Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-222
190 A nemzetgyűlés 222. ülése 1924. évi január hó 15-én, kedden. beszélhet más szónok; ez az idő már az enyém. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a tárgyalásra szánt időből még csak öt pere van hátra. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Reisinger Ferenc: Igyekszem befejezni. Egy alkalommal a nemzetgyűlés folyosóján volt szerencsém beszélgetést folytatni Nagy Emil igazságügyminister úrral. Bn kifogás tárgyává tettem azt, hogy a kormány mindenben folytonosan bolsevizmust lát és hogy velünk is minden módon törvényeket akar faragtatni a kitörendő bolsevizmusnak elszoritására és nem tudom, mire. Én azt mondtam: kegyelmes uram, ez már igazán túltengő dolog; miért van szükség ezekre az intézkedésekre, még most is. állandóan, hiszen itt már eszébe sincs senkinek bolsevizmust csinálni ! Erre a minister ur azt mondta: kérlek alásan, a közvélemény még állandóan rettegésben van ettől a gondolattól és szinte követeli, hogy folytonosan intézkedések történjenek, amelyek az esetleges kirobbanásokat meggátolják. (Lendvai István: Majd az Alföldi Brigád segit!) Ugy van, ez az Alföldi Brigád fogia eldönteni az ország sorsát, de nem a bolsevizmu&ét. (Zaj.) Az országot fogja koldusbotra juttatni az Alföldi Brigád és társai, ha sokáig fognak kalózkodni az országban. A bolsevizmus ettől a nyomorult hadtól, amely a bolsevizmus idején gyáva nyúlként lapult meg, annyiszor törhet ki, ahányszor neki jól esik. (Zaj.) Ez a szemét nép nem fogja megakadályozni a bolsevizmus kitörését, ezt garantálom. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék parlamenti kifejezéseket használni. (Rothenstein Mór: Csak az Alföldi Brigádról van szó! — Zaj jobbfelöl.) Reisinger Ferenc: Igyekszem tárgyilagos és parlamentáris lenni, de — bocsánatot kérek — bombavetőkkel és fosztogatókkal szemben nagyon nehéz parlamentáris kifejezéseket használni. Akkor egyet-mást tudomására hoztam az igazságügyminister urnák s igyekeztem őt meggyőzni arról, hogy ez az egész félelem ugy a minister ur, mint a kormány, a túloldal s az egész u. n. közvélemény részéről teljesen alaptalan. (Kováts-Nagy Sándor: Nem is félünk!), túlhajtott, felcsigázott és erőszakolt. Annak illusztrálására, hogy hogyan történik a közvéleménynek felpaprikázása és a bolsevizmussal való ijesztgetése, egy végtelenül kimagasló példa van kezemben. (Kuna P. András: A Népszava!) Kérem, képviselő ur, ha azt méltóztatik akarni, hogy ne gorombáskodjam, akkor ne tessék velem izetlenkedni, mert én ugy visszavágok a t. képviselő urnák, hogy_ megharagszik érte. (Pikler Emil: Kuna bácsi, jó lesz vigyázni! — Putnoky Sándor: De gorombáskodni sem szabad! — Zaj.) Azt a tendenciát, ami a kérdésben A^olt, megértettem, méltóztassék elhinni. A Miskolcon megjelenő kurzus-sajtó, a »Magyar Jövő« egy példánya van a kezemben, amely egész oldalon, négy hasábon keresztül foglalkozik egy kérdéssel, s öklömnyi betűkkel irja a következőket (olvassa): »A lopott dollárral pénzelt kommunisták megostromoltak egy csendőrjárőrt Ujhután. Súlyos sebesültje van az összeütközésnek.« Ugylátszik tehát, rendes összeütközés volt; az Oroszországból, vagy Amerikából pénzelt kommunisták felfegyverkezve összeütköztek, — hogyan lehet máskép összeütközni, hacsak a fejüket nem ütötték össze?« (Derültség és zaj,) »Miskolcon is helyi szervezetet létesített a bécsi magyar kommunista párt. Folyik a nyomozás a sémita bécsi kommunista szervezkedés ügyében.