Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-220

i 10 A nemzetgyűlés 220. ülése 1924. ban történik: iratokat, ügyiratokat tetszése sze­rint bekérhet, s amely az entente-főmegbizotton keresztül befolyhat Magyarország üyeinek inté­zésébe is konkrét módon — és ezenkívül lesz még a hitelezők csoportjának u. n. bizalmiférfi rend­szere, amely bizalmiférfiak — és ezt a magam részéről szinte hihetetlennek tartom, — a fő­megbizottnak innen való visszavonulása után átveszik ennek az antant-főmegbizottnak a szerepét. Ausztria esetében ez a két utóbbi kontroll hiányzik és az én felfogásom, szerint ezek a súlyosabbak, mert a népszövetségben végeredményben a kisentente-nak döntő szava nincs, a jóvátételi-bizottságot azonban, sajnos, olyan módon konstruálták meg, hogy abban a francia-ki sen tente befolyásnak feltétlen több­sége van. Ennek következtében az a második kontroll amelyet a jóvátételi bizottság által kiküldendő komisszió fog Magyarország ügyeiben gyakorolni, semmi szin alatt sem lesz jóindulatú, barátságos, a magyar ügyeket érdemben elősegítő kontroll, hanem egy okvetetlenkedő nehézségeket kreáló ellenőrzés és Magyarország megfojtására. a magyar fellendülés, a magyar feltámadás alá­aknázására irányuló munkát várhatunk csak ettől a második számú bizottságtól. Igen lényeges különbség az is, hogy Ausztria esetében a jóvátételeket illető összes zálogjogokat húsz évre generaliter felfüggesztették, mig Magyarország esetében ez nem történt meg, sőt Magyarországgal szemben konkrét reparációs követeléseket is állítottak fel. Vagyis nemcsak, hogy a zálogjogok felfüggesztése nem történt meg, ami a külföldi tőkének impulzust adhatna a Magyarországra való beözönlésre, hanem még konkrét reparációs követeléseket is állítottak fel, amelyek természetszerűleg minden külföldi tőkést és hitelezőt csak elijeszthetnek attól az országtól, amelyek feje felett a reparációk, mint Damokles­kardja. ott lógnak. Végül bátor vagyok rámutatni arra is, hogy a tárgyalások egész folyamán Magj^arország. fel­fogásom szerint, azért volt igen súlyos taktikai helyzetben, mert az az albizottság, amelyet a népszövetség a magyar ügyek tárgyalására dele­gált, lényegében olyan módon tevődött össze, hogy abban a kisantant-francia csoportnak több­sége volt. Ausztria esetében ugyanebben a bizott­ságban, amely öt tagból állott: angol, olasz, osz­trák, francia és cseh megbízottakból, három : kettő arányban érvényesülhetett a Közép"Európa re­konstrukcióját őszintén kívánó hatalmak akarata. Magyarország esetében az angol, olasz és magyar csoportosulással szembenállott a francia, cseh­szlovák, román és jugoszláv csoportosulás, amely négy: három arányban minden konkrét kérdés­ben majorizál hattá, leszavazhatta a Közép- Európa rekonstruálására irányuló követeléseket. Meg va­gyok róla győződve, hogy ez talán kardinális oka annak, miért nem sikerült a külföldi tárgyalások során kedvezőbb eredményeket * elérnünk, mert hiszen a bizottság mindenkor a Magyarország szempontjából kevésbé kedvező állásponton volt. Ha még hozzávesszük ehhez azt, hogy hatá­rozatait csak egyhangúlag hozhatta meg ez a bi­zottság, látjuk, hogy a kisentente minden egyes államának külön-külön megvolt a veto-joga a ha­tározatokkal szemben és hogy külön-külön min­den kisen tente-megbizottnak módjában volt Ma­gyarországgal szemben f sokszor igazságtalan # és elhibázott követeléseit érvényesiteni. így értjük meg tulajdonképen azt, hogy miért nem sikerült ezeknek a tárgyalásoknak a során kedvezőbb eredményeket biztosítani. Azoknak a jegyzőkönyveknek az alapján, amelyeket ismerünk, ez a külföldi kölcsön kétség­évi