Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-222

Á nemzetgyűlés 222. ülése 1924. évi január hó 15-én, kedden. 169 ciális szokás, ronda gyanúsítás! — Dénes István: Adjanak zárszámadást — Varsányi Gábor: Bizonyítsa be! Nem idevaló! Nem tisztességes beszéd! — Baticz Gyula: Hivatalos jelentés!) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Szeder Ferenc: Ha én azt a hivatalos jelentési, amelyet t. képviselőtársam nem tudom, olvasott-a vagy nem, nem olvastam volna, akkor ezt a kijelentést nem tettem volna meg. De mikor a belügyminister ur hivatalos jelentésben számol be arról, amit éveken kérészül mindig tagadtak itt, hogy illegális szervek alakultak és tartattak fenn 1923 októberéig, tehát addig, mig a brigád kinevezési parancs megjelent. (Varsányi Gábor: Ez a maga észjárásához, hazafiságához való! Azokra nagy szükség volt! Azok megtették kötelességüket!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Varsányi Gábor képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Szeder Ferenc: Igen t. Nemzetgyűlés! Mélyen fájlalom, hogy akkor, amikor minduntalan felvetettem a kérdést a közmunkák megindítása iránt, amikor felvetettem a kérdést a szociálpolitikai intézmények megalkotása iránt, mindig azt a választ kaptam, hogy nincs pénz, sőt, amikor kaptunk egy költségvetést, amely tájékoztatott bennünket, hogy körülbelül hogyan állunk az ország bévé eleivel és kiadásaival, (Baticz Gyula: Amelyért nem vállalt felelősséget a pénzügyminister!) kellett tapasztalnunk, hogy még a költségvetés keretében is a szociálpolitikai intézmények alkotását a legkevésbbé veszik figyelembe; (Dénes István: Pedig ettől függ az ország jövője!) de ugyanakkor lótenyésztési célokra közel egy milliárdot állítottak be a. költségvetésbe. (Dénes István: Ez csak nem szociálpolitika!) Nagyra ériékelem a nemesitett. lovakat s értékelem azokat a gyönyörű szén állatokat, de méa'is talán nagyobbra értékelném azt, ba a mezőgazdasági munkások tömegeit szociálpolitikai téren alátámasztanák, ba törődnének a. mezőgazdasági munkások egészségügyi és munkaviszonyaival, s ha azt látnám. hos"v a költségvetésben az állam kiadási tételei között fordított viszony áll fenn e tekintetben ha azt látnám, hogy a vereenylovakra körű]belül 20 millió koronát költenek akkor, amikor a szociálpolitikai kiadási tételek közel egy milliárrlnt foglalnak le. (Fafcok T-«in«: Névleg van ué"o"ondo7Ó 'Hiva/al, de a működéséről nem tud pprikí semmit!) Ha valakit kellemetlenül érintett az az intézkedés, hogy a földreformnovellát a tárgyalás közepette levették a napirendről és helyette az indemnitás javaslatát tűzték ki és tárgyaltatták a nemzetgyűléssel, minket mindenesetre kino«»n 'érintett. Mi kritizáljuk, bíráljuk a^ novellát azért, hogy egészségesebbé és jobbá tegyük: A mi felfogásunk a földbirtokpolitikai kérdésekben közismert és amikor a novellát kritizáljuk és bíráljuk, ugy csak a mi felfogásunkat akarjuk a tárgyalások során a javaslatba belevinni. Nem az a szándék vezetett minket, hogy az időt kihúzzuk, hanem az, hogy a javaslatot nagyatádi Szabó István intencióinak megfelelően jobbá tegyük. (Batitz Gyula: A régi intencióinak!) Hiszen ő jelentette ki a nemzetgyűlésen, hogy ő sincs vele megelégedve, ő jelentette ki azt, hogy ennél jobb javaslatot akart. Mi segíteni akarunk neki abban, hogy ez