Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-221

A nemzetgyűlés 221. ülése 1924. Méltóztassanak megengedni, hogy egy feltevésből induljak ki és egy kérdést intézzek a t. Nemzetgyűléshez. Tegyük fel azt a nem várt esetet, hogy a kölesönből nem lesz semmi. Hiszen délelőtt arra az álláspontra méltóztattak helyezkedni, hogyha a kölcsön esetleg uzsorakölcsön alakjában volna csak kapható, felháborodással fogjuk visszautasítani. Méltóztassanak megengedni, hogy kiinduljak abból, hogy nem lesz a kölcsönből semmi. Mert tudom, hogy odaát vannak olyan urak, akik azt mondják, hogy minden esetben rendben lesz a dolog, mert ha a kormány hozza a kölcsönt, akkor azért fogunk tapsolni, mert sikerült, ha pedig nem hozza, akkor azért fogunk tapsolni, mert a jó magyar kormány nem fogadta el a súlyos feltételeket. (Berki Gyula: Téved a képviselő ur ! — Zaj.) Szóval mindig van mód arra, > hogy a kormánynak helyeseljenek. (Mozgás a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! Bátor vagyok azt kérdezni, hogy ezzel a programmai szemben, amely itt az entente által ránk diktáltatik, van-e az igen t. kormánynak vagy az igen t. parlamenti többségnek egy olyan gazdasági programmja, amely abban a pillanatban ennek a programomat a helyébe lép, amelyben erről esetleg ki fog sülni, hogy nem végrehajtható, nem valósitható meg és a kölcsön nem perfektuálható? Itt van az igen t. keresztény gazdasági párt, az Ernszt-Wolff-Ziehypárt. Gazdasági bizottsága is van. Ugy tudom, hogy kidolgoztak egy gazdasági programmot is. Én itt felkérem az igen t. pártot, amellyel szemben nagy szimpátiával és szeretettel viseltetem, hogy az országnak ebben a kétségbeejtő helyzetében ne burkolózzauak hallgatásba. Méltóztassanak előállani mint kormánytámogató párt (Lendvai István: Sőt kormányképes párt!) és nyugtassák meg az ellenzéket ezzel a gazdasági programmal. Nem baj, ha az nem egyezik egészen a kormány programmjával. De ma ebben a jegyzőkönyvben a kormány programmja le van szögezve. Feltéve tehát, hogy ez a programúi nem valósulhat meg, kell hogy legyen egy politikailag megszervezett, politikai életet élő országban egy másik párt, amely előáll egy jobb vagy egy más programmal. Azt csak nem tételezem fel az igen t. többségről, hogy ma méltóztatnak ezt jónak tekinteni, elfogadni, és ha az megbukik, azt mondani, hogy más alapokra helyezkedünk. Ez nem megy, ez lehetetlen. Mi átéltünk sok ilyen felvonást is. Megjelent itt pl. Hegedűs Lóránt és kifejtette azt, hogy külföldi kölcsön nélkül megélünk, rendbe hozzuk egész államháztartásunkat — itt szedte az a szegény ember a brómot dekaszámra — és a nemzetgyűlés nagy része helyeselt- Mikor ugyanez a szegény Hegedűs Lóránt áldozata lett fáradságos munkájának és itt összetörve, betegen felállt és bocsánatot kért a nemzettől, mert belátta, hogy tévedett, az egész nemzetgyűlés szeretettel, megértéssel, sőt talán meghatottságai búcsúzott el tőle, hiszen utóvégre tévedni emberi dolog. Jött utána egy másik pénzügyminister : a jelenlegi pénzügyminister ur, aki azóta elmondotta nekünk, hogy a zürichi kurzusban bizhatunk, mert az jó; megmagyarázta nekünk, hogy kiviteli és behozatali engedélyekre szükség van. Méltóztassék megengedni, most itt van az uj kormányprogramra s ebben benne van, hogy meg kell szüntetni minden behozatali és kiviteli engedélyt, (Szabó István (sókorópátkai): De későn jött!) Lássa, t. képviselő ur, most ez rendben van. Az én csekélységem volt az első, aki azt a kérést intézte a minister úrhoz, hogy ha már infláció van, ennek egy kis töredékét használja fel ugy, amint azt Németországban teszik, legalább építkezésekre. (Helyeslés balfelöl.) Az itt évi január hó 11-én, pénteken. 