január hó 10-én, csütörtökön. kivüí fog nyújtani bizonyos előnyöket. Minden­esetre elsősorban abban látom a jelenlegi szituáció előnyét, hogy békésebb és barátságosabb atmo­szféra és korrekt szomszédi viszony jött létre a minket közvetlenül környező államokkal. A magam részéről ezt a helyzetet csak öröm­mel üdvözölhetem, mert kezdettől fogva az volt a felfogásom, hogy Magyarország helyzete a mai európai konstellációban a háború előtti helyzettel ellentétben, amikor a hat nagyhatalom döntő módon rendelkezett a világ dolgaiban, ma kül­politikailag gyökeresen megváltozott, mert ma Közép-Európában olyan gazdasági csoportosulás alakult ki, amellyel szemben Magyarország egyedül tehetetlen és a melynek jobb és erősebb kapcsai vannak a nagyhatalmakhoz, mint Magyar­országnak. Ennek következtében meddő és elhibá­zott minden olyan politika, amely a kisentent­hatalmak csoportjára kívülről, a nagy-ententen keresztül akar nyomást gyakorolni, mert a nagy­entent ennek a politikának magát odaadni soha­sem fogja, mert a nagy-eutent nagyobb súlyt helyez, sajnos, a kis-entent barátságára, mint a mienkre. Ha tehát mi szembeállítjuk ezzel politi­kánkat, ha mi ugy állítunk be bármilyen kérdést? — legyen az külföldi kölcsön vagy bármilyen más nemzetközi kérdés, — hogy az ententre bízzuk a kérdést: válasszon köztünk ós a kisentente között, akkor a mai nemzetközi helyzetben ez a döntés mindenkor feltétlenül Magyarország kárára és rovására fog kiütni. Ennek következtében, ha reálpolitikai aka­runk csinálni, —- és ez a külföldi kölcsön tragikus reálpolitikai szituáció — akkor számunkra a he­lyes megoldási mód az lett volna felfogásom sze­rint ; nem a nagyentente-on keresztül keresni a kisentente-nál való érvényesülést. (Pikler Emil: Ezt már régen mondtuk, de akkor hazaárulóknak neveztek bennünket!) hanem közvetlen tárgyalá­sok, közvetlen megállapodások, — és itt térek el, azt hiszem, az igen t, baloldal felfogásától — az egész magyar kérdésnek organikus módon való letárgyalása révén lehet csupán ahhoz a jó vi­szonyhoz eljutni, amely ugy nekünk, mint szom­szédainknak életbevágó érdeke. (Rassay Károly: Négy évig hazaárulók voltunk, amikor ezt kíván­tuk!) Feltétlen hibának tartom azonban azt, hogy komplikált nemzetközi helyzetben egyes kérdése­ket izoláltan kiragadunk és izoláltan akarunk megoldani. Soha sem érhetjük el még a külföldi kölcsön esetében sem azt az álláspontot, amelyre törekszünk, ha a problémák egész komplexumát nem sikerül kielégítő megoldáshoz juttatnunk. Felfogásom szerint az eddigi tárgyalások ér­deme és előnye abban van, hogy megteremtődött az atmoszféra és az alap arra, hogy a most meg­indult tárgyalások kiegészitéseképen és azoknak talán még felfüggesztése árán is a magyar kér­désben egy becsületes rendezésre törekedjünk. Mert nemcsak mi vagyunk itt ebben a Házban és ebben a csonka országban, hanem a határokon túl más magyarok is vannak, akiknek nincs ide­jük várni és akikre nézve véres tragédiát és exisztenciájuknak, vagyonuknak feláldozását je­lenti minden egyes nap, amit ebben a tekintetben elmulasztunk. (Rassay Károly: Mennyit ártott azoknak az ostoba irredentizmus ! — Pikler Emii: Azok a magyarok megköszönik az önök fajvé­delmét !) Feltétlenül megköszönik. Ebből a szempontból csak helyeselni tudom azt a jegyzőkönyvi megállapodást, amely a köl­csönös propaganda beszüntetése tekintetében létre­jött s amelyet a mi kormányunknak korrektül végre kell hajtania, és ugy tudom, hogy a kor­mány végre is hajtotta. Ezzel a ponttal szemben azonban a magam részéről a kölcsönösség követelését kell felállita-

Next

/
Thumbnails
Contents