Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-221

154 A nemzetgyűlés 221. ülése 1924 rich képviselőtársam alludált, hogy nem lesz kölcsön. Egyébként vannak a magyar közéletnek vezető politikusai, akik szintén abban a nézetben vannak, hogy mivel a ministerelnök ur azt mondotta, hogy sohasem menne bele olyan kölcsön be, amely Magyarországnak politikai gúzsbakötését jelenti, épen ezért fel kell készülnünk arra, hogy olyan gazdasági Programm létesülhessen, — és ez a jelenlegi kormánynak sürgős kötelessége — hogy amenynyiben a kölcsön kérdése nem dől el Magyarország javára, abban a pillanatban a gazdasági életet saját erőnkből vagy más utón szanáló uj Programm léphessen életbe, amely, felfogásom szerint, integráló része kell, hogy legyen annak a programmnak, amelyet a ministerelnök ur most a népszövetséggel karöltve akar végrehajtani. Ez az a probléma, amely körül forog a politikai élet az év elején, s amely bennünket már ma is azzal a komorsággal foglalkoztat, amely komolysággal foglalkozni szoktunk mindazokkal a kérdésekkel, amelyek nem a ma politikáját érdeklik, hanem a nemzet jövőjének alapjait vetik meg. Már az a körülmény, hogy elsőizben külföldről jönnek be a hirek, nem pedig a hivatalos ap~ parátus adja ezeket tudomására a politikusoknak és a magyar közéletnek s a közvéleményt nem a magyar apparátus informálja, hanem nekünk először prágai és párisi hirek alapján kell minden egyes kérdésnél véleményt alkotnunk, engem nem hoz abba a helyzetbe, hogy teljes bizalommal nézhessem e kérdések őszinteségét, illetőleg a tárgyalások irányitását. A ministerelnök ur a pénzügyi bizottság előtt nyilatkozott a kölcsön kérdésében, igen röviden, azt mondván, hogy annak idején — és ezt a nemzetgyűlésen is ismételte — erről a kérdésről, még szó lesz, s majd a nemzetgyűlés határozhat ebben a kérdésben. Mégis azt állitom, hogy a jegyzőkönyv egész anyagát áttanulmányozva, az az impresszióm, hogy itt már félig-meddig kész dologgal állunk szemben, amelyhez a nemzetgyűlésnek, ha akarja, ha nem, a ratifikálást meg kell adnia. Az is elszomorit engem, hogy — tekintet nélkül arra, hogy egyes képviselőtársaim milyen nézetet vallanak, belső lelkiismeretüket meghallgatva, — ebben a fontos kérdésben — tisztára kormánypárti és ellenzéki szempontok érvényesülnek e kérdés tárgyalásánál. Azt hiszem, hogy az 1918-iki eseményeknek az volt a legnagyobb hibája, hogy az akkori pártok nem vonták le a helyzetadta kötelességeiket. Nem arról van szó, hogy egy elkezdett utón ós tárgyaláson valaki, aki á-t mondott, minden körülmények között mondjon b-ét is. Ha azt látja, hogy az a b rossz a nemzet szempontjából, vissza kell jönni és őszintén be kell vallani a hibás elhatározásokat. Nem kell minden körülmények között valakinek tekintélyét felhasználni arra, hogy egy többséget, amelynek nincs alkalma részletesen foglalkozni ezzel a kérdéssel, amelynek mentalitása sem az, hogy egy kérdéshez — mondjuk — ellenzéki szempontból hozzászóljon és ezért sokszor abba a hibába esik, hogy nem tárgyilagos, hogy nem a lelkiismerete szavára hallgat, hanem inkább külső- és belső pártpolitikai szempontok érvényesülnek. Ep azért szükséges — és én felhivom a ministerelnök urnák helyettesét — hogy mindenkinek adjon módot ahhoz, hogy ezt a kérdést alaposan tanulmányozhassa. Nyomassák ki francia és magyar nyelven az egész anyagot kronologikus sorrendben, hogy ne történjék meg az, amit ma délelőtt láttunk, hogy Friedrich Istvánt felületes beszéde közben közbeszólásokkal zavarták, pedig ő alaposan áttanulmányozta a Nóp. évi január