141 ülő igen t. igazságügyniini&ter ur, aki akkor még képviselőtársam volt, ehhez csatlakozott. A pénzügyminister ur akkor minket elintézett azzal, hogy megmagyarázta nekünk, hogy akármilyen célra megy az infláció, egyformán okozza a drágulást, ő tehát ilyen experimentumokra, ilyen kalandor pénzügyi politikára nem kapható. Ez a pénzügyminister ur három éven keresztül nekünk itt mindenféle nyilatkozatot tett. Meg vagyok győződve róla, hogy abszolút jóhiszeműséggel ; én az ő személyének, egyéniségének abszolúte tisztelője vagyok, mint politikust is becsülöm. De egy szerencsétlen labilis pénzügyi politikát képviselt, amelyről mindig r kisült két-három hét múlva, hogy a szerencsétlen pénzügyministernek nem volt igaza, mert mindig az ellenkezője következett be. (Lendvai István : Pechje volt !) Mielőtt a pénzügyminister elutazott volna, felkelt és itt beszédet tartott. Önök nagy helyesléssel akceptálták, amikor kifejtette azt, hogy a korona kurzusa most Zürichben stabil, igy is marad és előreláthatólag azon semmi változás nem lesz. Közben, mikor a ministe)' ur ezt mondotta, Bécsben már történtek az alacsonyabb és alacsonyabb jegyzések. Ugyanez a. pénzügyminister a pénzügyi bizottságban azt mondotta : Uraim, nem titok, hogy a zürichi kurzus régóta fikció, nem lesz tehát semmi különösebb következménye, ha ezt a fikciót megszüntetjük és összeegyeztetjük a bécsi kurzussal, vagyis 3-ról leszállunk Zürichben 0.016-ra, akkor megint szépen rendben leszünk. (Lendvai István : Ez az a Kállaykettős! Kettős politika! — Biró Pál: 0.017-re megyünk le !) Igen, én 0.016-ot mondtam, azonban valószinüleg sem önnek, sem nekem nem lesz ierazam, mert bizony nem tudjuk, hogy ez az esés hol fog megállani. T. Nemzetgyűlés ! Igazolásomra és mentségemre talán felhozhatnám azt, hoay nemrégiben olvastam Schober Béla államtitkár úrtól egy nyilatkozatot, amelyben ő azt mondja, hogy ha termelésünk 20 százalékkal fokozható volna, nem is volna szükségünk külföldi kölcsönre. Ez lehetséges. Ez tehát egy gondolat, amelybe bele kell kapaszkodnunk ; ez valami, ami hozhat egy megoldást az esetre, ha a külföldi kölcsön nem sikerül. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy gazdasági körökben már régóta több helyen felvetődött eay külön pénztípusnak a gondolata, amely fedezetét azokban az ipartelepekben és földbirtokokban találná, amelyek azt termelési hitel gyanánt ia*énybe veszik. Mi történik ma? X gépgyár hitelt vesz igénybe a patronizáló bankja utján a Jegyintézettől. Erre a Jegyintézet bankszerű fedezet alakjában rendelkezésére bocsátja. Ez ellen sem banktechnikai szempontból, sem általános pénzügyi szempontból kifogást nem tehetünk. Fedezet ellenében hitelt bocsát a Jegyinté^et a termelés rendelkezésére. Igen ám, de mi történik itt ugyanakkor? Megjelenik Kállay, Magyarország pénzügyministere ugyanannál a pénzintézetnél és azt mondja: T. uraim, én, a magyar állam is akarok egypár száz milliárdot, de minden fedezet nélkül. Most mi történik? A termelés kap 100 milliárdot a termelő munka fokozására, produktiv munkára, amely munkaalkalmat ad s amely vagyonszaporulatot jelent a nemzet közgazdaságára nézve. És mit csinál a pénzügyminister? Igénybe veszi ezt a pénzt fedezet nélül, igénybe veszi ezeket az úgynevezett bitang bankókat, amelyek nem jelentenék produktivitást, ame-