Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-221

Iá2 Á nemzetgyűlés 221. ülése 1924. lemről beszélünk, amikor a magyar fajt fel akarjuk emelni a kultúra, a műveltség terén, itt kell kezdenünk. (Gömbös Gyula: Miért nem citálja ezt a beszédemből f) Mi követeljük a kormánytól, hogy segítsen ezeken az állapotokon, de amikor ön volt kormányon, nem csinálta. (Gömbös Gyula: Nem voltam kormányon! — Rothenstein Mór: Hány iskola épült az utolsó négy évben? — Esztergályos János: Hány tanítót csaptak ell — Barthos Andor: De milyeneket csaptak el, azt nem mondja! — Reisinger Ferenc: Az önök politikája okozta az ország- romlását ! — Kállay Tamás : Mi egész országot adtunk át a következő kormánynak ! — Meskó Zoltán: Ezt nem lehet igy mondani! — Kállay Tamás: Igenis, egészet! Egy szál ellenség sem volt az ország területén! Politika volt az, hogy negyven bocskoros elfoglalhatta Kolozsvárt ? Szétzüllesztés volt, disznóság volt! Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Farkas István: Ezeken a szégyenteljes állapotokon csak messzemenő, hathatós szociálpolitika és olyan belterjes mezőgazdasági politika kezdeményezése segíthet, mely a mezőgazdasági népesség jobban való megélhetését cs magasabb kulturális emelkedését lehetővé teszi. Tessék szétnézni a vidéki siralmas ugarterületen, az ugy el van hanyagolva, hogy valóban nagy szégyene ennek az országnak. Nagy szégyen az, hogy tősgyökeres magyar vidékeken olyan állapotok vannak, a munkabérek és kereseti lehetőségek tekintetében, amelyek szinte lenyűgözik, nyomorúságban tartják a munkásságot. Ilyen körülmények, között a népesség pusztul, nem tud érvényesülni és kultúrája nemhogy emelkednék, hanem még sülyed lefelé. Ennek megakadályozására pedig, sajnos, nem láaínk kormányintézkedéseket, sem nem hallunk javaslatokat. Már pedig nagyon fontos dolog ez, uraim, mert a munkaerő megtartása, fokozása és a munkaképesség kifejlesztése rendkívül fontos állami feladat. Sajnos, ezen a téren nem történik semmi. Én tehát azt mondom, hogy a fajvédelem és a felekezeti szempontok hangoztatásával egészséges, céltudatos politikát csinálni nem lehet. Akik ezt hangoztatják, azok elvont szempontokból indulnak ki s erre csak azt mondom, amit Bebel Ágoston mondott, hogy az antiszemitizmus a butaság szocializmusa. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik"? Bodó János jegyző: Friedrich István! Friedrich István: T. Nemzetgyűlés! Felszólalásomat a mai ülés első szónokának a beszédéhez akarom hozzáfűzni. Forgács Miklós tisztelt képviselő ur a mai nemzetgyűlésen panaszkodván, mintegy kérdést intézett magához a nemzetgyűléshez hogy mi lesz tulajdonkép ezzel a nemzetgyűléssel, ez már nem áll hivatása magaslatán, itt csak személyeskedés dul, hogy itt tulapdonkép komoly törvényhozási munka nem folyik. Én csatlakozom Forgács képviselő urnák ehhez a nézetéhez és tiszteletteljesen kérdezem az igen t. kormánytól, hogy mi a szándéka tulajdonkép mivelünk, ezzel a nemzetgyűléssel? T. Nemzetgyűlés! Ez már a második alkotmány ozó nemzetgyűlés. Mikor mi nagynehezen összehoztuk az első alkotmányozó nemzetgyűlést, akkor az volt a cél, hogy ez a konstituante, ez a nemzetgyűlés pár törvény keretében hozza meg az uj alkotmányt és azután adjon évi január hó