Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-221

A nemzetgyűlés 221. ülése 1924. Forgács Miklós jegyző: Héjj Imre! Héjj Imre: T. Nemzetgyűlés! Tudtommal Gömbös Gyula képviselőtársam a házszabályrevizió alapján áll s igen csodálom, hogy ő, aki ezt az elvet vallja, — most nem akarom azt a szót mondani, hogy — visszaél a házszabályokkal, mert hiszen én a jóhiszeműséget kétségbevonni nem akarom, nem tudja azt, hogy ez a felszólalása a házszabályok ellenére történt. (Gömbös Gyula: Abszolúte nem vagyok már kiskorú gyermek! Én megmondom nézetemet.) Bocsánatot kérek, én sem vagyok kiskorú s éppen ezért szintén megmondom a magam véleményét. (Derültség.) Gömbös Gyula felszólalásával az indemnitási vitába beletartozó beszédet mondott a külföldi kölcsönre vonatkozólag. (Ugy van! jobbfelől.) Nem akarok ennél a témánál tovább időzni, azért a dolog érdemére térek át. Azt hiszem, hogy, ha jól vettem ki Gömbös Gyula képviselőtársam szavaiból, kifogása a napirendi javaslat ellen, hogy a külföldi kölcsön olyan fontos és annyira a nemzet életébe vágó kérdés, — amit kétségbevonni épenséggel nem akarok, — hogy azért nem lehet ezzel a szombati és hétfői szünettel félbeszakitani a tárgyalásokat, hanem haladéktalanul folytatni kell azokat. Azt is mondotta a képviselőtársam, hogy egy sürgős programm megbeszélése végett karácsony előtt összehivták a pártok kiküldötteit s ennek ára voit a karácsonyi szünet. — Gömbös Gyula: Nem ezt mondtam!) Azonban az a sürgős programm nem valósult meg. Miután az exlexben most amúgy is nyakig benne vagyunk, miután nem lehetett a megegyezést létrehozni ós miután semmi reményünk sincs arra, hogy ezalatt a két nap alatt letárgyaljuk az indemnitásí, az ő általa is megkívánt sürgős elintézés nem fog bekövetkezni. Meg vagyok győződve, hogy ennek a pártnak minden tagja, annakellenére, hogy vannak közöttünk sokan olyanok, akik kenyerüket napi foglalkozásukban keresik meg, s ettől ezen vita folytán erre az egész napra el vannak ütve, — nem lehet privilégium a képviselőség azoknak, akiknek dolgozni nem szükséges — mégis meghoznák azt az áldozatot, hogy itt ülne ezen a két napon is, nem törődne saját dolgaival sem, ha ezalatt a két nap alatt elintéznők az indemnitást. Hiába méltatlankodik Lendvai István képviselőtársam, sokszor fontos az is, hogy annak a képviselőnek Jegyen meg a napi munkájának eredménye. (Lendvai István: Ezt épen önök mondják a kapitalisták!) Ezek — mondom — meghoznák azt az áldozatot, hogy itt ülnének, azonban miután semmi kilátás az indenmitás elintézésére, ezért hozzájárulok az elnöki napirendi javaslathoz. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Kivan ínég valaki szólani ? A ministerelnök urat helyettesítő népjóléti minister ur kivan szólani. Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Gömbös Gyula képviselő társam két dologról beszélt. Az egyikkel indokolta a másikat. Az egyik az volt, hogy nem kivan hozzájárulni az elnök ur napirendjéhez, hanem kéri, hogy a holnapi nappal folytassa a Ház tárgyalásait és ezt az egyiket azzal a másikkal próbálta megindokolni, hogy a nemzet ^ sorsában, életében valóban döntő fontosságú témának, a külföldi kölcsönnek megtárgyalása áll még a nemzetgyűlés előtt, mint nagy feladat. Azokra a gondolatokra, amelyeket Gömbös igen t. képviselőtársam kifejtett ennél a második pontnál, épen azért nem kivánok mint a ministerelnök ur helyettese válaszolni, mert hiszen neki magának sem volt alkalma ezeket évi január hó 11-én, pénteken. 