ellenzékieskedés-e vagy nem, mert ez már a köztisztesség kérdése — bocsánat a kifejezésért. T. Nemzetgyűlés! El akarok mondani még egy dolgot. (Kováts-Nagy Sándor: Már félnyolc van 0 Még több dolgot fogok elmondani. Úgysem