ll-én, pénteken, helyet a rendes törvényhozásnak: a rendes képviselőháznak és főrendiháznak. (Ugy van! Ugy van! jobbfeiől.) Kérdem, honnét vették egyáltalában azt a gondolatot és azt az ideát, már az első nemzetgyűlés esetében is, hogy ezt a nemzetgyűlést, ezt a konstituantét — bocsánatot kérek — kvázi lesülyesszék egy képviselőházzá. Ezt ma sem tudom. De ha ezt a beteges rendszert igy akarja „a kormány folytatni és ugy látom, hogy ezt a nemzetgyűlést szintén talán évekig akarja együtt tartani, kérdést intézek a t. kormányhoz, hogy tulajdonképen mi a szándéka ezzel a nemzetgyűléssé

II Nagy csodálkozással látom azt, hogy hónapok óta itt a nemzetgyűlésen tulajdonképen csak az ellenzék beszél. Az igen t. túloldal undorral állapítja azt meg, hogy csak erről az oldalról beszélünk. De mi lesülyedtünk pártnemzetgyüléssé, önöknek pedig, t. kormánypárt, szemükre vetem, hogy önök nem szólalnak fel, nem időrablás céljából, a világért sem, de méltóztassanak megnézni, itt heteken-hónapokon át ömlenek a támadások a minister urak ellen (Kállay Tamás: Igazságtalanul!) — nem vitatom most, hogy alappal, alap nélkül, igazsággal vagy igazságtalanul-e — és önök közül nem állanak fel szónokok, akik ezt a támadást visszaverik. (Erődi-Harrach Tihamér: Ujabb replika lenne belőle!) Önök mindent azzal akarnak elintézni, hogy az ellenzék destruál, az ellenzéknek nincs igaza. Ezzel pedig ezt a súlyos kérdést elintézni nem, fogjuk. Ha önök azon a nézeten vannak, hogy mindazok, akik itt ülünk ezen az oldalon, csak destruálunk és ártunk a hazának (Szomjas Gusztáv: És obstruálunk!), obstruálunk és nem engedünk rendes törvényhozást, azt kérem, méltóztassanak disztingválni, mert lehet, hogy az ellenzék egy része csinálja. (Ugy van! jobbfeíől.), de a másik része semmi esetre sem csinálja. A magam részéről például nagyon ritkán veszem igénybe a törvényhozás figyelmét és ma is csak nagyon röviden fogom igénybevenni. önök mindig sürgetik a házszabályreviziót. Miért nem méltóztatnak végre-valahára az első meddő nemzetgyűlés után egy végleges választójogot megcsinálni egy házszabályrevizióval kapcsolatban! Mire méltóztatnak várni? Hát tovább fog ez igy menni, hogy itt ülünk reggeltől estig és hallgatjuk a táv-szónokokat, a leguntatóbb és legborzalmasabb beszédeket (Ugy van! Ugy van! jobbfeíől.), önök pedig, akik látják ezt a bajt, egyszerűen ráhárítják a felelősséget az ellenzékre és minden ugy marad, ahogy volt? Méltóztassanak ezeken az állapotokon valahogy változtatni, mert én már látom, hogy ez a nemzetgyűlés is olyan meddőséggel fog végződni, mint az első nemzetgyűlés. De ez a nemzetgyűlés egyáltalában nem fog ráérni semmire. Hol vagyunk mi a fontos törvényhozástól? Megoldásra várnak a választójog, az aloktmányjogi kérdések, most jönnek a külföldi kölcsönnel kapcsolatos ratifikációk és egyéb határozatok, a számos különféle törvényjavaslatok, mi pedig ülünk és megállapítjuk, hogy az ellenzék destruál, az ellenzék megakadályoz minden törvényhozást. Méltóztassanak talán feloszlatni a nemzetgyűlést, tessék uj választást elrendelni. (Szomjas Gusztáv: Kezdődik elölről a dolog! — Meskó Zoltán: Csakis titkos szavazással! — Cserti József: Az egész világ ugy választ! Miért félnek a véleménynyilvánítástól? —- Barthos Andor: Ez