Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-222

168 A nemzetgyűlés 222. ülése 19k lálnia arra, hogy szakképzett iparosok, szakférfiak vezessék a felállítandó iparostanoncotthonokat. Budapesten decentralizálva kellene ilyen otthonokat felállítani az egyes ipari negyedekben. Például, ahol a vasipar fejlődött ki, ott a vasipari tanoncok részére, ahol a faipar fejlődőit ki, ott a faipari tanoncok részére kellene iparostanonc-otthonokat felállítani, ahol pedig sok a kisiparos, ott magának a kisiparosságnak a részére kellene ilyen otthonokat felállitani. Ezek mind részletkérdések és azt hiszem, nem volnék elég objektiv, ha ezekkel a részletkérdésekkel foglalkoznám itt a nemzetgyűlésen, mert hiszen azoknak megoldása egy külön bizottság feladata volna. Eövid beszédem befejezéséül csak azt kívánom még felhozni, hogy szent meggyőződésem, hogy nem követek el helytelen lépést, amikor a nemzetgyűlés inditványkönyvébe bejegyzett indítványomat határozati javaslat formájában terjesztem a nemzetgyűlés elé az iparostanoncképzés tárgyában. Nem helytelen ez azért, mert az indemnitási vita még sokáig elhuzódhatik, közvetlenül utána a földbirtokreform-novella és a külföldi kölcsön ügyének tárgyalása szintén, ki tudja, mennyi időt vesz még igénybe, úgyhogy ennek az igen fontos és szerintem messze jövőre kiható kérdésnek tárgyalásra kitűzése csak egy későbbi időpontban történhetnék meg. Itt, a Házban igen sok szó hangzott már el minden oldalról, ha nem is az iparostanonckérdésben, hanem az iparosok kérdésében, de az egész kérdést elintézték 5 pere alatt, csak ugy felületeiken keresztülsikiloitak rajta. Én azt mondom, hogy az indemnitási vitában elmondott felszólalások határozati javaslatok benyújtása nélkül csak a pusztába kiáltott szavak, amelyek csak politikai célokat szolgálnak, de eredményre nem vezetnek. Kiváló férfiak, mint például gróf Appoiivi Albert sürgette az ipar fellendítésének a szükségességét és maga a ministerelnök ur és a kereskedelemügyi minister ur is szükségét érezte annak, hogy a magyar ipar fejlesztését az ország érdekében álló legfontosabb tényezőnek jelentsék ki. Énen azért, mert ugy látom, hogy a nemzetgyűlésben, ép ugy mint a kormányban, megvan az elszánt akarat arra, hogy ebben a kérdésben egv jelentőségteljes lénést tegyen, én határozati javaslatomat tovább nem indokolom. ß azt elő fo"-om terieszteni, kérve a nemzetevülést. bogv méltóztassék azt elfoeradni. (Halljuk! Halljuk! a balközéven. Olvassa): »Jelenise ki a nemzetevülés, hogv aziparostanonckémést uey az orszáe-, mint a. maoryar ipar jövője, valamint maerának az ioarossáfrnak \és munkásságnak érdekében közérdekűnek és fontosnak tartja. Miért is utasítsa a kereskedelmi kormányzatot arra, hogy: 1. az 1922:XIT. te keretén belül hasson oda, hop'v az elgyengült kézmüvesioar mellett a gyáripar mennél szélesebb keretek között vegye ki a részét a tanoncok képzésében; 2. a tanoncok helves pápaválasztásunk megkönnyítésére hivatott tq-nácsadó (pálvamutatól szervezetet építsen fokról-fokra a feuforsró lehetősé

srek figyelembevételével; 3. gondoskodjék a kereskedelmi kormány arról, hogy az uj ipartörvénynek azok a rendelkezései, amelyek a tanoncképzés helyes gyakorlati megszervezése, irányítása, ellenőrzése céljából szükségesek, végre is hajtassanak; 4. az uj tanoncotthonok létesitése érdekében ugy a nagyipar, mint a társadalom áldozatkész'é. évi január hó 15-én, kedden. ségének lehető igénybevételével tegye meg a célravezető rendelkezéseket; 5. utasitsa a nemzetgyűlés a kereskedelmi kormányzatot, hogy a lehetőség keretén belül különleges minta- és tanműhelyek létesítésének előmozditása, tanoncok által elkészített szakmunkák kiállítása és jutalmazása, tanoncképzésben érdemeket szerzett iparosok és vállalkozások jutalmazása, illetve kitüntetése kiváló előmenetelt tanúsító tanoncoknak továbbképzés céljából ösztöndijakban való részesítése utján igyekezzék a tanoncképzést eredményessé tenni.« Az indemnitási törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Csík József jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés ! Homonnay képviselőtársam az iparostanoncképzés szükségességét hangoztatta és hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon, határozati javaslatot is terjesztett elő, amely az iparastanoncképzés elősegítését célozná az esetben, ha az megvalósulhatna. Jól tudom, hogy erre a javaslatra a kormány részéről mi lesz, a felelet. Meg vagyok róla győződve — bár Homonnay képviselőtársam nem ebben a hitben él, —• hogy ha határozati javaslatot terjesztett is elő, ha bejegyezte is ilyen irányú indítványát, ha nagyon szépen meg is indokolta most álláspontját az iparostanoncképzés szükségességéről, ezt a kérdést ezzel a kormányzattal szemben nem vitte előbbre egy lépéssel sem. Tudom, hogy azt fogják kijelenteni erre a javaslatra is: nincs pénz, nincs anyagi fedezet, ennélfogva nem lehet ezt megvalósítani, tessék megcsinálni az érdekelt feleknek, mint ahogy a mezőgazdasági szociálpolitikai alkotások tekintetében mindig csak azt a választ kaptuk és fogjuk is kapni ennek a kormányzatnak részéről, hogy kellő fedezet híján —- nem tudják megvalósítani. T. Nemzetgyűlés! Ezek után rátérek az indemnitással kapcsolatban a kormánnyal szemben való álláspontom kifejtésére. Azt hiszem, szükségtelen mondanom, hogy" mi a kormánnyal szemben bizalmatlansággal viseltetünk (Baticz Gyula: Joggal!) és természetesen ebből a szempontból kezeljük az egész indemnitási kérdést is. Bizalmatlanok yagyunk a kormány általános politikájával, bizalmatlanok vagyunk a kormány pénzügyi politikájával szemben. Nem bizunk a kormányban a tekintetben, hogy ez egészséges konszolidációt tudjon létrehozni és ki tudja az országot vezetni ebből az útvesztőből. Ezt a felfogásomat majd beszédem folyamán meg is indokolom és az indemnitást ebből a szempontból bírálom és kritizálom. T. Nemzetgyűlés! Hogyan viseltethetnénk a kormány iránt bizalommal, amikor hosszú időn keresztül nem tájékoztatnak bennünket a pénzügyi kérdésekről? Hogyan legyünk a kormány iránt bizalommal, amikor zárszámadás és költségvetés nélkül kormányoznak? Hogyan lehessünk a kormány iránt bizalommal akkor, amikor fogalmunk sincs arról, hogy a befolyt adókat hova, milyen célokra fordítják? Csak néha-néha pattannak ki és mutatkoznak jelenségek, amelyek azt bizonyítják és igazolják, hogy az adózók által befizetett keserves filléreket illegális célokra fordítják. (Varsányi Gábor: Ez se igaz! Bizonyítsa! Ne vádaskodjék! — Baticz Gyula: Brigádok fentartására! — Varsányi Gábor: Ez a ronda szo-