Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-218
10 A nemzetgyűlés 218. ülése 1924. évi január hó 8-án, kedden. és állatok fajtáját, milliókat költenek erre, miért ne védenék az embert és közelebbről a magyar fajtát is. Mandom, helyesnek tartom a faj védelmet, ha szükség van rá. (Horváth Zoltán : Csakhogy nálunk a svábok védik a fajt !) Különösen helyesnek tartom ezt Magyarországnak mostani nyomorult helyzetében. Szerény véleményem szerint azonban nemcsak a magyar fajt, hanem mindegyik fajt kell védeni, a németet, tótot, rutént, sőt a zsidót is. (Zaj. — Meskó Zoltán : Az is faj?) Szükséges védeni ezeket szociális intézkedésekkel, (Rupert Rezső : Az adófizetők faját !) helyes földreformmal, progresszív adórendszerrel, és több egyébbel, amit itt elmondani most nem akarok. Ha igy gondolják önök a fajvédelmet, akkor ez helyes, akkor kezet foghatunk. Csakhogy ugy látszik, önök nem igy gondolják a tájvédelmet. Önök egy fajnak rovására védik a többi fajt, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) vagyis a zsidó rovására védik a többit. (Rassay Károly : Dehogy védik ! Ha védenék ! — Zaj.) Pedig ez a zsidó is ép olyan polgára a hazának, mint más faj. (Rassay Károly : Négy év alatt idáig védték a fajt ! — Zaj.) A zsidó faj ép ugy védte az országot, most a négy és fél éves háborúban is, mint ahogy védték a horvátok, tótok, stb. A kárpáti harcokban volt egy huszárkülönitmény — nagyon sajnálom, hogy a különítmény parancsnokának nevét elfelejtettem — ezt a huszárkülönitményt a kárpáti és galíciai harcokban használták. Igazán beírták nevüket a magyar hadtörténelem be a dicsőségükkel. Ennek a különítménynek volt egy kis zsidó káplárja — a neve nem jut eszembe — aki büszkesége volt annak a hős parancsnoknak. Gróf Széchenyi György is ebben a különitrrényben volt, ő is megmondhatja, ki volt. M°g kell jegyeznem, hogy Széchenyi György gróf is magyar vitézséggel viselte ott magát, mint ahogy másképen ebben a különítményben nem lehetett, és az ityen kápláron kivül sok ilyen hőse volt a zsidóságnak, sok ilyen hőse, közlegénye, káplárja és tisztje. Igy nem tartom helyesnek, hogy csak egy fajt védünk és hacsak a gazdag zsidót ütnék ! (Derültség.) Azt látjuk azonban, hogy a gazdag zsidót nem ütik, hanem a szegény zsidót, akiket pedig ütni általában nem nag}^ vicc. Nem kételkedem t. fajvédő urak az önök jóhiszeműségében. Felteszem önökről, hogy meg vannak győződve arról, amit hirdetnek és amit tesznek —• meg vannak győződve arról, hogy ugy lehet megmenteni Magyarországot, ahogy önök akarják és nem ugy, mint mi. Méltóztassanak azonban megengedni, ha azt mondom, hogy erre a fajvédelemre önök a legkevésbé alkalmasak. Nem azért, mert idegen fajtájúak (Derültség a Ház minden oldalán.) — nem, a világért sem ! — (Rupert Rezső : Nagyrészben legalább is !) mert azt csak előnyükre irom, hogy önök idegenfajta létükre annyira szeretik a magyar fajt, hogy még külön is védik, megbecsülik, hanem azért, mert nem alkalmasak erre. T. fajvédő urak ! Önöket mert nem a magyar nép küldte ide be, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) önök nem olyan eszközökkel jöttek ebbe a nemzetgyűlésbe, amelynél fogva alkalmasak volnának a faj védelemre, már pedig — bocsánatot kérek ! — ha valaki nem a magyar nép