155 a gondolatokat alaposan kifejezeni egy napirendi vita keretén belül, mert hiszen ezek a súlyos gondolatok, amelyeket szives volt megérinteni, szinte csak az ujja hegyével, valóban nem tartoznak széles alapon való kifejtés céljából ide a napirendi vita keretébe. (Ugy van ! jobbfelől.) Teljesen egyetértek abban igen t. Gömbös Gyula képviselőtársammal, hogy a nemzetgyűlés előtt áll még ez az óriási feladat. Legyen szabad azonban rámutatnom a ministerelnök ur helyett arra, hogy a ministerelnök ur egy dolgot nem kért és egy dolgot kért a nemzetgyűléstől. Amit nem kért, az az volt, hogy nem kért határozatot ebben az ügyben, sem bizalmi nyilatkozatot, (Ugy van! jobbfelől.) semmiféle határozatot ebben_ a dologban, amidőn előtéri esz tette az ő expozéját ezen tárgyra vonatkozóan, nem kért, sőt ezt ki is jelentette határozottan. Kért azonban valamit. Azt kérte a nemzetgyűléstől, hogy amikor majd arra kerül a sor. hogy a nemzetgyűlés elé terjesztetik teljes egészében a tárgyalások eredménye, akkor pártkülönbség nélkül, a hazafiságnak arra a szintájára felemelkedve, amelyet Gömbös Gyula igen t. képviselőtársam olyan szépen aposztrofált, pártkülönbség nélkül, antagonizmus nélkül, tisztán a haza, az ország és a nemzet javát szem előtt tartva, tárgyaljon és döntsön ez a nemzetgyűlés ebben a kérdésben. (Helyeslés jobbfelől.) Én valami aránytalanságot látok e két dolog között. Egy óriási nagy dologgal, a másodikkal próbált egy nagyon kis dolog mellett argumentálni, ezt bebizonyítani, akeeptábilissá tenni az igen t. képviselőtársam. Már pedig a régi dialektikában is benne van az, hogy qui nimis probat, nihil probat,... aki nagy erővel bizonyit, az semmit sem bizonyit, ugy hogy ezzel a rettentő nagy dologgal, amely valóban igen nagy dolog, neki nem sikerült bizonyítani ezt a kicsiséget t. L, hogy holnap és hétfőn ne legyen tárgyalás, (Derültség.) Azt hiszem, nem tévedek — és a világért se szeretném Gömbös igen t. képviselőtársamnak általam igazán nagyrabecsült hazafias érzését érinteni, — de azt hiszem, a nemzetgyűlésnek is az volt a benyomása, hogy ő felvonultatott egy rettentő nagy üteget egy kis veréb lelövésére. Én modo humano, emberi módon beszélek a napirendi javaslathoz, amidőn ezt mondom. Miről van szót Szombaton és hétfőn akarunk szünetet a Háztól. Azért kérjük, mert emberek vagyunk, mert keddtől egész idáig — most negyed kilenc van — fárasztó figyelemmel, napi nyolc órás üléseken szakadatlanul dolgozott ez a Ház. Emberek vagyunk. Az ember figyelme madár, amely tud ugyan reoülni, de végre mégis csak kifárad és kell neki pihennie. Legyünk szemben tekintettel mi, budapestiek, a mi vidéki képviselőtársainkra is, akik végre családjaikhoz is el akarnak menni. Ehhez idő kell, pláne a mostani közlekedési viszonyok között. Amig tehát egyrészt megnyugtathatom Gömbös t. képviselőtársamat, hogy teljesenegyetértünk vele abban, hogy ennek a nagy feladatnak megtárgyalásához á nemzetgyűlés erejére, teljes figyelmére, teljes objektivitására és hazaszeretetére van szükségünk. (Ugy van! jobbfelől.) Mégis azt kérem, méltóztassanak ettől ma eltekinteni — a kettő egymással olyan szoros kapcsolatban nincs — és az elnök ur napirendi javaslatát elfogadni. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől.) Elnök: A napirendi indítványhoz senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Gömbös Gyula képviselő urnák napirendi indítványa az elnök napirendi indítványával ellentétbe van, amennyiben ő nem kedden kívánja a legközelebbi ülést megtartani, hanem már holnap, a szombati napon. Felteszem a kérdést, hogy