Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-222

A nemzetgyűlés 222. ülése 1924. iparnak érdekeit és a jövőben biztosítva lesz az iparnak szakmunkásszükséglete, szakmunkás­létszáma. Olyan szociális intézményről van szó, amely az első megfontolásra megérdemli, hogy ugy az állam, mint az ipar részéről támogatás­ban részesüljön és megérdemli azt is, hogy a szervezett szakmunkások is teljes erejükből, teljes erkölcsi támogatásban részesítsék. Ebben a kérdésben annak a nagy politikai eltávolo­dásnak, amelyet az imént is láttunk és annak már olyan gyakran megismétlődött áldatlan személyeskedésnek meg kell szűnnie, ebben a kérdésben pártkülönbség nélkül össze kell fogni, mert ez nemcsak a munkásságnak és az iparnak érdeke, hanem érdeke az egész ország­nak. (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) Az általam sürgetet iparostanonc-interná­tusban ezeknek az ifjaknak testi és lelki szük­ségleteiről megfelelően lehet gondoskodni. A műhelyekben a fizikai szakmunkát sajátítják el, az internátusokban pedig elméletileg képez­hetik tovább magukat, ellentétben a mai hely­zettel. Mert mit látunkl Ma igen sok tanonc­munkás nem mehet el az iskolájába, részben azért, mert talán igen nagy részének nincs meg a megfelelő ruházata. De nem mennek el azért sem — és ezt igen súlyos hibának tartom, — mert az ifjaknak nem jelentéktelen része meg van fertőzve, mert erkölcsileg nem részesült olyan nevelésben, mint amilyen nevelésben a mai viszonyok között különösen részesíteni kel­lene ezeket a szegény serdülő ifjakat. Az er­kölcsi nevelés nem másodrendű kérdés és ezt biztosítja ezeknek az interna tus oknak felállí­tása. Ezeket az ifjakat mes- kell óvni az elzüllés veszedelmétől, de nem mellékes emellett a köz­egészségügyi érdek sem. Mert rendesen beren­dezett és vezetett internátusokban könnyű fel­adat lesz minél teljesebben eleget tenni az egészségügyi követelményeknek is. Annyira vitán felülinek s közérdekűnek tar­tom ezt a kérdést, hogy elvi nézeteltérésre nem is számitok. Számolok azonban a gyakorlati ne­hézségekkel. Ha sikerül egyöntetűen megállapí­tanunk, hogy ezekre az iparostaiionciskolákra, ezekre az internátusokra szükségünk van, és ha sikerül megállapítanunk azt, hogy ez az állam­nak ép ugy, mint a munkásságnak és az inar­nak egyformán érdeke, akkor már csak azokkal a gyakorlati nehézségekkel kell foglalkozni, amelyek előtt állunk. Állapítsuk meg, hogy elsősorban a kormánynak kell áldozatokat hoz­nia, de áldozatokat kell hoznia az iparosságnak is, különösen a nagyiparnak. Az országnak ér­deke, hogy az ipar feutarfassék, érdeke az is, hogy vissza ne fejlődjék, de továbbmegyek, ér­deke az is, hogy ez az ipar feilődőképes legyen. Ha az inar visszafejlődik, akkor csökken az ipar adózóképessége, a behozatal nagvobbodik, a behozatali szükségletek mindinkább foko­zódni fognak, végeredményben uedig szegé­nyedni fog az ország. Az ipari érdekeltségek­nek, akik nemcsak a jelent, hanem a jövőt is tekintik, saiát jól felfogott érdekükben gondos­kodniuk kell arról, hogy kellő számú szakkép­zett iparos álljon rendelkezésre. Kell, hogy a nagyipar elősegitse annak az ifjúságnak boldo­gulását, amelynek tagjai a jövőben az ő ter­melő munkásai lesznek. Az ipari érdekeltség az áldozatokból bizo­nyosan ki fogja venni a mar"*v részét és nem zárkózik el az áldozatkészségtől még akkor sem, ha annak ellenértékét nem ma, vagy hol­nap, hanem talán később fogja látni. Kétség­telen ugyanis, hogy az azokban a tanoncinter­nátusokban felnevelt iparosok, akiket nemcsak szakszerüleg képeznek ki a műhelyekben, ha­NAPLÓ XIX. évi január hó 15-én, kedden. 