Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-221

À nemzetgyűlés 221. ülése 1924. évi január hó 11-én, pénteken. - Í4Í hang d baloldalovi: lutheránus nemi) lehet lutheránus, akármi lehet, lehet török, mohamedán is, ha becsületes és megteszi kötelesség-ét önmagával, családjával és a társadalommal szemben, amelyben él, az az én lelkem szerint beesülésre méltó férfi. Ha azonban olyan ember van, aki sem fizikailag-, sem szellemileg semmit sem dolgozik, vagy igen-igen kevés szolgáltatmány mellett óriási vagyon vagy jövedelem felett rendelkezik, ezt én, akár keresztényről, akár zsidóról van szó, igazságtalanságnak tartom. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert én igaznak tartom Üdvözítőnknek azokat a szavait : konynyebb a tevének átmenni a tii fokán, mint a gazdag embernek bemenni a mennyországba ! (Lendvai István : Ugy látszik, a zsidók nem akarnak átmenni !) Nem akar ott nagyon sok keresztény sem átmenni! (Lendvai István: A rohadt keresztényeket én utálom legjobban ! — Zaj. —- Baticz Gyula : Nagy tűnek kellene lenni, amelyen Sokorópátkai átmehet ! — Élénk derültség.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglaljál el) T. Nemzetgyűlés Î Itt vagyunk a negyedik indemnitási vitánál, mióta ez a nemzetgyűlés összeült. Nem tudom, hogy lehet a kormánynak kormányoznia ilyen hosszú időn keresztül, anélkül, hogy költségvetést és zárszámadást terjesztett volna a nemzetgyűlés elé. {Zaj. — Lendvai István : Kérdezze meg a többséget!) Végre is Magyarország nyolcmillió lakosa adózik ; ennek a nyolcmillió lakosnak adójából tartja el a kormány az egész adminisztrációt és ebből eszközlik mindazokat a kiadásokat, amelyeket eszközölni kell. Nem követelheti-e meg Mag-yarország törvényhozó testülete, Magyarország közvéleménye, az adózó polgárok összessége, hogy a kormány számoljon el arról, hogyan sáfárkodott az általuk befizetett pénzekkel, amelyek ma nem adófillérek, hanem horribilis, hatalmas összegeket tesznek ki. Tessék csak figyelembe venni, hogy nem csak az egyenes adókról és azok pótadóiról van szó, hanem szó van a fényűzési adóról, a forgalmi adóról, a kincstári részesedésről, a vámok bevételéről is. Hol vannak ezek a pénzek, mire forditották ezeket a pénzeket 1 íme, a minísterelnök ur és a pénzügy minister ur kint járnak a külföldön kölcsönért. (Lendvai István : Azért nem ismerik az országot !) Friedrich képviselő ur azt mondotta mai beszédében, hogy ennek az országnak nincs feltétlenül szüksége kölesönre, hogy ez az ország^ kölcsön nélkül is ki tudna evickélni vala

J miképen ebből a borzalmasan nagy pénzügyi vagy vérkatasztrófából, ha összetartanánk, ha egymást megértenők, ha ahelyett, hogy egymást marcangolnék, (Friedrich István : Ügy van ! Ezt mondtam ! Ki kell békülni minden vonalon, ezt állom is'!!) szidnók és kigúnyolnék, egy cél lebegne szemünk előtt és ez az egy cél az, hogy maga az ország, a haza, ez a csonka Magyarország legyen' olyan pénzügyi helyzetben, amely helyzet alapja lehet egy jobb, boldogabb jövőnek. (Peyer Károly : Akkor az ütköző felületet kisebbiteni kell. — Friedrich István : Nagyon okos beszéd ! Ezt méltányolni kell ! Felajánlják magukat a haza megmentésére ! — Batitz Gyula : Ilyenek vagyunk mindannyian ! Csak a demagóg hazugságot nem szeretjük. — Zaj.) Hiszen a kormánynak az az elsőrendű, a nemzet és nép iránti kötelessége, hogy a