megbízásából jön ide, annak nincs joga ahhoz, hogy a magyar nép nevében védje azt a fajtát. Hiszen Gömbös Gyula képviselőtársam is, maga a vezér, nem valami dicséretreméltó megbízással jött a nemzetgyűlésbe, mert ha jól emlékszem, az ön ellenfelének — képviselő ur S — be sem volt szabad tenni a lábát a kerületébe, (Gömbös Gyula : Dehogyis nem !) és ha jól emlékszem, azt beszélték abban az időben, hogy a választók kétharmad többsége az ön ellenjelöltje mögött volt és így épen olyan volt ott is a helyzet, mint Erdőhegyi képviselő urnái : neki sem volt ellenfele. (Erdőhegyi Lajos : Olyan erős ember vagyok én ?) Hogy nem volt szabad betenni a lábát, érthető. (Erdőhegyi Lajos : A nép nem engedte be a kerületébe !) Ugy tettek az önök ellenjelöltjével, mint az én csekély személyemmel. Engem azonban nemcsak hogy kitiltottak a választókerületemből, de nálam még megtoldták azzal, hogy a közigazgatás jóvoltából 14 napra le is csuktak, bizonyára azért, hogy a választók dühétől megmentsenek. Meg kell emlékeznem Bell Miklós képviselő úrról is. Az ő választása is olyan hires, hogy száz esztendő múlva is rémmeséket mesélnek azokról a borzalmakról, amiket az ő választásán elkövettek. Ez a választás vetekszik a hires három tarpai választással. (Drozdy Győző : Néma kerület !) Ugyan mondják meg igen t. Gömbös képviselő ur, hogy tudnak önök nyugodtan itt lenni (Derültség jobbfelől és a balközépen.), önök a fajvédelmet állítják be ide, önök pedig ennek a fajnak épen a legnagyobb ellenségei. Elismerem, van közöttük egynehány, mint Kiss Menyhért, Eckhardt és Lendvai, akik tisztességes, helyes és alkotmányos utón jöttek be, (Lendvai István : Ugye, hogy Cegléden nem volt terror?) azonban a többi nem dicsekedhetik ilyennel. /'Kováts Nagy Sándor : Lendvai az első tiszteletet megkapta !) önök t. Gömbös képviselő ur, menjenek oda vissza, ahonnan kirajzottak, mert hiszen ott vannak az önöknek a baráti, Viczián és a többi képviselő ur (Derültség.) és nagyon kérem, hagyjanak önök békét a magyar népnek, majd megvédelmezi az magát, megvédi magát önöktől, gróf Bethlentől és társaságától. Ha pedig önök, t. Gömbös képviselő ur, Saulusokból Paulusokká lettek, akkor helyes, jöjjenek ide hozzánk, és védjük együtt a hazát, védjük meg Magyarországot gróf Bethlentől és társaitól. (Rassay Károly : De akkor én odébb húzódom !), akkor legyenek valóságos Paulusok és vegyék kezükbe azt a zászlót, amelyikkel csak és csak egyedül lehet megmentem Magyarországot : a nemes értelemben vett demokrácia és liberalizmus zászlaját. (Lendvai István : Zsidó értelemben vett demokrácia !) Ha ezt nem tudják megtenni, ha önök erre képtelenek, akkor hagyják el jelzőiket, mert önök nem fajvédők, hanem faj gyilkosok, országfelforgatók, menjenek innen oda vissza. (Derültség. — Kováts-Nagy Sándor : Szegény ruténok!) Azt hiszem, hogy Nagy Sándor képviselő ur kiáltotta ide hozzám, hogy szegemrutének ! Én mondhatom, hogy szegény ruténok, de azért szegény ruténok, mert ilyen középosztály és ilyen intelligenciájú emberek voltak Magyarország élén, mint ön és társai. Mint a ruténok vezetője, megtettem kötelességemet, megtettem annyira, hogy a ruténok a legnagyobb szeretettel emlékeznek rám, de azt hiszem és vallom, hogyha Magyarország intelligenciája nem olyanokból, de