hó 11-én, pénteken. szövetség pénzügyi bizottságának az egyik lapban megjelent jelentését. Meggyőződtem róla, hogy a Magyar Távirati Irodának tudósításait az után osztották ki az egységes párt tagjai között, miután Friedrich Istvánnak nyilatkozata elhangzott. Én a jegyzőkönyvek alapján — és felszólalásomnak ez a konkrét célja — arra a meggyőződésre jutottam, hogy a magyar függetlenségnek, a magyar szuverenitásnak gondolata, az önálló intézkedéseknek lehetősége ezen jegyzőkönyvnek ratifikálásával megszűnik s megszüuik a magyar nemzet politikai jogainak gyakorlása. T. Nemzetgyűlési Az a meggyőződésem, hogy a magyar nemzet soha súlyosabb feltételeket nem fogadott el, mert ezeket a feltételeket nézetem szerint súlyosabbnak kell minősiteni, mint a trianoni békeszerződésnek feltételeit. (Ügy van a balközépen.) Azt tartom már egyszeri átolvasás után is. de többször is átolvastam és azt látom ... Elnök A képviselő ur a napirendhez kivan hozzászólani. Ne méltóztassék tehát egy egészen uj témát felhozni, hanem méltóztassék a speciális címnél maradva az elnöki napirendi javaslathoz szólani: Gömbös Gyula: T. Nemzetgyűlés! Nem élek vissza sokáig a t Nemzetgyűlés türelmével, csak meg akarom okolni, hogy miért kell sürgősen letárgyalni az indemnitást, a földreformnovellát s a függő kérdéseket. (Bessenyey Zénó: Miattunk egy óra alatt is le lehet tárgyalni. — Zaj.) Azért, mert mindig a kormány az, amely az ellenzékkel szemben bizonyos időpontban, amikor ez alkalmasnak látszik, azt a kifogást emeli, hogy mi vagyunk az okai annak, hogy összetorlódnak a témák, és ránk akarja háritani a felelősséget (Szomjas Gusztáv: Az autó-javaslatot is megobstruálták. — Zaj. Elnök csenget.) Miután a kölcsön kérdése már ezen jegyzőkönyvek ismerete alapján is nézetem szerint igen súlyos következményekkel jár, kötelességet vélek teljesiteni, ha itt, a nemzetgyűlésen, anélkül, hogy nehézségeket akarnék okozni a tárgyaló ministerelnök urnák, felhivom a figyelmet azokra a nehézségekre és azokra a pontokra, melyeknek ki nem küszöbölése esetén én és barátaim nem volnánk hajlandók ehhez a kölcsönhöz hozzájárulni. Ezt azért is teszem, nehogy az a látszat keltessék, hogy a ministerelnök ur a nemzetgyűlés egyhangú felhatalmazása alapján tárgyal és olyan atmoszférát teremt, amelynek logikus következményeként a ratifikáció jelentkezik. Miután abban a nézetben vagyunk, hogy ezen az utón haladva a nemzet szuverenitását áldozzuk fel 250 millióért, amit nem szabad megtenni, épen ezért hangsúlyozni kivánjuk, hogy ezen az utón nem követhetjük a ministerelnököt, mert politikailag és gazdaságilag sértő módon kiskorusitja ez a szerződés a magyar törvényhozáson keresztül a nemzetet, és mert bizonyos fokig jogfeladást jelent. Az 1. számú jegyzőkönyvben újból ratifikálják Trianont, kikapcsolják alkotmányos jogaink szuverén gyakorlását, s ezek a jegyzőkönyvek politikai béklyókba verik a nemzetet, gazdasági fejlődésünk menetét károsan kiszolgáltatják a kisentente javára, a gazdasági rabszolgaság révén kultoránk kibontakozását megakasztják és végül elveszik mindazt, ami a jelen súlyos helyzetben önálló életet és magyar reménységet jelent. Minthogy ilyen súlyos aggodalmakat táplálok ezen kölcsönnel szemben, arra kérem a nemzetgyűlést, hogy haladéktalanul folytassa holnap az indemnitás tárgyalását, hogy amidőn az idő elkövetkezik, a napirenden más kérdés ne legyen, minta külföldi kölcsön kérdése, amely szerintem Magyarország létéről vagy nem létéről fog dönteni. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: Ki a következő szónok!