« Különböző alcímek is vannak még. »Tódor rendőrtanácsos nyilatkozata a miskolci kommunista összeesküvésről. Véres összeütközés az ujhutai kommunisták és egy csendőrjárőr között.« Rémes dolgok vannak itt elmondva, t. képviselőtársaim. Ennek az egy oldalon leirt ijesztgetésnek lényege, magva semmi több, mint amit maga az ujhutai biró elmondott, aki hozzám jött és tanuk jelenlétében elmondta, hogy semmi egyéb nem történt, mint hogy 1923 július 2-án délután 4 és 6 óra között a szövetkezetbeli korcsmában 5—6 ember várakozott az egyik erdőmérnökre, aki odarendelte őket, hogy az állami erdőből való fuvarozási költségekre az erdőfőmérnök úrral megállapodjanak. A másik szobában borozgatott a jegyző ur és a tisztelendő ur. Közben megérkezett egy csendőrjárőr. Hogy mi történt, nem tudni. Az emberek eljöttek a korcsmából és hazamentek. Utánuk ment a kisbiró és két testvért a hat ember közül visszahívott; idősb Hegedűs Lajost és öccsét. Amikor azután az emberek bementek a községházára, akkor az idősebb Hegedüst behivták, a fiatalabbat kint hagyták. Ugy látszik, hogy bent ütni kezdték, mert id. Hegedűs jajgatni kezdett és segitségért kiáltott az öccséhez, hogy jaj Sándor, ütnek. Erre ugy látszik — ezek a biró által elmondott tények és feltételezések — hogy az öccse menteni akarván bátyját a csendőrök által való elveréstől, behajította egy kővel a községháza ablakát. Eközben a csendőrök kiugrottak, id. Hegedűs kiszaladt, a csendőrök utána mentek, utána lőttek, lelőtték és a földön fetrengő, lelőtt emberbe még külön bele is szúrtak. Élet és halál között vívódott, most ugy tudom, hogy az ember megmenekült. Hallottam, hogy volt künn valami katonai vizsgálat, amely megállapította a csendőrfegyver jogos használatát, azonban t. Nemzetgyűlés és t. igazságügyminister ur, nekem az a felfogásom, hogy az ilyen rémhírterjesztők inkább megérdemelnék, ha a közvéleménye ilyen bűnös könnyelműséggel, ilyen ostoba, légből kapott hírrel, egy egyszerű esendői-brutalitás következtében igy ijesztgetik, azután a kormányzó hatalmat arra késztetik... (Lendvai István: Ugy látszik, eltanulták a hazudozást a Népszavától! — Vanczák János: A Néptől!) Elnök: A tanácskozásra szánt idő lejárt. Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét, befejezni. Reisinger Ferenc: Azonnal befejezem. Az ilyen eljárással szemben azt mondanám az igazságügyminister urnák, hogy nem megtorló- és óvóintézkedéseket tennék, hanem lecsukatnám az ilyen ipséket, akik itt oktalanul ijesztgetik a közvéleményt, és mintegy kiprovokálnak olyan törvény Ttervezeteket, mint aminőt az e fajta sajttakaró közlemények nyomán, ugy látszik, az igazságügyminister ur is terveztet. (Kováts-Nagy Sándor: Helyes, minden oldalon!) Megkell még mondanom azt, hogy erre a magas szinvonalu sajtóra a miskolci m. kir. államrendőrség 110 példányban előfizetett. Honnan vette rá a pénzt, nem tudom, azonban ezt az ottani lapok is nyíltan tárgyalták és ez megcáfolatlan maradt mind mostanáig. Az idő előrehaladottságára való tekintettel nagyon rövidre fogom már mondanivalómat, azonban nem hallgathatom el azt, hogy ennek a lehetetlen, szinte már mániává fajult bolsevizmus elleni védekezésnek milyen tünetei mutatkoznak. Itt van, meg is van irva egy helyi lapban. Egy miskolci zsidó ügyvéd (Kováts-Nagy Sándor: Akkor félt, szegény!) a ny r áron a miskolci népkertben négyszemközti beszélgetést folytatott és elitélően nyilatkozott a numerus claususról. (Lendvai István: Én is elitélem, mert a numerus nullus álláspontján vagyok.) December havában internálási eljárás indult meg ez ellen az ügyvéd ellen; állítólag akkor kihallgatta egy detektív, ós
