Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-221

À nemzetgyűlés 221. ülése 1924. Hiányosságba és az alkotmányosság intézményébe, az igazságszolgáltatásba vetett bitet és jogosan, alaposan, mert ez nagy ügy, fontos ügy, egy egész nagy társadalmi osztály és az egész kulturvilág figyelme fűződik a Somogyigaztetthez, a Somogyi-gyilkossághoz. Erre nem reagálni, ezzel nem törődni a magyar kormányzatnak, amikor módja van hozzá, hogy itt ne történjék igazságtalanság, hanem legyen tiszta helyzet, igazán olyan könynyelmüség, olyan könnyelmű játszás egy nemzet létérdekével, hogy ez a kormány egy percig, egy pillanatig sem maradhatna helyén máshol, más alkotmányos államban. Ilyen eseteket, amelyek az egész világ figyelmét felkeltették, mindenhol megtoroltak, és a nemzet becsülete kivánná meg azt, hogy ez nálunk is megtoroltassék. Látnivaló tehát, hogy itt nálunk a kormányzati rendszer olyan, amely nem alkotmányos berendezkedésre, hanem egyoldalúságra, autokratikus berendezkedésre törekszik és amit nem mert megtenni a királyság, a Bachkorszak, hogy belenyúlt volna az önkormányzati jogkörbe és törvényjavaslatokat terjesztettek volna elő arról, hogy az önkormányzati állások kinevezés utján töltessenek be az eddigi választás helyett, azt ma tervbeveszik; tehát olyan berendezkedéseket akarnak keresztülvinni, amelyek nem voltak meg Magyarországon a legszélsőségesebb idegen uralom alatt sem, melyet itt megcsinálni és végrehajtani semmi körülmények között sem szabad. Mindenki, legyen bármilyen politikai felfogású egyén, ha demokratikusan és nem erőszakosan akarja elveit érvényesíteni, kell hogy arra az álláspontra helyezkedjék, hogy a parlamentarizmusnak, az önkormányzatnak, tehát a választásnak tisztasága biztosittassék a titkossággal együtt. Enélkül nincs alkotmány, önkormányzat és fejlődés, enélkül csak halál van és készülődés a halálra. Nálunk a kormány tervei még ezt a csonka országot is tönkre akarják tenni, ugy akarják berendezni, hogy minél előbb a sirba vigyék. Mi mindezek ellen küzdeni és harcolni fogunk, ismétlem, nem pártszempontból, hanem messzemenő szempontokból, abból a szempontból, hogy a dolgozó osztályoknak a haladás az érdekük, a dolgozó osztályok érdekében az államot a haladás irányába kell beállítani. Mi ezt a célt szolgáljuk itt. a nemzetgyűlésen, erre törekszünk mindenhol és fogunk törekedni a jövőben is. Épen azért utalnom kell itt egypár szóval arra az antiszemita és felekezeti szempontra, amelyről Gömbös Gyula, Vass minister és Huszár Károly beszéltek. Ugy beszéltek róla, hogy vagy a keresztény szempontokat domborították ki élesen, olyan élesen, hogy ellentétje, az antiszemita felfogás kiérezzék belőle, vagy egyenesen, mint antiszemita felfogásról beszéltek. Ugyanazon r napon, amely napon ez történt. — Gömbös és Huszár egy napon beszéltek — elmenve a képviselőházból, találkoztam egy nővel, aki a karzaton volt és hozzám a következő kérdést intézte : Mondja kérem, képviselő ur, én tiz évvel ezelőtt voltam a parlament ülésén, — akkor kékvérű urak, kékvérű emberek többségéből állott a képviselőház — mi az oka annak, hogy akkor nem beszéltek annyit a keresztény jelszavakról, nem hangoztatták annyit a keresztény jelszavakat, mint most ezek az apró epigonok, akik egyebet sem tudnak hangoztatni, csak ezeket a jelszavakat. Magyarázza meg nekem, mi az oka annak, hogy azok a kékvérű urak nem élezték ki annyira a felekeévi január hó ll-én, pénteken. 