befolyt pénzösszegeket olyképen használja fel, hogy abban maga a nép, maga a nemzet megtalálja a maga javát. (Helyeslés a balközépen.) Az a befolyó pénz nem csupán arra való, hogy a tisztviselőket fizessük belőle! (Lendvai István: Őket is kell fizetni !) Persze, hogy kell, azt tudom. De a másik részét fel kell használni kulturális célokra, {Helyeslés a balközépen.) iskolákra, kórházakra, (Nagy Emil igazságügy« minister : Lezüllik minden kórházunk !) minden olyan célra, amely a közjót jelenti. Csakhogy látott-e már valaki a háború óta egy kórházat épülni ebben az országban ? Látott-e valaki egy iskolát épülni 1 (Petrovácz Gyula : A székesfővárosi Szent János-kórház!) Ez még a háború előtt épült. (Petrovácz Gyula : A tüdőbetegpavillon azóta épült !) Egy pavillont odaépitettek, ez még nem jelent sokat. (Lendvai István : A sibervilágot láttam építkezni !) De nemcsak ezekről van szó, hanem másról is. Hidak, utak épitése, csatornázások kérdése mind összefügg- a közegészségüggyel. Itt van a csecsemővédelem. Ha önök tudnák, hogy hány ezer és ezer kicsiny csecsemő ottmarad az üres szobában, az anya és apa pedig: elmegy, hogy megkereshesse a mindennapi kenyérnek a felét, a gyermek pedig ott senyved! Abból a gyermekből sohasem lesz erőteljes, izmos munkás! (Ugy van! a balközépen.) Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy egy kormánynak és egy törvényhozó testületnek, ha nem akar tucatkormány, vagy tucat-törvényhozó testület lenni, nemcsak a jelennel kell számolnia, hanem a jelent olyanná kell tennie, amelyből fejlődhet egy derék, testben, szellemben erős jövő generáció. (Helyeslés a balközépen.) Fájdalom azonban, ezt itt nem latjuk, nélkülözzük. Ilyen körülmények között igen bajos és nehéz — ugy gondolom, még a túloldalon is, — megadni a kormánynak azt a bizalmat, amelyet az indemnitási javaslatban kér. , , , . . Tessék megengedni, hogy tovább menjek, és kijelentsem, hogy ha a kormány helyes politikát akar folytatni, akkor nemcsak ezen a téren kell megtenni a kötelességét, hanem minden téren, mert rosszul dijazott tanerőkkel, birákkal, tisztviselőkkel nem lehet egy országot ugy vezetni, mint ahogy kellene. (Helyeslés a balközépen.) Ebből fakad, és ebből szivárog azután az u. u. panama, amely itt a tisztviselőknek nem egészénél, hanem azoknak egy részénél mégis csak burjánzik és megvan. Mar Ernszt t, képviselőtársam is, amikor a pártja expozéját itt elmondta, beszélt arról, hogy a kormány nem ugy gazdálkodik, ahogy kellene, oda is ad, ahova nem kellene, oda pedig nem ad, ahová kellene, s a többi között azt is mondotta, hogy lát megvagyonosodott tisztviselőket, akik pedig a fizetésükből soha vagyont szerezni nem tudtak volna. Tisztelt Nemzetgyűlés! "ügy gondolom, hogy mindezek olyan állapotok, amelyek arra szoritják az ellenzéket, — legalább bennünket — hogy ezzel a kormánnyal szemben a legnagyobb bizalmatlansággal viseltessünk és hogy minden törekvésünk odairányuljon, hogy ezt a kormányt rászorítsuk a helyesebb és jobb politikára. (Batitz Gyula: Illetőleg megbuktassuk, mert tehetetlen.) Itt van, t. Nemzetgyűlés, a népjóléti ministerium. Kijelentem, hogy a népjóléti minister urnák személyét nem akarom támadni, mint ahogy senkinek a személyét sem szoktam soha támadni. De szeretném tudni, hog-y mit produkált a népjóléti ministerium. (Peyer Károly : Népjólétet!) Tessék csak ezen gondol-