167 nem akikre erkölcsileg is gondot fordit az ál­lam, ez az ijumunká&ság kellő fizetés mellett nem fogja elhagyni azt az iparágat, azt a fog­lalkoztatási helyet, ahol szakképzettségének el­sajátítására az illető iparvállalat módot, alkal­mat adott neki, hanem továbbra is lelkiisme­retes szakmunkása marad az illető annak a vállalatnak. Az ipartörvény legfontosabb ren­delkezései azok, amelyek biztosítani vannak hivatva azt, hogy a tanoncképzés teljes szak­szerűséggel történjék. A rendelkezéseknek egész sora van az ipartörvényben; igy például a tanoncoknak szakbavágó munkával kell fog­lalkozniuk, a munkaadó kötelessége a tanoncok ellenőrzése, megállapítja továbbá az ipartör­vény a tanoncidő és a tanonciskola időtarta­mát és hátránnyal sújtja ugy az iparostanon­cokat, mint az iparosokat, akik munkájukat el nem végzik, illetőleg tanoncaik felett fel­ügyeletet nem gyakorolnak. Igen, igen helye sen alkottatott meg az ipartörvény, büszkesé­gére válik az akkori kereskedelemügyi minis térnek, (Csilléry András: Nincs végrehajtva!) büszkeségére válhatik magának az iparnak és az országnak; ennek az ipartörvénynek külö­nösen a tanoncképzésre vonatkozó szakaszait sürgősen végre kell hajtani. (Ugy van, ugy van! a középen.) Az ipartörvény végrehajtásá­val igen nagy lépést teszünk előre. Nagyon jól tudjuk, hogy az ipartörvény megalkotása miatt az illető minister urak sok-sok támadásnak voltak kitéve, nagyon jól tudjuk, hogy milyen sok oldalról támadták és támadják még ma is, de le kell szögeznünk, hogy, ha a kormányzat kihasználja az ipartörvényben lefektetett lehe­tőségeket, az ipar olyan hatalmas lépést tesz előre és annyira fejlődni fog, hogy ezt az or­szágnak minden egyes polgára meg fogja érezni. Én nem gondolok arra, hogy ezeket az Iparostanoiic-Otthonokat máról-holnapra fel lehetne állitani; tudóin, hogy a mai súlyos gazdasági viszonyok mellett milyen nehéz az Íparostanonc-Otthonok felállítása, de ha az ál­lam nincs is abban a helyzetben, hogy tucat­számra állithasson fel ilyeneket, az ipartör­vény keretén belül módja van reá, hogy meg­szerezze a nagyipar támogatását ezen céljának elérésére, A kormányzat ugyanis a nagyipar­nak olyan bénéket tud nyújtani, hogy hiszem, hogy készséggel rendelkezésére fog állani az államnak és meghozza azokat az áldozatokat, melyeknek meghozatala saját érdeke is. Ennek morális előnyét is látom és azt hiszem, nem túlzott optimizmus részemről, ha még mindig bizom az emberi jobbérzésben, mert ugy látom hogy ha a kormány ezt a kérdést felkarolja és kellő számú iparostanonc-otthonokat létesit, ez a munkaadókat és a munkásokat is közelebb fogja hozni egymáshoz és ennek folytán a munkaadó és a munkás jobban meg fogja egymást érteni. Ugy gondolom, hogy az emii­tett intézményeket elsősorban Budapesten és a nagyobb vidéki városokban kellene létesíteni, Budapesten kivül Debrecenben, Szeeeden, Mis­kolcon, Győrött, Szombathelyen. Sátoraljaúj­helyen. Ezek volnának azok a vidéki városok, ahol idővel létesíteni kell ezeket az internátu­sokat. Nagyon jól tudom, hogy a mai nehéz gazdasági helyzet nem engedi meg, hogy eze­ket az in ter nátu sokat máról-holnapra felépít­hessük, de még a mai gazdasági helyzet is megengedi azt, hogy a fennálló törvény alap­ján fokról-fokra kiépitsük ezeket a szervezete­ket. Ha ma szakképzett iparosok alkalmazta­tása, azoknak kellő dotálása nehézségekbe is ütközik, a kormánynak mégis módot kell ta­dó

Next

/
Thumbnails
Contents