131 zeti kérdést, mint ma kiélezik azok, akik nem is annyira kékvérűek. — Hosszan kellene beszélnem erről a kérdésről, ha mindazt el akarnám mondani, amit ez a keresztény nő mondott nekem, hogy milyen borzasztó alacsony színvonalon állónak tartja azt a politikát, amely felekezeti szempontokat olyan fontosaknak tart. Reám nézve felekezeti kérdés nincs, (Maday Gyula : Reánk nézve sincs !) mert nem felekezeti szempontok determinálják a társadalmat, hanem osztályszempontok. Ezt sokan tagadják, de épen azok képviselik a legélesebben az osztályszempontokat, akik folyton hangoztatják a felekezeti kérdést. Itt rá kell mutatnom Gömbös t. képviselőtársam felszólalásának egy passzusára. Szó szerint feljegyeztem a képviselő ur beszédének ezt a részét (olvasna); »Kapitalista vagyok magam is. A kapitalizmus örök, a kapitalizmus élni fog, a kapitalizmus azonban nemzeti legyen.« Gömbös Gyula t. képviselőtársam és társai kapitalisták, a mai kapitalista berendezkedés alapján állanak ugyan, és a fajvédelem szükségességét hangoztatják, de ugy, hogy a zsidók helyébe ők maguk üljenek. Elmegyek a legmesszebbmenő objektivitásig, elmegyek addig, hogy például Ulain Ferenc üljön Krausz Simon helyére. Ezzel szerintük a fajvédelem elérte célját, de kérdem én, mennyiben változik meg ezáltal a magyar nép sorsa ? (Gömbös Gyula: Ez nem objektivitás!) Bocsánatot kérek, önök a kapitalizmus álláspontján vannak, azt védik és öröknek mondják, de ugy, hogy ki akarják ütni a zsidókat a helyükből. Tegyük fel, hogy Ulain Ferene épugy ért a dolgához, mint Krausz Simon és ő ül Krausz Simon helyébe. Ulain Ferenc egyénileg mindenesetre nagyszerű cserét csinál és a fajvédelem terén kitűnő sikereket ér el. Ulain Ferene azonban többé már nem lesz fajvédő, nem lehet fajvédő, mert neki < már nem lehet érdeke, hogy egy másik fajvédő üljön az ő helyébe. Ugyebár, ez nyilvánvaló? A fajvédelem tehát nem jelent semmiféle változást a társadalmi és szociális életben, mert hiszen a fejvédelem csak abból áll, hogy az emberek helyet cserélnek, a fajvédelem csak arra jó, hogy az egyes pozíciókban személyi változások lehessenek. Ha legalább találnánk a fajvédők politikájában olyan programmot, mely a vagyonelosztás igazságtalanságán akarna változtatni! Ilyent azonban nem látunk, hanem látunk nagy ellentétet, mely közöttünk fennáll, valahányszor itt szociális kérdésekkel foglalkozunk. Azt mondják, hogy a zsidók nem dolgoznak annyit, mint a keresztények, nincsenek gyárakban, műhelyekben, de viszont maguk is elismerik, hogy a keresztények nem áldoznak arra

?/ hogy saját felekezetüket, saját fajukat tovább képeztessék, iskolába járassák, sőt még az államtól sem követelik ezt, hanem inkább felsőbb iskolákat követelnek. Pedig a népre nézve nem a felsőiskola a fontos, hanem az elemi iskola. Magyarországon ma kétszerannyi egyetem van, mint amennyire szükség lenne, de nincs népiskola és nincs elég tanító. Még ma is van olyan iskola, ahol 50—70—80 gyermek van egy teremben. Szégyene, gyalázata ez a magyar művelődésnek. Azt látjuk azonban, hogy nem uj elemi iskolák felállítását, (Gömbös Gyula : Miért nem citálja ezt a beszédemből?) nem a tanyai iskolák szaporítását követelik. Ma a helyzet az, hogy a gyermekek tiz-husz kilométer távolságra mennek iskolába. Méltóztassanak elmenni eldugott falvakba, hog'y néznek ki ott az iskolák tantermei. Amikor tehát fajvéde-