Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-220

A nemzetgyűlés 220. ülése 1924. zsebükben egy szociáldemokrata lap előfizetési nyugtáját találják. (Mozgás a jobboldalon.) Jól tette a ministerelnök, hogy kapcsolatot keresett és talált ezekkel a külföldi államférfiakkal. Azt hiszem, Londonban még* Macdonald-dal is fog találkozni, mert ez elkerülhetetlen. De azt nem tudom megérteni, hogy ennek idehaza miért nem vonja le a konzekvenciáját! Ez lehetetlenség. (Szijj Bálinti Önökkel is találkozott a ministerelnök ur! Tanácskozott is!) Hogyne, de minket nem köszöntött fel mint kimagasló egyéniségeket. — Könyves Lajos: Ezt kívántátok volna! — Klárik Ferenc: Sohasem kivánjuk!) Mi udvarias emberek vagyunk, mindenkivel szóba állunk. Ez nem jelent semmit. A politikában, a diplomáciában ez szokásos. Annak a felköszöntőnek azonban már jelentősége volt, mert Brantingnak a népszövetségben igen nagy befolyása van, B

ranting európai politikus és szavának súlya van. Ismétlem, jó volt vele kapcsolatot keresni és találni, de ennek le kell vonni a konzekvenciáit idehaza is, és bocsánatot kérek, nem .szabad az itteni munkások ellen azt az üldöző politikát folytatni, amit Bethlen folytat. Nem azért, mert ez politikai erkölcstelenség és inkonzekvencia, hanem azért, mert akkor hiába keresi a kapcsolatokat, hiába orientálódik és hiába tárgyal ezekkel a férfiakkal. Hiszen ezek se estek a fejük lágyára, ezek is tudják azt, hogy a munkásokkal itt mit csinálnak. Épen ma olvastam a Daily Héráidban, az angol munkáspárt hivatalos lapjában egy cikket, amelyben figyelmeztetik a magyar kormányt, hogy Anglia, ha a munkáspárt kormányra kerül, olyan magatartást fog tanusitani Magyarországgal szemben, mint aminő magatartást tanusit a magyar kormány a magyar munkásosztállyal szemben. (Szomjas Gusztáv: Csak aztán honnan szerzi az információt, az a kérdés! — Pikler Emil: Az igazság forrásából meriti ! — Rupert Rezső: Zalaegerszegről.) A szikratávíró korszakában ez nem probléma, Szomjas képviselőtársam. Végre ezek államférfiak, ismerik minden ország közviszonyait. (Peyer Károly: Itt is jártak ! Méltóztassék elolvasni Wedgewood könyvét, meg fogja benne a képviselő ur találni Wedgewood saját vizsgálódásai alapján a magyar helyzet hű tükrét. Nálunk a külpolitikai orientációt, amit eddig hamis nyomon kerestek, tulajdonképen az intonálta, ami az ellenforradalom győzelme után itt történt. A keresztény kurzus, a keresztény irányzat, ez. Keresni kellett ennek a pendent-ját a külpolitikában is. S én itt nem mellőzhetem, hogy ennél a kérdésnél ne figyelmeztessek arra, hogy volt már hasonló eset a történelemben, volt már keresztény kurzus is a történelemben (Rupert Rezső: Nagyon sokszor!) és ennél ami kurzusunknál jóval szélesebb területen és nagyobb apparátussal, s mégis csődöt mondott. Méltóztassék talán annyi türelemmel megajándékozni, hogy Seignobos könyvéből egy kis passzust olvashassak fel. Ez a Szent Szövetségről szól, az 1815. évi európai állapotokat és a Szent Szövetség létrejöttét tárgyalja, (olvas): »Sándor cár szerződést fogalmazott meg, melyet 1815. szeptemberében kötött meg és irt alá az osztrák császárral s a porosz királlyal és 1816 februárjában hozott nyilvánosságra, s ezt Szent Szövetségnek nevezték. «A legszentebb s oszthatatlan Szentháromság« felhívása után^ a három uralkodó kijelentette, hogy »arra a belső meggyőződésre jutottak, hogy szükséges, hogy a nagyhatalmak kölcsönös viszonylataikban követendő ténykedésüket azokra a fenséges igazságokra alapítsák, melyeket a Megváltó Isten örök vallása tanit.