a javaslat jobb és az ő intencióinak megfelelőbb legyen, hogy ez a javaslat valójában segítsen előbbrevinni a földkérdés megoldását. Mindenütt az egész országban azt látjuk, hogy a földreform kérdésében valóságos amerikázás folyik, az igényjogosultaknak százait fosztják meg indokolatlanul különféle bizottságok a jogosultságuktól és nincs aki felelősségre vonható volna ezekért a törvénytelen intézkedésekért. Hogy csak egy példát emiitsek, legutóbb Szentesen mintegy kilencszázat rostáltak ki az igényjogosultak sorából anélkül, hogy megokolták volna, miért történik ez. Egyszerűen csak érdemetleneknek minősítették őket, minden megokolás nélkül, dacára annak, hogy nagyon sokan vannak közöttük, akik a harctéren becsületesen megállották helyüket, sőt a nemzeti hadseregben is szolgálatot teljesítettek, a forradalmi mozgalmakkal kapcsolatosan pedig semminemű tevékenységet nem fejtettek ki. De mivel sokalták az igénylőket, egyszerűen kitörültek a névsorból egy csomót. Olyan vérlázító igazságtalanságok

% a törvény szellemével ellenkező tények történnek ezen a téren, hogy egyszer már ideje volna, bármilyen módon is, segíteni rajtuk. (Kuna P. András: Azért van a Földbirtokrendező Bíróság! Felebbezni kell oda!) A körülöttünk lévő uj államokban egészen másképen kezelik a földreform kérdését. Előttem van egy kimutatás, amely szerint Romániában mintegy ötmillió hektár területet osztottak fel a földreformtörvények alapján ugyanakkor, amikor nálunk, a tipikus nagybirtok hazájában, 200.000 holdat sem tesz ki az a. terület, amelyet a Földbirtokrendező Biróság a földrendező eljárás során igénybe vett és kiosztott az érdekelteknek. (Maday Gyula: Románia magyar birtokokat osztott szét!) Kínosan érinett bennünket az a másik tény is, hogy a Petőfi emlékét megörökítő törvényjavaslatot nem szavazhattuk meg a nemzetgyűlésen lelkesedéssel (Maday Gyula: Sajnos, ezt önök akadályozták meg!) és elmulasztotta a nemzetgyűlés Petőfi emléke iránt azt a kötelességét, hogy Petőfi Sándor emlékét törvényhozási utón is megörökítse. (Maday Gyula: Ez az önök bűne! — Batitz Gyula: Cenzúra nélkül!) Petőfi Sándor értéke egy cséppel sem kisebb a magyar nép szivében amiatt, hogy a kérdéses törvényjavaslatot nem szavaztuk meg. De megmondom igen t. képviselőtársamnak, mi akadályozta meg azt, hogy a törvényjavaslat idekerüljön. Az akadályozta meg, hogy mi tudjuk, hogy Petőfi nemcsak azt a verset irta, amit önök is szeretnek, hogy »Kimentem én a konyhába, rágyújtottam a pipámra«, hanem azt is irta, hogy »Dicsőséges nagyurak, hát hogy vagytok, viszket-e ugy egy kicsit a nyakatok?« Ezt megírta Petőfi Sándor, (Kuna P. András: A demokrata uraknak), sőt azt is megírta, hogy »respublica, szabadság gyermeke« és megirt ehhez hasonló destruktív gondolatokat is. Ez nem tetszett önöknek. Mi azt akartuk, hogy Petőfit teljes egészében iktassuk törvénybe. Ezzel szemben önök azt akarták, hogy a szolgabíró, mint eddig, ezután is vígan válogathasson Petőfi versei közt és tetszése szerint cenzúrázhassa. Ezért nem akarták idehozni a törvényjavaslatot, hogy ezt a kellemetlenséget ne kelljen lény elniök, hogy Petőfit nem teljes egészében szerethessük itt is. (Maday Gyula: Ünneprontás lett volna! — Kuna P. András: Mindenki olvashatna!) Én ennek ellenére is azt mondom, hogy Petőfi a magyar nép gyermeke volt, Pe23*