Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-221

A nemzetgyűlés 221. ülése i.924. évi január hó 11-én, pénteken. 149 ezelőtt kapott Wienből egy levelet K. I.-től. amelyben önt arra kéri, állanitsa meg, van-e dr. M. E. ellen politikai bűncselekmény miatt eliárás. A cenzúra a levelet áttette a belügyministeriunihoz, a belügyministerium megindította a nyomozást stb.« Tisztán és világosan áll tehát előttünk, hogy cenzúra igenis van. a cenzúra működik, ami pedig jogállamnak csak szégyenére válik. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalodalon. — Rassay Károly: Telefonos kisasszonyokat a telefontitok megsértéséért lecsuktak! Gyilkosok szabadon járnak, szegény nőket pedig lecsuktak! — Strausz István: Erről nem tud a kormány!) Méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek a konszolidáció kérdésére. Az a lelkemből fakadó, tiszta meggyőződésem, hogy Magyarországon a konszolidációnak mielőbb be kell következnie. Ennek első feltétele az, hogy liquidáljuk az emigrációt, hogy a kormány nyissa meg a börtönöket, hogy azokat a szerencsétlen, szegény politikai foglyokat, akik évek hosszú sora óta szenvednek a börtönökben, egyszer már eresszék vissza családjukhoz, másik feltétele pedig az, hogy a zalaegerszegi internálótábort mielőbb el kell törölni a színéről. Ha valakit, akiről a magyar biróság megállapította, hogy vétkes, birói Ítélettel elitélnek, azt meg tudom érteni, de semmi körülmények közt nem tudom megérteni azt, hogy fenn lehessen tartani egy internáló tábort, ahol ártatlan férfiakat, ártatlan nőket, vagy valaki által bemoszerolt, feljelentett, megrágalmazott embereket időtlen időkig ott lehet tartani, anélkül, hogy az a szerencsétlen tudhatná, hogy mikor szabadul. Ahol nincs bűn, ott nem lehet büntetés. A büntetés alapja a bűn elkövetése, ezt pedig csak a biróság állapithatja meg. Ha tehát nincs birói itélet, akkor ott ártatlan emberek szenvednek, mialatt idekünn elpusztul a családjuk, gyermekük, feleségük. Ennél nagyobb lelketlenséget elképzelni nem tudok. Legyen szabad ezek után a következő határozati javaslatot beterjesztenem (olvassa) : »Utasitsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy terjesszen elő törvényjavaslatot az általános forgalmi és kereseti adó eltörléséről, rendel-e el a vagyonkataszter felvételét, állapítsa meg az adózás alapján a háború előtti és a mostani vagyonállapotot, terjesszen elő törvényjavaslatot a tőzsdei és fényűzési adó felemeléséről, terjesszen elő törvényjavaslatot a progresszív adózásról, terjesszen elő törvényjavaslatot a létminimum biztositásáról és adómentességéről.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kérek öt perc szünetet. Elnök: Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem Klárik képviselő urat, szíveskedjék beszédét folytatni. Klárik Ferenc: T. Nemzetgyűlés ! Azt a határozati javaslatot, amelyet az imént volt szerencsém benyújtani, röviden azzal indokolom meg, hogy az állam azoktól, akiknek kereseti lehetőségei nem haladják felül azt az összeget, amely a létminimumhoz, vagyis a létfentartásához szükséges, ne szedjen egyenesadót, amúgy is elég adót fizetnek azok az emberek fogyasztási adó címén az állam kasszájába; ellenben tessék megadóztatni a háborús vagyont, tessék behozni a becsületes progresszív adózási rendszert. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Akkor lesz a kormány, az állam kasszájában annyi pénz, amelyből mindazokat a kötelmeket, amelyek a kormányra hárulnak, teljesiteni tudja. Ezeket tartottam szükségesnek megjegyezni javaslatom indokolásául. Ezek után tessék megengedni, hogy, bár rövid az idő, rátérjek egy igen nagy problémára, amely ismét csak a nemzetnek, az országnak jól felfogott érdeke. Mint keresztény ember .,. (Szeder Ferene: Nem vagy zsidó?) Nem. (Petrovácz Gyula: Csodálom!) Mint keresztény ember néha olvasgatom a Szentírást is. (Lendvai István: Szebb olvasmány, mint a Népszava! — Baticz Gyula: Ez egy becsületes keresztény ! Beszéljenek ezután!) A Szentírásban olvastam, hogy az Üdvözítő azt mondta: Engedjétek hozzám a kisdedeket, mert övék a mennyek országa. Nagy mondás ez és hatalmas gondolatot foglal magában. Ennek & gondolatnak érdekében a külföldön már törvényeket alkottak, amelyek védik a gyermekmunkát, a tanoncmunkát, (Helyeslés a balközépen.), sőt olyan törvényeket hoztak, amelyek nem csak védik ezeket az ifjúkora munkásokat, hanem azoknak testi épségéről, testi és lelki fejlődéséről is kötelességüknek tartják gondoskodni. (Lendvai István: Becsületes törvények!) Ha egy országnak érdekeit nézzük, arra a gondolatra kell jutnunk, hogy minden országnak az ifjai azok, akik, ha védve vannak, ba nevelve vannak, gerincét és oszlopát képezhetik a hazának. (Ugy van! a balközépen.) Ellenben, ha nincsenek védve, ha kora ifjúságukban oda vannak dobva a kizsákmányolásnak, akkor ez jelentheti néhány keresztény vagy zsidó tőkésnek vagyonosodását, de semmiesetre sem válhatik a haza javára. (Élénk helyeslés és taps a balközépen.) Épen ebből a szempontból kívánok — most már nagyon röviden — rámutatni azokra az állapotokra és anomáliákra, amelyek ezen a téren Magyarországon vannak. Magyarországon az 1922. évi XII. te. erre vonatkozó paragrafusai semmi néven nevezendő fejlődést nem mutatnak. Itt a tanonc szabad prédája, e törvény keretén belül is, a legteljesebb kizsákmányolásnak, Itt a tanonccal dolgoztatnak éjjel-nappal (Baticz Gyula: Vasárnap, ünnepnap!), itt a tanoncot kizsákmányolják ünnepnapon és vasárnapon is. (Barthos Andor: Fel kell jelenteni az illetőket kihágásért! — Baticz Gyula: Hová! A sóhivatalhoz ?) Azt a szegény kis gyermeket nemcsak kizsákmányolják, hanem a házi fenyiték címén sokszor félholtra is verik (Barthos Andor: Arra is megvan a megtorlás!) A tanonc iskoláztatása a törvény szerint az esti órákban kezdődik. (Perlaki György: Az uj ipartörvény szerint nem ! amikor a gyermek már ki van merülve. Most azonban már az esti órákban sem kezdődik, mert igen sok helyen, mint pl. Pakson, nincs tanonciskola, amit azzal indokoltak meg. arra nincs pénz. Szegeden a tanerők nem akartak önként vállalkozni a tanoncoktatásra, olyan silány díjazásban akarták őket részesíteni; Budapesten, itt az ország fővárosában pedig a tanoncok tankönyveit és tanszereit elvették ée a tanerők itt sem vállalkoztak az első felhíváskor, hanem ki kellett őket rendelni. Hát, a tanitó a nemzet napszámosa. (Ugy van ! a balközépen.) Ha a tanitónak nincs ott a lelke, ha nincs ott az ambíciója, ha nincs ott minden gondolata és ha nem él benne az a tudat és az a gondolat, hogy »nekem a kapott anyagiakért ezeket az emberbimbókat, ezeket a csemetéket nevelni hazám iránti kötelneim közé tartozik« (Lendvai István: Ugy van! Nem lehet mindent materializmussal elintézni!), akkor ilyen tanoncnevelés mellett a gyermek nem csak testileg, hanem szellemileg is satnyul, satnyává válik s amikor felszabadul, ugy megy ki az életbe, mint testileg és lelkileg már megtört fél-aggastyán. (Ugy van! balfelöl és a balközépen.) A tanoncot felhasználják egyéb munkálatokra, (Baticz Gyula: Mosogatni!), nem a mesterségében foglalkoztatják mindig, hanem vizet hord a