« Kijelentették »megingathatatlan elhatároévi január hó 10-én, csütörtökön. 99 zásukat, hogy megtartásuk vezérelvéül . . . csupán e szent vallás törvényeit fogják szeín előtt tartani; az igazság, kegyesség, béke e törvényeit . . . A Szent írás szavai szerint, amelyek azt parancsolják az embereknek, hogy testvéreknek tekintsék egymást, a három uralkodót igaz és elválaszthatlan barátság kötelékei fűzik össze,... népeikkel szemben családapáknak tekintvén magukat, a testvériség ugyanezen elvével fogják őket kormányozni. ... Az egyedül érvényes elv ugy a kormányok, mint alattvalóik között az legyen, hogy ugyanazon keresztény nemzet tagjainak tekintsék egymást. A három szövetséges feiedelem maga is ugy tekinti magát, mint a Gondviselés kiküldötteit, ugyanazon család három ágának kormányzására ... azt vallván ily módon, hogy a keresztény nemzetnek . .. nincs más uralkodója, mint Isten és ami isteni Urunk, Jézus Krisztus, a szent Ige, az Élet szava. Amint méltóztatnak látni, a Szent Szövetség, amely az orosz cár, a porosz király és az osztrák császár között jött létre, majdnem egészen hasonló elveket irt a zászlajára, mint itt a mi kereszténynek nevezett kurzusunk. És Seignobos későbben megállapítja, amit különben tudunk a történelemből, hogy ez a Szent Szövetség —, amely tulaj donképen az európai reakciót akarta megteremteni az akkori francia forradalmi állásponttal szemben és tulajdonképen a Bourbonok javát szolgálta, a Bourbonokat akarta a francia trónra visszaültetni — 15 évi evickélés után megszűnt. De amig volt, addig sem vette senki komolyan, még azok sem, akik megcsinálták. Metternich, aki nem szerette ezt a vallásos érzésre alapított politikát, azt irta erről fivérének (Olvassa): »1815 óta a cár elhagyta a jakobinizmust. hogy a miszticizmusba vesse magát, De minthogy törekvései forradalmiak, vallásos érzései is ilyenek.« Németországban a cár biztatta azokat a fejedelmeket, akik alkotmányt akartak adni alattvalóiknak ; Franciaországban támogatta az alkotmányos monarchia híveit; igy Sándor és Metternich titkos felek voltak. S mivel ennek a szerződésnek aláírói egymással szemben titkos ellenfelek voltak és semmit sem alkottak a népek javára, ez a szövetség semmit sem hozott létre a jelszavakon kívül s 1830-ban véglegesen megszűnt. Az akkori angol külügyminister, Canning tiltakozott a Spanyolországban való beavatkozás ellen. Kijelentette, hogy Angliát az 1815-iki szerződések — tehát a Szent Szövetség szerződései is — nemcsak hogy nem kötelezik a beavatkozásra valamely forradalom által megdöntött kormány helyreállítása céljából, hanem teljes jogot biztosit magának arra, hogy megakadályozza más hatalmak beavatkozását. Vagyis a Szent Szövetséghez csatlakozott először a három szerződő ország, Oroszország, Poroszország és Ausztria; azután csatlakoztak a kisebb államok; de nem csatlakozott hozzá Anglia és a pápa. Anglia azután meg is buktatta, mert szembekerült vele. Elismerte azokat a délamerikai gyarmatokat, amelyek forradalmi uíon önállósitották magukat köztársasági formában. Ezeket elsősorban Anglia ismerte el és az akkori angol liberalizmus volt az, amely letörte a Szent Szövetség ingatag hatalmát és az 1830. évi francia forradalom volt az, amely, mint tudjuk, a Bourbonokat végleg elűzte a trónról. T. Nemzetgyűlés! Ez nem véletlen; ez a történelem logikája. A kurzus is ezen az alapon, mint ahogyan a Szent szövetséget megalkották, 1 — noha ma már nem is igen ragaszkodnak a