Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-218

A nemzetgyűlés 218. ülése 1924. évi január hó 8-án, kedden, 11 ilyenekből került volna ki, akkor nem lennének szegény ruténok, akkor nem lenne Trianon és akkor nem lenne alkalma önöknek ahoz, hogy az az ilyen második sirbatételhez tapsoljanak, amint megtették ezt ma a ministerelnök ur személyével szemben. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ne azt mondják, hogy szegény ruténok, hanem szegény Magyarország, azt kell mondani. (Kováts Nagy Sándor : Hogy kinövöd magad !) Azt mondják és hegyen-völgyön át hirdetik Bethlen hivei, hogy Bethlen és csak Bethlen tudja megmenteni Magyarországot. Feltéve, hogy mondásuk jóhiszeműségen alapszik, tévednek, roppant nagyot tévednek t. túloldal ! (Kováts Nagy Sándor : Ki az, aki megmenti? Ki az a másik?) Azt mondják, hogy Bethlen alatt az ország helyzete lényegesen javult. (Kováts Nagy Sándor : Ezt csak nem tagadja?) Elismerem, hogy annyira-amennyire javult, tényleg nem ott vagyunk, ahol három évvel ezelőtt voltunk, azonban méltóztassék, t. túloldal, elképzelni, hol lennénk akkor, ha igazi államférfiú állana az ország élén és ha önök helyett nem oly többség kormányozná az országot ! Mindaddig, amig gróf Bethlen áll ennek az országnak az élén és önök képviselik a többséget, addig itt javulásra kilátás nem lehet. (Lendvai István : Ha kabinetváltozás lesz, majd megvárjuk !) Ez a javulás olyan, mint mikor a fiatal egészséges test a kontár orvos mellett is legyűri a betegséget és meggyógyul a beteg, de az orvos érdemén kivül és talán hamarább meggyógyulna, ha a kontár orvos nem volna. Ilyen kontár orvos Magyarországon gróf Bethlen István (Rassay Károly : Barorrorvos és kontárorvos !) és hiszem és vallom, hogy el fog jönni az az idő, el fog jönni hamarább, rrint önök gondolják, hogy egy igazi, hozzáértő orvos veszi át ennek az országnak a vezetését, aki majd segíteni fog az országon. (Kováts-Nagy Sándor : Ki az ?) Meg vagyok róla győződve, hogy ameddig önök és Bethlen lesznek a gyógyitók, ez az állapot nem következik el, de hiszem az Istent, hogy eljön majd az az igazi orvos, az az igazi államférfiú, aki meggyógyitja azt. De különös egy eirber is, t. többség, ez az önök vezére. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelől.) Amikor odakünn Parisban a kölcsönről, illetve saját hatalmának meghosszabbításáról tárgyal, Habsburg-ellenes, idehaza pedig, felvéve igazi köntösét, Habsburg-párti, legitimista. (Zaj a jobboldalon.) Idehaza üldözi a szocialistákat, odakünn pedig ölelkezik a szocialista vezérekkel és tósztokat mond tiszteletükre. (Kováts-Nagy Sándor : Ez a politika ! — Klárik Ferenc : Ott más világ van i) Hogy mikre alapítom én feltevésemet, azt a t. Nemzetgyűlés engedelmével röviden el fogom mondani. (Halljuk ! Halljuk !) Először is a kölcsönről emlékezem meg. A ministerelnök ur egy év óta a kölcsönt tette a politikai élet tengelyévé ; a kölcsön az, mely állandóan foglalkoztatja, ahhoz kötötte exisztenciáját és számtalanszor hangoztatta, hogy a kölcsön nélkül lehetetlen Magyarországot lábraállitani. Ô* maga háromszor járt külföldön, háromszor járta végig Európát, és ezzel kapcsolatban a pénzügyi szakembereknek egész raja lepte el a külföldi szállókat. Hogy mibe kerül ez a