Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-221
142 À nemzetgyűlés 221. ülése 1924. évi január hó 11-én, pénteken. lyek nem jelentenek vagyonszaporulatot, s amelyek nem hoznak uj életet nemzetünk közgazdaságának és elrontják a pénzt. És mit okoznak vele! Azt, hogy az a termelő, aki felvette két-három hónappal ezelőtt azt a pénzt, igaz hogy kevesebbet fizet vissza az esedékességkor számszerűleg, de amikor az a termelő újból anyagbeszerzés előtt áll, akkor látjuk, hogy az a termelő csinált rosszabb üzletet, mert a pénzügyminister ur azzal, hogy ezt a bitang bankjegyinflációt okozza, annyira fokozza a drágulást, hogy a termelő — szorgalma, munkája dacára —- elvégzendő munkája végén rosszabbul áll, mint állott annak idején, mielőtt ezt a hitelt igénybevette. (Zaj a jobboldalon.) Nem tudom, egy nézeten vannak-e velem, de nagy eltérés nem lehet közöttünk. Bátor voltam említeni az előbb a külön pénztípus fogalmát. Méltóztassanak csak egy példát megengedni. X gazda fel akar venni a birtokára valami kis összeget, mondjuk egy milliárdot, hogy gazdálkodhassék. Felveszi a kölesönt, bankjegyet kap, amelyre 100 százalékos fedezetet nyújt az ő birtoka, ^z illető tehát pénz birtokába jut, ez aranyvalutát jelent ; termelhet, dolgozhat és birtoka rögtön többet ér. A birtok nagyobb garanciát, nagyobb fedezetet nyújt erre az uj pénztípusra, a kormány bármikor beválthatja aranyvaluta szerint a mi jegyintézeti pénzünkkel és egyszerre meg volna oldva Kolumbusz-tojás módjára a termelési feltétel. Ne ijedjenek me°\ nem valami borzasztó TOIIdolat ez. (Felkiáltások jobb felől : Nem ijedünk meg!) Tudom, minden ilyen dolgot lemosolyognak, azt mondják, nem lehet megcsinálni. De ha benne volna a javaslatban bárom-nésy sorban, hosry ily módon is lehet csinálni, rögtön helyeselnének. Ma se történik más, ma is nyújtják a termelési hitelt, csakhogy ugyanakkor fede/etnélküli pénzt bocsátanak az állam rendelkezésére. Miért volt ez a tendencia 1 Miért került ez a gondolat a magvar közgazdaságba? Azért, hoírv elválasszák a hasznos bankót, a termelő bankót attól a bitang bankótól, amely csak a kormány pénzügyi zavarának enyhitésére bocsáttatik forgalomba. Nem fárasztom tovább a nemzetgyűlést. Oda konkludólok, hosry a kölcsön f elvélel ét a magyar gazdasásr rekonstruálására szükségesnek tartom. Azonban csak addis: a határi se megyek el, ameddig^ ez politikai, külpolitikai, nemzeti nre c ztizs és talán még egyéb feltételek szempontjából is akceptábilis. Ha igy kapható kölcsön, ezt én is örömmel üdvözlöm, de akkor ez nem árthat, csak használhat. Ha azonban olv siílyos feltételek vannak, amelyek már előre vetik árnyékukat, akkor bátor volnék azt kérni, hosry válosszuk a nehezebb utat és ne vee-vük fel a kölcsönt. Jöjjön létre az egész vonalon a kibékülés, az összefogás, legyen nagy bűnbocsánat minden vonalon, fogjunk össze, tekintsük árulónak közöttünk azt, aki csak egy betűvel is megzavarja ezt a szent együttérzést, (Helyeslés jobbfelől.) tudjunk szótfogadni (Zaj.) és ha nem hisznek is a képviselő urak ennek sikerében, akkor is meg kell próbálnunk, mert ez a nemzet a nagy történelmi pillanatokban mindig megtalálta önmagát. (Szomjas Gusztáv : Be;hlennek ez volt a programmja, miért nem sikerült megvalósítania 1) Ha Bethlen István ministerelnök urnák ez a programmja, annál könnyebb a megegyezés. Én tehát azt mondom, ha nem