Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-221

146 A nemzetgyűlés 221. ülése 1924. évi január hó ll-én

y pénteken. nek befejezése alkalmával arról is beszélt, hogy mi külföldi segítséggel akarunk uralomra jutni ebben az országban. Emlékeztetem sokorópátkai Szabó t. képviselő urat arra, hogy külföldi segítség már egyszer volt itt, mikor a bolsevizinust kellett letörni. (Lendvai István : Na szép külföldi segítség' volt !) Ezek a románok voltak. Nem a szocialisták hívták be, mások hivták be őket. (Szabó István ( sókor ópátkai) : Mi sem !) Külföldi segítség akart ide bevonulni a bajor horogkeresztesek alakjában is, (Lendvai István: A Bokor és Weiss cégtől !) ezeket sem a szocialisták hivták be. Ellenben Magyarország ministerelnöke nem egyszer — sem kétszer — kérte fel ezt a baloldalt, a szociáldemokratákat arra, hogy felhasználva a nemzetközi összeköttetéseiket (Rassay Károly : Ugy van, ez igaz !) ezzel az erővel legyenek azon. hogy az ország valamiképen kievickéljen abból a borzalmas nagy gazdasági züllésből, amelyben ma benne van és szenved. (Rassay Károly: Ugy van, ez igaz !) Ilyen, ehhez hasonló és ennél erősebb vádakat is hallottunk mi már sokszor. Ezekkel a vádakkal szemben mi mindig kijelentettük nemcsak itt a nemzetgyűlésen, hanem szerte az országban mindenhol, hogy igenis, szociáldemokraták vagyunk, de magyar szociáldemokraták. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Rassay Károly : Ez csak természetes ! —• Lendvai István : Önöknek elhiszem, de a zsidaiknak nem! •— Peyer Károly: Benne van a deklarációban !) Akkor, amikor bevonultunk ide a parlamentbe, (Felkiáltások jobbfelől : Vörös szegfüvei!) igenis, vörös szegfüvei... (Zaj a középen. — Lendvai István : Nem hagyták künn a zsidaikat. — Zaj.) Elnök (csenget) : Lendvai István képviselő urat felkérem, tartózkodjék a közbeszólásoktól. Klárik Ferenc: Amikor ide bevonultunk, a párt itt hivatalosan deklarációt adott. A deklaráció elmondása után is számtalanszor kijelentettük azt, bent is van a párt programjában; ott* van a címe, hogy Magyarországi Szociáldemokrata Párt. (Zaj jobbfelöl. Barla Szabó József : Magyarországi, az egészen más!) Nálunk ugyanaz. (Rassay Károly : Szóval nem szabad magyarnak lenni ! Be kell magyarázni, hogy nem magyar ! — Peyer Károly : Ez azután a csűrés-csavarás művészete !) Elnök (csenaet) : Csendet kérek, képviselő urak ! (Barla-Szabó József : A kommunizmus alatt is igy hivták magukat: Magyarországi szocialista-kommunista párt ! — Peyer Károy: Mi mégis csak ilyenek maradunk ! Mit csináljunk 1) Klárik Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Hiszen a mi pártunk a nagy nyilvánosság előtt dolgozik, programja a nagy nyilvánosság előtt ismeretes, háború előtt két krajcárért megszerezhette mindenki a magyarországi szociáldemokrata párt programmját. Ebből a programból természetszerűleg az tűnik ki, hogy azokat a nemzetközi összeköttetéseket, amelyekre szükség van minden ország munkásságának, hogy önmagát a kizsákmányolástól megóvja, hogy politikai erejét növelje, ezeket a nemzetközi összeköttetéseket igenis kultiváljuk. Hiszen Magyarország ministerelnöke ezekben a napokban egy nemzetközi szociáldemokrata vezérrel vacsorázott egryütt, azzal kezet fogott, annak jóakaratát kérte, hogy támogassa ezt az országot. Igen t. képviselőtársaim, hogyha a szociáldemokrata pártról, mint ilyenről komolyan akarnak beszélni, (Lendvai István : Nehéz arról komolyan beszélni !) akkor abban a zsánerben kell csak beszélni, hogy ez a párt mint ilyen, mindent megtett tehetségéhez mérten (Lendvai István : Ugylátszik, a tehetsége volt csekély ) és mindent megtesz ezután is a tehetségéhez mérten azért, hogy Magyarország végre valahára konszolidálódjék ; (Rassay Károly : A dolgozó embereknek legyen megélhetése !), de megtesz minden lehetőt, ami az ekéjétől telik arra nézve is, hogy azok a területek, amelyek ma idegen impérium alatt vannak, újra ide csatoltassanak. (Élénk helyeslés a jobboldalon) anélkül azonban, hogy kalandos politikába belemennénk (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Kuna P. András : így tennék jóvá az 1918-iki ^ hibát !) Magyarország törvényhozó testületének, Magyarország kormányának, Magyarország összes politikai tényezőinek oda kell azonban törekedniök, hogy ebben az országban olyan állapotok következzenek be, hogy az elfoglalt területen élő véreink vágyakozzanak ebbe az országba vissza. (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Lendvai István : Nincsenek elragadtatva a cseh kancsukától!) Miután felszólalásomat igy kellett kezdenem, méltóztassék megengedni, hogy Petőfi egy igen szép versének egy szakaszát idézhessem, hiszen úgyis a százéves jubileuma van születésének. Ö azt mondja: »Jogot a népnek az emberiség szent nevében! Adjatok jogot egyben a hon nevében is, Mely elvész, ha nem kap uj védoszlopot. Az alkotmány rózsái tiétek. Töviseit a nép közé vetetek, Ide a rózsa néhány levelét, Vegyétek vissza a tövis felét!« Olyan államban, amelyben nincs meg a jogegyenlőség olyan kormányzat alatt, áruéban jogok megszorításával rendelte el a választásokat, amelyek alapján ez a parlament létrejött, a kormányzatnak és a parlamentnek, szerény véleményem szerint, csak egy kötelme van a nemzettel és a néppel szemben, az, hogy alkossa meg a becsületes, demokratikus, általános, titkos választójogot (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.), községenkénti szavazással, oszoljon fel és adja át helyét annak a képviselőháznak, amely majd ebből a demokratikus választójogból fog kialakulni. Itt azonban nem ez történik. Más dolgok történnek ebben az országban. Én, aki járom az országot, aki nem a Váci-utcában szoktam sétával eltölteni üres időmet, hanem kimegyek a külső Váci-utra, az Angyalföldre, látom azt, hogy a nyomor milyen fékevesztetten üli ebben az országban, és ebben a városban orgiáit. Látom, hogy itt a lelkekben az elkeseredés már jóformán kipattanás előtt áll, mert itt van néhány ezer siber, néhány ezer hadimilliomos, néhány ezer nagy vagy on, de a milliók, a férfi, a nő, az apa, az anya, gyermekeivel együtt ruhátlan és éhezik. (Lendvai István: Ez a fajvédő beszéd! Az összes zsidók nincsenek itt, sabeszen vannak péntek este! — Zaj.) Elnök : Lendvai István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni (Peyer Károly: Valakit künn kellett hagynia, hogy legyen kivel gseftelni, üzletet csinálni Ergon és társai környékén !) Klárik Ferenc : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Én nem hitfelekezet szerint osztályozom az embereket. Én az embert megbecsülöm, ha megérdemli megbecsülésemet. Lehet az hitében keresztény katholikus, lehet református, lehet baptista, lehet nazarénus, lehet zsidó, (Ugy-