sok külföldi házalás, bajos volna megmondani, de ha egyszer kiszámítják, hogy menynyit tesznek ki a kölcsön kiadásai, meg lehet majd állapítani, hogy alighanem nagyobb lesz a kölcsönre fordított kiadás, mint a kölcsön. (Felkiáltások a jobboldalon: Nono! — Horváth Zoltán : Egészen bizonyos !) De ez csak a kisebb része a bajnak. A nagyobb baj az, hogy a kölcsönt olyan feltételekhez kötötték, — amint az imént a ministerelnök ur kijelentette — amelyek egyszerűen tönkre fogják tenni Magyarországot. Ugy kezelte a ministerelnök ur az egész kölcsönügyet, mintha az egészen privát ügye volna, mintha ahhoz másnak semmi köze nem volna. (Kováts-Nagy Sándor : Azért referált a Háznak !) Egy álló esztendeig csak a kölcsön atmoszférájáról hallottunk ; azt hallottuk, hogy a kölcsön kilátásai most javultak, most rosszabbodtak, most hidegebb, most melegebb a kölcsön atmoszférája, mig végre azt láttuk, hog}^ a kölcsön atmoszférája egészen befagyott. (Ügy van ! Ugy van ! a balés a szélsöbaíoldalon.) a külpolitika atmoszférája pedig megmelegedett. Nem tudom, hányszor fog még a ministerelnök ur külföldre utazni, nem tudom, hányszor fog még külföldi szállókban meghálni, (Derültség.) azt azonban egészen határozottan állithatom, hogy mentől többször kimegy, annál kisebbek lesznek a kölcsön kilátásai és utoljára annyira befagy a kölcsön atmoszférája, hogy nagyító üveggel kell keresni egy kis használható kölcsönt. Ezzel szebben a kormánylapok azt mondják, hogy kevesebbet kaptunk ugyan, mint amenvnyire eredetileg kilátásunk volt, (Drozdy Győző : De kevesebbet is kell visszafizetni S) de hogy ennyit is kaptunk, az is Bethlen ministerelnök ur érdeme

v (Urbanics Kálmán : Melyik újság irja ezt ?) Én megfordítva látom a helyzetet, mert nem az függ össze a ministerelnök ur személyével, amit nem értünk el, hanem az, hogy csak ilyen keveset értünk el és meggyőződésem, hogvha olyan politikus ment volna ki tárgyalni a külföldre, akiben ott hisznek, akinek az őszinteségéről a külföld p^eg van győződve (Felkiáltcisok a jobboldalon : Ki lenne az ?), akkor nem 250 milliós, de 500 milliós kölcsönt kapnánk, a mainál sokkal kedvezőbb feltételek mellett. Ha megvolna a külföld győződve arról, hogy nem. fegyverkezéssel, királypuccsokkal és bombamerényletekkel van telítve a magyar levegő, akkor bíznának bennünk és sokkal kedvezőbb kölcsönt tudnánk elérni. Annak, hogy a külföld higvjen bennünk, csak egy útja van : az őszinte, becsületes, egyenes, nemes demokrácia. A bizalom hiányzott a külföld részéről a ministerelnök ur személye iránt és a bizalom hiánya miatt szabtak részünkre il}?en súlyos feltételeket. Igenis, komoly adataink vannak arra nézve, hogyha minden fegyverkezéstől mentesen, az igazi demokrácia útjára léptünk volna, kedvezőbb kölcsönfeltételeket kaptunk volna, kereskedelmi szerződésekéi tudtunk volna kötni és utat is kaptunk volna kereskedelmünk részére a tengerhez. Tudomásunk van arról is, hogyha az igazi demokrácia volna az ur Magyarországon, az elszakított részek magyarlakta vidékét is visszacsatolták volna már, vagy legalább is kilátás volna rá, mindaddig azonban, mig a ministerelnök ur áll a kormány rúdja mellett, ezt el nem érhetjük. Olvasunk az újságokban a franeja-cseh szerződésről is, Ez határozottan a Habsburg-ural-