aeceptabilisak a feltételek, akkor tagadjuk meg a külföldi kölcsönt. Hirdessük és szögezzük le ebben a pilanatban az egész külföld részére, hogy igenis, szükségünk van a a kölesönre, és hálásak leszünk, ha megkapjuk; de megalázkodással, gyalázattal, nemzetünk iránti árulással azt el nem fogadhatjuk, azt visszautasítjuk. A mai időben én az indemnitás kérdését már nem tekintem fontosnak. Szerintem ma, ez után a fix programm után, sok értelme az egész indemnitásnak már nincs. Az indemnitás ellen iratkoztam ugyan fel, de azt hiszem, az igen t. elnök ur meg fog bocsátani nekem, ha oda resummálok, hogy az indemnitási javaslatot mégis elfogadom azért, mert ma nem akarok akadályt görditeni a kormány útjába, feltételezve, hogy a kormány is csak addig a határig megy el, addig a demarkációs vonalig, amelyet bátor voltam megadni. (Általános éljenzés.) Elnök : Szólásra következik ? Bodó János jegyző : Szabó István (sokorópátkai) ! Szabó István ( sokorópátkai) : T. Nemzetgyűlés ! Régi parlamenti szokásnak kivánok hódolni, amikor az előttem szólott igen t. képviselőtársam, Friedrich István: beszédének egyik részére megjegyzést teszek. Igen t. képviselőtársam ugyanis beszéde elején hibáz J tattá, hogy erről az oldalról csak ritkán szólalnak fel, noha a kormányt és pártját a túlsó oldalról alaposan támadják. Ez igaz, de hogy ez az oldal nem szólal fel olyan sűrűn, annak épen az az oka, amit a t. képviselő ur tanácsol, hogy ne beszéljünk itt sokat, hanem inkább dolgozzunk. Mi népszerűségünket áldozzuk fel azzal, hogy ritkán hallatjuk szavunkat, de megtesszük ezt is, mert jobban szeretuik hazánkat, mint saját népszerűségünket. (Helyeslés jobbfelől.) A törvényhozás munkájából azért teljes erővel kivehetjük részünket, mert az én nézetem szerint a törvényhozás munkája legnagyobbrészt a bizottságokban, zárt ajtók mögött folyik le. Ez, ami itt történik, inkább theatruni-féle, ez a karzatnak és a nagyvilágnak szól. (Gömbös Gyula : Tehát ez a beszéd is !) Azt mondja t. képviselőtársam, nagyon rossz hatást kelt a magyar közvéleményben, ha elhitetjük vele és belevisszük azt a gondolatot, hogy ha a kölcsönügy nem sikerül, akkor utána jön az özönviz ; Egy szóval se mondta ezt még senki, hogy vége mindennek, ha a külföldi kölcsön nem sikerül, de azt igenis mondották, hogy a magyar korona stabilizálását külföldi segitség nélkül aligha lehet f elérni, mert a korona gyors romlása, vagy talán megkontreminálása után nem tudjuk az adóapparátust oly gyorsan dolgoztatni, hogy a koronaromlással lépést tarthasson. Mire való tehát a külföldi kölcsön? Nézetein szerint arravaló, hogy a kormány rövid várakozási időt nyerjen, hogy amig az adóadminisztrációt a deficit eltüntetésére rendbehozza, ne semmisíthessék meg egészen a magyar koronát és ne jussunk Berlin sorsára. Igaza van t. képviselőtársamnak abban, hogy az ellenzéknek joga, sőt hozzáteszem kötelessége is, hogy kritikát gyakoroljon. De én tisztelettel kérném a mélyen t. ellenzéknek ugy jobb-, mint baloldali részét, hogy az a kritika, amit kötelességszerűen gyakorol, legyen tárgyilagos, (ügy van! Helyeslés jobbfelől.) Az utóbbi napokban megismétlődött sajnálatos eseményt, hogy a jó magyar nép lakta Csongrádon felrobbant egy bomba, az ellenzék egyik frakciója politikai tőkéül akarja kihasználni, politikai tőkét akar abból kovácsolni, mig a jobboldali ellenzék részéről az ártatlan katona
